Sokkal jobban szeretek bringázni, mint futni. A bringázás nekem egy hatalmas suhanós flow élmény, mert szabadnak és súlytalannak érzem magam közben. A téli hónapokra sajnos le kell mondani erről, és marad a spinning, de egy büdös teremben együtt izzadni 30 másik emberrel nekem nem egészen a flow élményről szól, bár lehet, hogy én vagyok finnyás.
Tegnap viszont, kihasználva a verőfényes napsütést és a nem olyan hideget, nekivágtunk egy Polythlonos egy közös tekerésnek.
Részemről kicsit féltem, mert:
1. Még soha nem tekertem bolyban.
2. A srácok, velem ellentétben, nem kispályás bringások, így kicsit tartottam attól, hogy nem tudom tartani a tempót.
Persze előtte megbeszéltük, hogy 26-28 km/h között lesz az átlag, de azért én mégis csak tavaly ültem először outin (országútin) és mindössze egy letekert szezon van mögöttem.
3. Előző nap Balboát futottam és ezt éreztem a lábaimban.
Szerencsére az összes parám alaptalannak bizonyult. Csabi biztatott a bolyozás kapcsán, nem maradtam le és még jól is esett a Balboás lábaimnak a pörgetés.
A többiek eltekertek Visegrádig, de egy páran visszafordultunk Dunabogdánynál. Úgy éreztem, hogy így elsőre a 70 kilométer is bőven elég lesz. Elég lett. 27 km/h órás átlagot mentünk ami nekem több mint tökéletes, nagyon jó érzés volt, hogy lépest tudtam tartani a többiekkel.
Már alig várom a következőt!
Ancsur