Megkésve bár, de törve nem írom az utolsó posztot, hiszen a kihívás véget ért. A célt, melyet kitűztem magam elé elértem hiszen a jóga a hétköznapjaim szerves részévé vált.

Az utolsó 10 napban már nem néztem a videót, fejből és a saját ütememben végeztem a gyakorlatokat. Jó érzés volt, sokkal jobban tudtam befelé figyelni, követni a légzésem ütemét és beleengedni a testem az ászanákba. Az egyensúlyi gyakorlatok is megmutatták,  hogy a két oldalam mennyire eltérő. A három póz közül kettő a jobb oldalra volt könnyű,  egy viszont épp azon az oldalon okozott nehézséget. A miértre útközben sikerült rájönni, hiszen szépen leköveti a testem az érzelmi állapotom. Így jár, aki magának próbál hazudni, jóga közben csúnyán lebukik :) 

A double-breathing nagy segítségemre volt ezekben a napokban, mert a tüdőmben valami visszamaradt lerakódást nagyon szépen kitisztított. Folyamatosan mélyült a felszínes légzésem, kiűzve belőlem a maradék gonoszt. Éppen a legjobbkor,  mert pár napja repülőre ültünk és megérkeztünk-a jelen pillanatban hideg és borús-Barcelonába, ahol annyit megyünk,  hogy jól jön a helyreállt tüdő kapacitásom. 

Hát kedvesek, itt tartok most.  

Köszönöm, hogy velem tartottatok. Remélem sokan kedvet kaptatok a jógához és az elmúlt gyakorlással teli időszak tartalmasan telt saját magatokkal. További jó utat!

            Hasta la vista a Castell de Monjuic tetejéről