A legutóbbi posztomban arról füstölögtem, hogy milyen körülményes hozzájutni a megfelelő orvosi ellátáshoz. Mivel az esés után szabadon tudtam mozgatni, túlságosan nem aggódtam. Egy ekkora borulás után a megnyugvás kedvéért érdemes megnézetni szakértő szemmel is. A túra utáni néhány napot jobbára fekve töltöttem. Akkora volt a térdem, hogy szinte egyáltalán nem tudtam behajlítani a lábamat. A duzzanat szerencsére napról napra csökkent és egyre jobban ment a mozgás is.

Csütörtökön, egy üzleti reggeli során az egyik vendégünkkel beszélgettem. Miután elmeséltem neki, hogy mi történt, azt mondta, hogy az ő férje az egyik közeli kórházban térd-specialista főorvos. Azonnal fel is hívtam, majd alig két óra múlva a sebészeti rendelő előtt ültem. Némi várakozás után behívtak, ahol gyorsan elsoroltam a panaszaimat. A doktor megnézte innen is, onnan is, megnyomta, húzta, tolta, mindenféle kínzásnak vetett alá. Amikor a fájdalmakból következtetve már kezdtem felkészülni valami negatív fejleményre, bejelentette, hogy úgy tűnik, minden rendben van. Nincs szakadás, semmi komoly sérülés nem történt. A biztonság kedvéért elküldött röntgenre is, ahol azt írták a papíromra, hogy törés nem látható.

Azaz a lehető legjobb eredménnyel távoztam. Kaptam fájdalomcsillapítót és egy krémet, amivel hamarabb megszűnik a duzzanat. Két hét pihenés után pedig apránként elkezdhetem terhelni.

Mégis ott leszek a BUÉK 20-on!