Az utóbbi heteim elég stresszesre sikeredtek. A munka, az iskola, a sport és a magánélet területén nehéz volt megtalálni az egyensúlyt. Nem is mindig sikerült. De remélem sokat tanultam ezekből a hetekből is.

Eléggé megviseltek a dolgok mind fizikailag és mind érzelmileg. Mint sok ember, én is sajnos a stressz oldására „alkalmas” örömforrást az ételben, az édességben találtam meg.

Előző alkalmak százában már megtanultam rengeteg dolgot (de még mindig nem eleget…Jó pap is holtig tanul.) többek között azt is, hogy okos tervezéssel a bármire lehet időt szakítani. Ez most sem volt másképp.

Ügyesen megtaláltam időt a sportra. Képes voltam felkelni reggel 5-kor egy-egy úszás vagy futás érdekében.

Sikerült minden programomat remekül megszervezni, úgy, hogy nem voltak nagy, fél óránál nagyobb holtidők.

Kerestem időt a gyakorlatokra. Esténként, a korai kelések ellenére mindig szakítottam időt a tanulásra is.

Bevallom őszintén, hogy elég feszített tempót mentem. Nem is csodálkozom azon, hogy a hét végére miért éreztem/érzem magam úgy, mint egy kifacsart citrom.

Sajnos nem minden rózsaszín, ebben a történetben sem minden tökéletes. Ugyanis az étkezésre nem igazán tudtam figyelni. Ugyan nem ettem olyan sok butaságot, de mégis. Volt arra azért példa, hogy az egész napos/hetes stresszt édességben vezettem le. Igen, örömöt okozott az evés.

A baj azzal volt, hogy a kosaramba észrevétlenül vándorolt be a csoki, keksz. És a másik megdöbbentő dolog az volt, hogy szinte fel sem fogtam, hogy megvettem őket, és azt sem, hogy mennyire rövid idő alatt tüntettem el. Sokkolóan hatott a felismerés. Bevallom, hogy az evéssel küzdöttem, küzdök a stressz ellen. Pavel Somov, Ph.D. pszichológus szerint az érzelmi evés, mint a stressz elleni küzdés egyik módszere addig működhet is, amíg mértékkel és tudatosan végezzük. (Na, igen… a  tudatosság…) Szerintem, a stressz ellen úgy is lehet küzdeni, hogy szakítunk időt a barátainkra, a rokonainkra, és szervezünk velük olyan programot, ami segít egy kicsit feltöltődni.

Próbálok ezek után is még jobban törekedni a tudatosságra, még stresszes időben is megtalálni az egyensúlyt.

Szerintem nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Segítsünk egymásnak!

Most pedig tekintsünk előre! A hétvégén találkozzunk a Balatonon! J

Vanda