Kőszegi vagyok. A múlt a hétvége úgy esett, hogy hazalátogattam. Maratoni felkészülésem részeként a hosszú futás helyett, kinéztem egy teljesítménytúrát a Kőszegi-hegységben. 35 km.   

Az első könnyed, friss kilométerek után meg kellett állapítanom a 4. kilinél, hogy nincsenek rendesen kint a turista jelzések, mikor már vagy 20 perce köröztünk négyen a jelzést keresve. Végül a fa mögött leltük meg...   Ügyet nem csinálva belőle csak futottam tovább. Addig, amíg egy jobbra menő sárga jelzésesen le nem fordulva, kerestem a balra vezető utat, úgy ahogy az itinerbe le volt írva... 2 kili után furcsállottam, hogy már nagyon Kőszeg felé tartok, így egy szőlősgazda felvilágosított, hogy éppenséggel az ellenkező irányba tartok... köszi, akkor hátra arc, és a majdnem 4 kilis kitérő után, egy túrázó útba igazított, hogy merre is kell tovább menni...Persze úgy könnyű, ha van egy okos Garmin Dakotád, benne a túra útvonalával.

Ezek után nem is volt nagyon probléma a 4. ellenőrző pontig, ahova elsőként érkeztem meg. Gyors frissítés után, a szükséges eligazítás követően futottam tovább. Nagy örömömre megtaláltam a gyalog ösvényt és a jelzéseket. Megyek-megyek, úgy ahogy a nagykönyvben megírták... Kiérve egy aszfaltútra (aszfaltútra ?! ilyen nincs is a leírásban... :) ) minden úgy tűnt, (igen, csak tűnt) hogy nem tartok rossz irányba... bükkösön és a páfrányoson keresztül vitt a lábam az aszfaltúton... a környezet stimmelt csak az aszfaltút nem... egy órás bolyongás után, a futást már sokszor gyaloglásra váltva, visszaértem újra, oda ahol le kellett fordulnom... Mivan?! Hogy kerültem megint ide? 

No sebaj... akkor nagy levegő, újra. Mondanom sem kell, hogy ismét az aszfaltúton keveredtem ki... most a másik irányba tartottam. Gyalogoltam vagy 30 percet, már-már a sírás és a teljes kétségbeesés kerüldözött, szerencsére nem sokkal megpillantottam egy bringást. A kétkerekűs megnyugtatott, hogy jó irányba megyek. Hatalmas kő esett le a szívemről. Ezután érdeklődtem, hogy milyen messze lehet a pont. Válaszában egy könnyed 5-6 kilit hallottam. Azt hittem rosszul hallok... mivel a két szakasz között elvileg 5.3 km volt a távolság és én ebből már 5-öt megtettem... Ezek után mondanom sem kell, már nem esett olyan jól sem a futás, sem a gyaloglás.

Szerencsésen odaérve az ellenőrző pontra mindenkit megnyugtattam, hogy csak azért tartott eddig ez a szakasz, mert néhány kilivel elütöttem az időt, csak, és csakis azért, hogy meg tudjam szerezni az összes pecsétet... Innentől már szinte végig csak gyalogoltam, a helyes útról letérés nélkül.  Jurisics várba beérve, sajgó lábakkal nyugtáztam, hogy a 35.6 km és 1140m szint helyett, sikeresen teljesítettem 51.4 km-t és vagy 1600m szintet...