Sosem voltam jó úszó. A vízilabdás években is általában az utolsók között értem be a hosszabb úszásokon, a rövid, pörgős, "kitettfejűgyors" viszont jól ment. Vagy jobban. Ilyen rövid távon kevésbé jött ki, hogy rossz technikával úszok, ami nem csoda, mert magamtól tanultam meg, a mell kivételével, úszni. Az egri usziban pár évig "Kaparós" volt a nevem, mert gyorsúszás helyett csak kapartam a vizet. Ezt a gúnynevet kissé a szívemre vettem és azt mondtam, hogy kapjátok be, csak azért is megtanulom a gyorsat, a pillét és a hátat is. És lőn. Rossz technikával, de tényleg megtanultam, ami elég volt arra, hogy a Balatonman-en az 1.9 kilométeres távot 42 perc alatt leússzam. Nem rossz, de mindig lehet jobb.

Október óta az Elte Polythlon csapatával úszok, Kis Gyula irányítása mellett. Bár hajnalban van az edzés, de nem vagyok egyedül, mindenki tök jó fej, Gyula pedig a jófejség mellet még zseniális edző is. És ez nem szubjektív vélemény, mert kő kemény számok állnak a rendelkezésemre bizonyítva, hogy Gyula módszere működik.

Még október elején úsztunk egy 800 méter felmérőt amit én 16:12-val teljesítettem. Innen szép nyerni. Október óta sok klór lefolyt a Hajós vizén, rengeteget technikáztunk, volt jó pár hosszú, 3000 m feletti edzésünk is.

Ma megint felmértük a 800 métert és én majdnem egy percet hoztam a két hónappal ezelőtti időmön. ("Hivatalos" idő még nincs, 15 perc tizenvalamennyi lett.)

Na, erről beszéltem, illetve erről beszélnek a számok. 

Megéri hajnalban felkelni, menni, csinálni, szenvedni a tekivel, meg a kivárásossal, meg a bójával, meg a mindennel.

A fejlődés lehetősége benned is ott van.

Nem kell más hozzá, csak céltudatosság és kitartás. Egy szuper csapat és egy remek edző.

(És az, hogy a a karácsonyi bulin a "Ki vagyok?" játékon te legyél Gyurta Dani. Ha így folytatom, jövőre én is világbajnok leszek :)))

Ancsur