(Nem) szégyen a futás, de hasznos!
Újévem sportos hangulatban talált engem. Néhány hete már egyébként is rendszeresen futok, de most alkalmam nyílt bekapcsolódni egy remek csapatba. Az alap gondolat az volt, hogy lemérem magam a Margitszigeten mennyire is bírom a strapát, mennyit ér az eddig befektetett, szerény munka.
Tehát megérkeztem 18 óra előtt pár perccel a margitszigeti atlétikai központ bejáratához. Ismerős arcok után kutatva tettem meg lépéseim, nem is hiába, mert néhány másodperc és Zoli a nevemen szólítva jelezte, hogy ne menjek tovább.
Ha jól emlékszem a létszám 8 főre rúgott.
Intenzív sporttevékenységünket azonban egy bemutatkozó kör előzte meg. Ez szerintem egy nagyon jó ötlet volt. Ki ki fia borja, mi a célja a sporttal, mit akar elérni. Nos az én célkitűzésem a november 15-i balatoni futóverseny ( szívem szerint a maraton, de legalábbis a félmaraton, meglátjuk hogyan haladok). November 12 a születésnapom, szóval ezt kérem ajándékba. :)
Valamint Ancsur azt is elmondta, hogy mi a csoport célja, ami nagyon meglepett és igazán megörültem a hallottaknak. Holisztikus megközelítés, lelki munka, fizikai erőnlét, egészséges táplálkozás. Ezekből mindből kaphatunk segítséget a csapatban.
Azt még külön kiemelném, hogy a fogadtatás olyan volt, mintha már ezer éve ismernénk egymást, szóval pillanatok alatt kényelmesen éreztem magam a társaságban.
Ezek után bemelegítés, majd mindenki elindult útjára, néhányan sétáltak, páran kocogtak. Ki-ki felkészültségének, kedvének megfelelően.
Én a kocogást választottam, ami azért is volt érdekes számomra, mert szerettem volna lemérni, hogy az eddigi futkározásom mégis mit ér egy margitszigeti körön.
Szerintem jól sikerült kocogásról beszélhetünk, 41 perc, 3 perc sétával fűszerezve. :)
Az erő legyen veletek!
