Ha az ember lánya triatlonozásra adja a fejét, akkor bizony veszettül el kell kezdeni úszni, ha nem akar belefulladni a békanyálas, zöld szombathelyi csótóba... akarom mondani a kellemesen meleg, tiszta, csillogó, feszített víztürkű tóba.
Tehát én is triatlonra adtam a fejemet, így kénytelen voltam egy szimpatikus uszodát, keresni, ahol gyakorolhatom a karcsapásokat. Az elején csak úgy kitaláltam, hogy ha a kinézett verseny távja 1500 m, akkor az pont jó lesz, ha minden héten (vagy ritkábban) leúszom 2000 m-t biztos, ami tuti alapon. Gondoltam én. Mondjuk ez elég is volt, sikeresen le is úsztam mamamellben a célverseny távját, de valahogy nem voltam magammal elégedett. Meg amúgy is, legtöbbször teherként tekintettem az úszásra. Valahogy nem motivált túlzottan az, hogy hajnali 5-kor keljek azért, hogy 80 hosszt ússzak.
Nem szerettem az úszást. Mindig mellben úsztam, amitől rendszeresen meg is fájdult a térdem. A gyorsúszás nem volt(!) a barátom. Mikor már szinte majdnem hiányzott az edzéstervemből az úszás, egy kedves ismerősön invitálására lementem úszni a triatlonosokhoz a Hajósba. A legjobbkor!
Azóta szeretek úszni.
Azóta jobbára nem probléma felkelni 5-kor.
Azóta megbarátkoztam különböző kínzóeszközökkel.
Azóta megtanultam a gyorsúszást. A legutóbbi alkalommal egy igencsak hosszú és kemény edzés végén egyben már 400 m gyors ment, miden szívbaj nélkül! :)
Miért szeretek társaságban úszni?
Motivál. Motivál az, hogy mások is ugyan olyan cipőben járnak, legyen az akár úszástanulás, vagy korán kelés. Az edzés társaságban nem unalmas. Szórakoztató. Feszegethetem a határaimat.
A legfontosabb, hogy van egy EdzőBá, aki könyörtelenül megmondja az igazságot. Aki, kijavítja a hibás technikát azért, hogy jobb legyen. Aki, ha kell, akkor bizony rengeteg lábtempót úszat. Aki, ha kell akkor kínoz az úszás csodálatos eszközeivel... Aki, ha még hülyeséget is kérdezel, akkor is türelmesen válaszol, és próbálja elmagyarázni az elmagyarázhatatlant.
Amúgy, meg lábbójával úszni mókás.
Úszásra fel! Gyertek ti is úszni!
Vanda
