A Velencei-tó kör kihagyhatatlan futóbuli. Tavasszal, ősszel is voltunk Vandával, így a téli, Mikulásos akció sem maradhatott ki. Az őszi etapot kicsit ki kellett bővíteni, mert aznapra 35 kili hosszú futás volt az edzéstervben, de így is, a három közül az lett a leggyorsabb 3:4valamennyivel. Egyébként eddig mindig 3 órán belül futottuk körbe, ez most sem volt másképp.
A kocsiban remek bulihangulat, Iramszarvas és Pannonfunk szórakoztatta az utazóközönséget. Érkezés után üdvözöltük Rrrókát, aki ez úttal Lemúr Miki nélkül, de az évszaknak megfelelő csodálatos Mikulásos fülmelegítő muffban parádézott, irigyeltem is tőle, hiszen az én tavalyi Miku sapim öt csillagából már csak kettő villogott haloványan.
Megállapítottuk, hogy nem baj, hogy Pannonfunk otthon hagyta a csilli-villi Nike futós sapiját, a Vanda világos türkiz csősálja is remekül áll neki.
Elrajtoltunk, remek volt a hangulat, a frissítőpontokon szokás szerint terülj-terülj asztalkám és végtelenül kedves segítők. Ez úton is köszönjük Janóéknak a szervezést, ismét remek volt.
Én ugye végig PK-val futottam, egy darabig jött velünk Pannonfunk, aztán ketten maradtunk Vandával, amíg ő bokor után kutatott és kocogtam kényelmesen. Szépen tartottam a 6:10 körüli tempót 150 körüli pulzussal, amikor is 4 kilivel a vége előtt a pulzusom elkezdett őrületesen emelkedni. De tartottam magam a zónához, így volt, hogy 7 percre vissza kellett lassulnom, de ez csak egy kicsit zavart. ez nem verseny, ez egy közösségi futás, amit jó hangulatú hosszú edzésként fogtam fel.
Köszönjük Auer Lacinak, hogy megörökítette a jól megérdemelt zabálás pillanatait a befutó után.
2:56 lett a vége, jól esett, de ezzel bizonyított tény, hogy valóban sok lassút kell futni ahhoz, hogy ne kezdjen el a pulzusom emelkedni huszoniksz kilométer után.
Ancsur