Bár erről már többször is beszéltünk, úgy érzem, érdemes újra és újra előhozni a témát.

A célokat úgy érdemes kijelölni, hogy azok megvalósíthatóak legyenek. A túl nagy, vagy szélsőséges változás terve előbb-utóbb jó eséllyel össze fog roppantani. Legyen meg a távlati cél, de ne csak arra koncentráljunk. A terhekkel teli élettől lépésenként juthatunk el a kiegyensúlyozottság állapotába. Inkább haladjunk lassabban és megfontoltabban. A hosszú távú gondolkodás és az ésszerű haladás legyen a cél.

Különben így járhatunk:

A lényeg tehát:

Először tegyük meg az első lépést. Utána jöhet az összes többi. De egyszerre csak egyet.