Lőrincz Olivér ismét választ adott egy sokakat foglalkoztató kérdésre. A pulzuskontoll és a résztávos edzés tényleg kizárják egymást? Miért nem javasolja Olivér a résztávos edzéseket az amatőr sportolóknak?
Válasz:
A résztáv fogalmába nagyon sok minden beletartozik. E mellett a futók képességei, szintjei különbözősége okán van akinek építő, hasznos, van akinek kevésbé a klasszikus résztávozás, amin legtöbbször komoly intenzitáson végzett munkát értünk, pihenő időszakok beiktatásával, tehát pl 4x800m 95%on, közöttük 2p kocogással.
A fenti edzésbetét kiváló fejlesztő részfeladat jó és komoly szintű futóknál, azonban egy ilyen feladatot nem tartok szerencsésnek olyanoknál, akik pl az első maratonjukra készülnek. Ennek alapvetően négy oka van. 1. egy ilyen intenzív edzés sérülésveszélyes és igen fárasztó, a még képzetlen futó szervezetének túl nagy stressz. 2. olyan képességeket fejleszt, amit egy kezdő, közepes futó nem nagyon tud kamatoztatni a versenyein (pl 10Km-maraton). 3. Vannak kutatások, melyek az ilyen intenzív futásokat az aerob képességeink ellen dolgozónak találták biokémiai szinten. 4. Hamar elérjük az ilyen intenzív futásoknál a fejlődési kapacitásunk, magyarul 4-8 hét után nehéz tőle fejlődni (igaz, addig általában lehet).
A tisztán látáshoz nagyon fontos kitérni arra, hogy a hosszútávfutók teljesítményét 90-100% ban az aerob képességeik fejlettsége határozza meg. Ergo érdemes ezek felhozására az érdemi hangsúlyt tenni, minél kezdőbb valaki, annál inkább és mikor már ezek az aerob rendszerek általában pár ezer óra (!!!) edzést követően, mikor már az ötperces ezrek mellett nem okoz problémát hogy beszélgessünk is, na akkor vagyunk aerob szempontból olyan szinten, hogy azt mondhatjuk, talán érdemes megpiszkálni az anaerob részeinket is.
Mindez nem azt jelenti, hogy a kezdő futónak évekig csak totyognia kell! Az aerob futótartomány edzettségünk előrehaladtával, megerősödésével szélesedik. Abszolút és relatív értelemben is. Tehát nem csak az történik, hogy egy bizonyos pulzuson, intenzitáson egyre gyorsabbak leszünk ha ügyesen edzünk, hanem egyre magasabb pulzus lesz még mindig aerob a szervezetünk számára, persze ez utóbbinál kisebb mértékű a fejlődés. Ezt a szélesedést az aerob tartományunkban történő játékkal érjük el, tehát egy edzett futó 60-90% közötti intenzitáson edzheti aerob rendszereit. Így nem mindig monoton lassú futásokról van szó, hanem ha már képesek vagyunk több kilométert egyben lefutni, nyugodtan be lehet iktatni résztávokat (RÉSZTÁVOKAT hahó!) vagy fartlekes edzéseket, melyek intenzívebbek a megszokott tempónknál, de még nem csapnak át anaerobba, nem zihálunk. Ezek hossza, ismétlésszáma, pihenőideje egyénenként felkészültségtől függően változó. Én az 5-10p közötti résztávokat szeretem leginkább alkalmazni, rövid, 1-3p-es aktív pihenőkkel. Szeretem még a koordinációt, erőt fejlesztő 6-8mp-s nagyon intenzív feladatokat is, de ezek más funkciót töltenek be, mint a köztudatban lévő intervallok. Én 400-800m- futásokat intenzíven, anaerob intenzitású résztávként legalább a 3ó belüli maratonig nem erőltetek, sőt utána sem ez a lényegi része a felkészülésnek. (Bajunk vélhetően nem lesz, ha mégis nyomunk ilyeneket lassabb futóként, de van hasznosabb feladat is, akkor inkább azzal töltsük az időnk és ne fárasszuk le magunk Vo2Max közeli terheléssel, mert az baromi stresszes a szervezetnek, hosszú regenerációt igényel.) Tehát 3órás futóknál ez inkább a maraton és 10km tempó közötti sebességű feladatokban érzem. Viszont ezt sem sokszor, maximum 2-3x egy héten. Aztán mikor már négy percben szaladni nem ügy, be lehet vezetni a pályaedzéseket, gyorsan, lihegve. Viszont ne feledjük, nem attól leszünk gyors futók, ha olyan edzéseket csinálunk, mint a gyors, eredményes futók akik sokszor köröznek a rekortánon, hanem attól, ami számunkra, teljesítményszintünknek a legmegfelelőbb.
