Hogy vagy? Ha informálisabb találkozónk van, szinte biztos, hogy a köszönés után ez lesz az első kérdés. Naponta tucatszor hangzik el ez a két szó. Vajon milyen arányban hangzik el ez a két szó azzal a céllal, hogy válasz is érkezzen rá? Gyanítom, hogy az esetek döntő többségében nem több ez, mint a szokásos udvariassági formulák egyike.
A standard válasz: jól, köszönöm.
Vajon mit szólna a kedves kérdező, ha elkezdenénk elmesélni az éppen minket foglalkoztató dolgokat?
Köszönöm, jól vagyok. Bár egy kicsit zsibbad a bokám, viszket a gombás talpam és már megint büdös volt a metrón. Valószínűleg méretes meglepődés és elképedés lenne az eredmény.
A wikipédia vonatkozó szócikke szerint: egy kérdés alapvető célja az információszerzés. A válaszoló (amennyiben együttműködik) megadja a kért információt vagy annak az ismert részletét. Vannak olyan kérdések is, amik nem feltétlenül információszerzésre szolgálnak. Ilyen lehet sok esetben a hogy vagy is.
Úgy gondolom, hogy ez egy sokkal fajsúlyosabb kérdés annál, mint hogy csak úgy dobálózzunk vele. Ha a találkozáskor köszönünk, használjunk köszönést. Ha beszélgetést kezdeményezünk, dobjunk be egy aktuális témát. Ha pedig arra vagyunk kíváncsiak, hogy a beszélgetőpartnerünk hogy van, hogy érzi magát, akkor arra kérdezzünk rá.
Vajon az emberek mekkora hányadától nem kérdezték meg érdeklődéssel évek óta, hogy hogyan is érzik magukat? Hiába hangzik el a hogy vagy milliószor, mégsem jutnak előrébb vele. Lassan eljuthatunk oda, hogy egyszerű köszönéssé degradálódik. Mint az angolszász vidékeken a How are you. Nem több, mint köszönés. Ha elkezdenénk szépen részletezni a válaszunkat, nagyot néznének.
Azt javaslom, hogy akkor tegyük fel ezt a kérdést a beszélgetőpartnerünknek, ha tényleg szeretnénk tudni, hogy mi foglalkoztatja. Szinte biztos, hogy sokat tudunk ezzel segíteni neki. A legtöbb régi házban él legalább egy olyan néni, vagy bácsi, aki évtizedek óta keserű és morcos. Senki sem szereti, reflexből szórja a bántást és az átkokat, ha valami nem tetszik neki. Menjünk oda hozzájuk és kérdezzük meg tőlük, hogy is érzik ma magukat! Többször próbáltam már és pillanatok alatt sikerült megszelidíteni. Az egyszerű kérdés mögött érezte a jó és segítő szándékot. Elmesélte, hogy mi bántja, mi történt, mik csúsztak el az életében. Onnantól pedig előre köszön, hozza a sütit és meglocsolja a virágaimat a folyosón.
A javaslatom a mai napra: tegyük fel valakinek a "Hogy vagy?" kérdést úgy, hogy arra őszinte érdeklődéssel várjunk választ.
Hogy vagy?
Hogy érzed magad?
Miben segíthetek, hogy jobb legyen a napod?
Mi az a gondolat, amit szeretnél elmondani és feloldani?
Zoli
