Még tavaly beszereztem és el is olvastam Danny Dreyer Chi futás című könyvét. Sőt, a filmet is megnéztem és megfogott a módszer. Lelkesen el is kezdtem csinálni még Brazíliában, de aztán valahogy abbamaradt. Most úgy döntöttem, hogy az alapozás éppen megfelelő arra, hogy újra elővegyem a témát és ismét belevessem magam. Ha ügyesen csinálom, akkor a versenyszezonra beépül az új tudás, így automatikusan használni fogom. De miért is?
Mert csúnyán futok. A lábamat kifelé csapom, a probléma a csípőtől indul, innen tekeredik a lábam rossz felé. A támasztott cipő segít, de nem oldja meg. Szeretnék szépen, jó technikával és megerőltetés nélkül futni és ezek pontosan azok a pontok, amikre a chi futás módszere megoldást nyújt. (Plusz még ott van ugye a mezítlábas futás is amit szintén elkezdtem, a kettőt amúgy tök jól össze lehet kapcsolni).
Mi a módszer lényege?
A chi futás szemlélete arra tanít, hogy befele figyeljünk és összpontosítsunk. Ez a szemlélet az elménk és testünk közötti tiszta kommunikáció fenntartásán alapul. A módszer holisztikus, vagyis minden összefügg benne mindennel, a cél maga a folyamat, vagyis az, hogy a chi (a minden dolgot éltető energia, erő) szabadon, folyamatosan, akadály nélkül áramolhasson. Fuss lazán, erőlködés nélkül, egységben saját magaddal.
A módszer 10 fókuszra épül, ezek a következők:
1. megfelelő testtartás, vagyis a "vattába csomagolt acéltű"
2. dőlés
3. sarokemelés
4. homokgödör (cél a "kráteres" lábnyomok tisztává alakítása)
5. medenceforgatás (medence vízszintezéssel)
6. láblendítés hátra
7. karlengetés
8. térdhajlítás
9. ritmus (rövid lábúaknak 85-90 spm-et (step per minute), vagyis lépésszám/percet javasol.Ezt egyszerű meghatározni, egy percig számold, hogy hányszor lépsz az egyik, mondjuk a bal, lábadra. Érdemes többször ismételni a pontosság kedvéért.)
10. lépéshossz
A módszer ezeket a szempontokat kapcsolja össze a "szellemi" háttérrel. A chi futás elsajátításához egyébként nem kell feltétlenül spirituális gurunak lenni, más kérdés, hogy én alapvetően nyitott vagyok az efféle dolgokra. Ezt csak azért írom le, hogy ez ne ijesszen el senkit.
Nagy vonalakban ez a lényeg. Újra olvasom a könyvet, megnézem a filmet és elkezdem a gyakorlatokat és így a futóedzés nem unalmas téli hideg nyálkás szenvedés, hanem egy új módszer elsajátításának az eszköze lesz. Ami nekem most nagyon motiváló, mert ebben a nyálkás hideg időszakban nincs sok kedvem kimenni futni.
A chi legyen veletek!
(Létezik egyébként Chi-gyaloglás is, Zoli beszerzi a könyvet és ír majd arról is.)