Két súlyos beteg férfi feküdt a kórteremben. Egyikük napi egy órára felülhetett, mert ez segítette a folyadék elvezetését a tüdejétől. Ő feküdt a kórterem egyetlen ablaka melletti ágyban. A másik férfinak folyamatosan fekve kellett maradnia.A két férfi gyakran beszélgetett egymással, a feleségeikről, családjaikról, otthonukról, munkájukról, katonai szolgálatukról, amit kórházba kerülésük megszakított.
Minden délután, mikor eljött az idő, hogy az ablak mellett fekvő férfi felülhessen egy órára, folyamatosan mesélt társának arról, amit éppen lát odakint. A másik férfi ezeknek az óráknak élt, mert ilyenkor megnyílt számára a világ és élettel telt meg ő maga is. Ez tartotta benne a lelket.
Az ablak egy szép tóra nézett, melyben kacsák és hattyúk úsztak, kisgyerekek játszottak és szerelmespárok sétáltak kéz a kézben a rengeteg színben pompázó virágok között. A távolban a város nagy épületeinek sziluettje rajzolódott ki.
Ahogy az ablak melletti férfi minden részletét leírta az ablakból nyíló látványnak, társa az ágyában fekve lehunyta szemét és elképzelte a csodálatos képet.
Teltek a hetek, a hónapok. Egyik reggel az ápolónő, ahogy vizet hozott a két férfinak a mosakodáshoz, az ablak mellett fekvő férfit holtan találta. Békésen, álmában érte a halál. Szomorúan értesítette a másik férfit és a kórház személyzetét, akik elvitték a holttestet.
Később, amikor már megfelelőnek látszott az alkalom, a másik férfi megkérdezte, fekhet-e társa helyén, az ablak mellett. A nővér örömmel megágyazott neki ott és segített neki átfeküdni az ablak mellé.
Ahogy a nővér magára hagyta, a férfi lassan, fájdalmaival küzdve felkönyökölt egyik oldalára, hogy hosszú idő után először lássa a kinti világ szépségeit. Nehézkesen elfordította fejét az ablak felé, hogy kinézzen az ablakon.
Megdöbbentette, amit látott: az ablak egy csupasz falra nézett.
Amikor a nővér legközelebb bejött a kórterembe, a beteg férfi értetlenül kérdezte tőle, mi késztethette társát arra, hogy olyan csodálatos látnivalókról meséljen.
A nővér így válaszolt: „Ő még a falat sem látta, ugyanis vak volt. Valószínűleg Önt akarta segíteni és biztatni.”
Forrás: Facebook. Néha akad ott valami értékes is.
Ancsur
