A mai nap éppen megfelelő arra
Hogy a hangya Holdra szálljon!
Szánkba cukorkák repüljenek
A varázslat valósággá váljon!

Bár az év végi terveim között már nem szerepelt túra és a sérülés utáni visszatérésbe sem igazán passzolt, mégis elcsábultam. Sokáig nem gondoltam így, de mostanra be kell látnom, hogy túrázni jó. Azaz, hogy pontosabban fogalmazzak, boldoggá tesz, ha szép, erdei környezetbe mehetek kikapcsolódni. Számomra ez elsősorban a lelki töltődésről szól. Az pedig, hogy ennek esetenként sportértéke is van, már csak a bónusz.

Az utóbbi hetek felhőkkel és szürkeséggel teli időszaka után igencsak rám fért a pozitív energia. Túl sokat viszont semmiképpen sem szerettem volna vállalni, mivel a hideg idő kevésbé lelkesítő és a térdemnek is szüksége van még a fokozatosan felépülő terhelésre és a kímélő életmódra. Ancsur talált rá az Együtt a Magyar Családokért! elnevezésű teljesítménytúrára. Ez egy jótékonysági esemény, ahol a Családsegítő Karitatív Egyesület működését támogathatjuk. Nevezési díjat nem kértek, helyette az asztalra kihelyezett adománygyűjtő dobozba dobálhattuk a támogatást. Három táv szerepelt az étlapon, 3,5, 10 és 17,5 km-ből válogathattunk. Nekem most elegendőnek tűnt a 3,5 km. Szívesen mentem volna valamivel többet, de meg kellett húznom a határt és úgy döntöttem, hogy inkább csak óvatosan, ésszel térek vissza az erdei ösvényekre.

A Szépjuhásznétól indultam, a zöld félkört követve a Hárs-hegyi útvonalon. Az elején figyelmetlen voltam és a körtúra vége felé indultam. Amikor ezt néhány perccel később észrevettem, már nem volt kedvem visszafordulni. Ha már így alakult, úgy gondoltam, hadd legyen ma rosszalkodós nap, ezért a menetiránnyal szemben fogom teljesíteni a túrát. Mivel ezen a rövid távon nem volt ellenőrzőpont, belefért, hogy ezúttal renitens legyek.

Gyönyörű útvonalon sétáltam. Nem siettem, próbáltam kihasználni a rövid út minden pillanatát. Csend, nyugalom, madarak, jó illatok, deres levelek. Kész cukormáz. Most pont erre volt szükségem, remekül el tudta feledtetni a felhőtakaró fakó nyomását. Szerencsére nálam volt az ötletfüzetem, többször is megálltam jegyzetelni. Érdekes, hogy míg futás közben szinte mindig hallgatok valamit, túrázás közben kifejezetten zavar, ha szól valami a fejemben. Ilyenkor jókat tudok gondolkozni, szabadjára engedhetem a fantáziámat. A túrák végén rendszerint több oldalnyi új ötlettel a fejemben térek haza. Most viszont sokat segített, hogy ezeket egyből fel is tudtam írni. Kreatív, nyugalmat hozó kikapcsolódás, ez kell nekem!

Jó volt sétálni egyet az erdőben, ismét közelebb kerültem az egyensúlyhoz.

Zoli