Az elhízás egyik leginkább látványos tünete a has körüli úszógumi. De nevezhetném biztonsági övnek. Hogy miért? A kövérség nagyon sok esetben az önbizalom és/vagy az önértékelés sérülésének egyik folyománya. Építek magam köré egy burkot, ami védelmi zónaként fog körülölelni és segít elbújni a bántás elől. (vegyük észre a has és a szemüveg védelmi funkciója közötti hasonlóságot is)

Aki tehát sokat hízott a hasára, az elmélet szerint sokszor hiányosságokkal küzd az önbizalom terén is. Erre pedig a dicséret, a pozitív visszacsatolás, a pozitív és megerősítő érzelmek kimutatása lehet az egyik legjobb gyógyír.

A kövérség általában egy lelki probléma testi kivetülése. Anélkül is tudom, hogy kövér vagyok, hogy emlékeztetnél rá. Ha híztam egy kilót, hidd el, azonnal tisztában vagyok vele, még akkor is, ha nem emlegetem. Viszont ha fogytam öt kilót, könnyen lehet, hogy nem fogom észrevenni, vagy nehezen tudom megélni a változást. Bántás helyett inkább ebben segíts, kérlek.

Korábban, ha ledagiztak az utcán, hónapokig bennem volt a tüske. Van, amire 4-5 évvel ezelőttről is emlékszem. Amikor a Moszkva téren a mozgólépcső előtt a tömeggel sodródva véletlenül nekimentem az előttem levőnek, hátrafordult és durván beszólt. "Mi van dagadék, nem látsz a szemedtől? Szétverjem a fejedet?" Az, hogy ő ősember, nem az én hibám. Arról szintén nem én tehetek, hogy akkora benne a mindennapi élete során felgyűlt feszültség, hogy egy ilyen apróság hatására is kitör belőle. Ő nyilván néhány perc alatt elfelejtette. Nekem viszont most, 5-6 évvel később is tisztán előjön az emlék.

Ebből a helyzetből remek kiutat nyújt, ha megtanuljuk észrevenni, tudatosítani és megélni a pozitív helyzeteket. Egy mosoly, egy apró dicséret, vagy pozitív észrevétel hatalmas töltést tud adni a lemerülő érzelmi elemeknek. Ha valaki megemlíti, hogy fogytunk, észreveszi, hogy változott valami, vagy éppen mások előtt emleget a sporttal és a fogyással együtt, próbáljuk meg minél jobban megélni a pillanatot.

Múlt héten voltam egy szórakozóhelyen. Több olyan kedves régi ismerőssel is összefutottam, akikkel évek óta nem találkoztam. Ők az új életmód elkezdése előtt láttak utoljára, azaz elég nagy lehetett a kontraszt a bennük élő kép és az új valóság között. Öten jöttek oda hozzám gratulálni, egyikük pedig azt is mondta, hogy példaképnek tekint. Ezekből a visszajelzésekből kell építkezni, ez az, ami megerősít abban, hogy jó irányba haladok.

Egy-egy ilyen momentumot építőkockává alakítva apránként felépíthetjük magunk köré az új védelmi vonalat. Azt, ami egészséges önbizalomból, megfelelő önértékelésből és pozitív életszemléletből áll. Amikor beteszünk egy téglát az új világunkba, minden alkalommal bontsunk le egyet a régiből, ami keserűségből és túlsúlyból állt.

Keress néhány pozitív pillanatot az elmúlt néhány napodból. Ugye, hogy nem csak rossz dolgok történtek, hanem szép pillanatok is voltak?

Zoli