Remélem, hogy nem.

Mindannyian mások vagyunk. Más célokat tűzünk ki. Más hajt minket előre. Más a motivációnk. Mégis, úgy gondolom, hogy vannak olyan íratlan "szabályok", amelyeket érdemes betartani, amikor célokat tűzünk ki.

Nem is szabályok ezek, hanem inkább megfontolások, nem kell hozzá egyetemi diploma, hanem pusztán józan paraszti ész.

Azért tartom fontosnak ezeket leírni, mert én magam is beleestem a "Most! Azonnal! Akarom! Mindent! Ide nekem!" hibába. Én magam is ész nélkül vetettem bele magamat annak idején a futásba. (((Ennek persze mindig valami lelki oka van, utólag már én is látom, hogy apa halálát úgy dolgoztam fel, hogy szó szerint a futásba menekültem.))) A probléma az, hogy az esetek nagy százalékában ennek csúnya sérülés lesz a vége. Nekem egy fáradásos medence törés kellett ahhoz, hogy észbe kapjak. (Higgyétek el, nem egy sétagalopp. Hónapokig tartó folyamatos fájdalom, minden helyzetben, fekve is, így nem tudtam normálisan aludni, lassú gyógyulás, 4 hónap kihagyás, lassú rehabilitáció.)

Azt vettem észre, hogy a távok ledegradálódtak. Szinte ciki félmaratont futni. Az egy "csak" táv lett. Még a szlogen is úgy szól, hogy a félmaraton a legyőzhető távolság. Ha a félmaraton le van tudva, akkor jöhet a maraton. Ha azt is ki lehet pipálni, akkor jöhet egy ironman. Akár komoly túlsúllyal is, versenytapasztalat nélkül, nem tisztelve se saját magadat, se a távot.

Példaképet sem árt óvatosan választani. Példaképnek lenni egyébként nagy felelősség. Ha a saját élteted teszed tönkre, az a te dolgod. De másokat belerángatni ebbe és elhitetni velük, hogy ők is képesek az abszolút irreális céljaikat elérni, nos, az felelőtlenség. Példaképek kellenek, de nem szabad velük azonosulni. Hiszen te valószínűleg teljesen más utat jártál be, mint ő. Az ő útja nem feltétlenül a te utad. Hagyd, hogy tanítson, de ne áldozd fel magad neki. Tanulj tőle pozitív hozzáállást, céltudatosságot, kitartást és ezeket a saját életedbe építsd be úgy, ahogy az neked jó. Az én példaképeim között vannak bajnokok, akik emberek maradtak. Vannak emberek, akik bajnokká lettek. Felnézek rájuk, de nem akarok olyan lenni mint ők. Tisztelem, de nem bálványozom őket. Elteszem belőlük azt, ami épít és ami az egyensúly felé visz.

Az a véleményem, hogy nem kell mindenkinek maratont futnia. És ironmant csinálnia. Sőt, még félmaratont sem! Legyen olyan, aki büszkén vállalja, hogy neki az 5 kilométer lefutása a kihívás. És pont. Ezért örülök, hogy mostanában sokat vagyok kezdő futókkal, akik egy szigetkörnek is őszintén tudnak örülni.

Sokat tanulok tőlük.

Ancsur