Itt a karácsony, a nagy zabálások és a fogadalmak időszaka. Szinte mindenkinél előkerül valamilyen formában a diéta, időszerű hát a kérdés. A válaszom egyszerű:

Szerintem egyiket sem. 

Azt is elmondom, hogy miért gondolom így.

Több korábbi blogposztban is írtunk már arról, hogy mik az elhízás, illetve a helytelen táplálkozás okai. Röviden annyi a lényeg, hogy a legtöbb esetben lelki okok vannak a háttérben. Amíg ezeket nem oldottuk, hiába adjuk le a kilókat, túl sokat nem érünk vele. A tünet kezelése másodlagos, először a lelki sérülésen kell dolgozni. Oldjuk meg, oldjuk fel azt, ami az elhízáshoz, vagy más, önpusztító "hobbihoz" vezetett. Ahogy elkezdtünk haladni ezzel, jöhet a többi tünet is, szépen sorban, fokozatosan.

Úgy gondolom, hogy a diéta kihagyja a folyamatból a háttér feltárását. Azonnali eredményt ígér. Sokszor fájdalommentesen. Vagy éppen fájdalmasan, ez a diétától függ. A lényeg, hogy bizonyos ideig együk ezt, vagy azt és a végére csodás módon megszabadulunk a kilóktól, amiket akár évtizedek alatt pakoltunk magadra. Rövid távon gondolkodva akár még működhet is. Hiszen a sokkolt szervezet kalóriahiánnyal bombázva nyilván hamar ledobja magáról a felesleget. Egészen addig a pillanatig, amíg tart a diéta. Addigra kimerültek a raktárak, a lelki teher is nagyobbá vált, ráadásul jó eséllyel éhező üzemmódra váltott a testünk. Mihelyt vége a megvonásnak, azonnal elkezd visszaépülni a háj. Jellemzően több, mint amennyi lement.

Úgy gondolom, hogy életmódot kell váltani.

A megoldandó feladat közel sem csak a kajálásról szól. Komplex problémára komplex megoldást adunk. Kétkedve fogadjuk annak a szavait, aki azt ígéri, hogy pusztán az étkezés néhány hétig való megváltoztatása végleges és azonnali megoldást ígér. Legyen az 90 napos, szétválasztó, megvonó, kőkori, újkori, joghurtos, dinnyés, teljesen mindegy.

Pusztán egy diétától nem várhatunk tartós megoldást.

Mihelyt véget ér a 90 nap, vagy a 4 hét, vagy akármennyi, már másnaptól elkezd visszaállni az egyensúly. Meglökjük az egyik irányba, de ha elengedjük, visszalendül a másik irányba. Ismerős, ugye?

A megoldás:

Figyeljünk oda arra, hogy mit és mennyit eszünk. Jó minőségű alapanyagokat válasszunk. Kerüljük a fehér lisztet, cukrot, fehér rizst. Együnk sok zöldséget és gyümölcsöt. Legyen a kajában elegendő rost.

A másik lényeges pont, amire sokan nem gondolnak, pedig rengeteg problémát megoldana: a víz. Igyunk elég vizet. Felejtsük el a cukros üdítőket, semmi szükségünk nincs rájuk. Igyunk teát, gyógynövények főzeteit, otthon facsart gyümölcs- és zöldséglét. És vizet! A tiszta vizet semmi sem pótolja. És itt nem feltétlenül a palackozott ásványvízre gondolok. Egyrészt rengeteg szemetet termelünk vele, másrészt a csapvíz a legtöbb településen kiváló minőségű.

Felejtsük el a szigorú és szélsőséges diétákat. A táplálkozás mellett gondoljuk a mozgásra is, illetve a lelkivilágunk ápolását se felejtsük el. De ezekről majd a többi blogposztban beszélgessünk.

Az új életmód kialakítása hosszú évek munkáját és türelmét igényli. Viszont ez az út érdekes és felfedezésekkel teli is lehet.

Zoli