Szerintem, az egyik legjobb, legbarátságosabb triatlon verseny Magyarországon a Vasi Vasember. Idén, immáron harmincadszorra rendezték meg.
A rendezőség 350 rajthelyet hirdetett meg, megközelítőleg egy hét alatt be is telt a létszám. Leginkább a következő szavakkal tudnám jellemezni a versenyt: barátságos, emberi, közvetlen, olcsó.
Barátságos, emberi, közvetlen: A rendezőség itt tényleg a versenyzőkért vannak. Segítenek bármiben, tényleg! A rendezvény végén a nagyszerű ellátásról ne is beszéljünk! Itt nem nézik ki a mezőnyből azokat, akik nem két óra alatt teljesítik a távot. Mindenkit ugyanolyan lelkesen buzdítanak. Mindenkit megvárnak. Itt senki sem kívülálló, itt mindenki egy nagy család része.
Olcsó: A nevezés magyarországi viszonylatban tényleg olcsó. Így mivel nem fizet a versenyző sokat, nem is vár el luxus körülményeket. A nevezési díjért cserébe oklevelet (!), pólót, finom dödöllét, és rengeteg jó szót kap a delikvens. Voltam olyan drága versenyen, amelyen a nagy csillámpor mögött sok hiányosságot vélhetett felfedezni az ember.
Legmeglepőbb az volt, hogy egy versenyző nem tudott elindulni betegség miatt. Az ott lévők közül, akinek volt felszerelése, helyette elindulhatott. A szervezők segítettek abban, hogy a bátor jelentkezőnek tényleg minden cucca meglegyen! Mindezt teljesen ingyen! Csak egy köszönömért cserében! Ennek ellenpéldája, hogy egy nagy, drága versenyen, 10.000 forintos átnevezési díj ellenében, sem sikerült a rajtszámot átírni, csak sokszori könyörgésre!
A bringapályán szinte minden kereszteződésben útvonal biztosítók álltak, valamint ahol szükséges volt, ott az apró köveket seperték az útról.
A futás útvonala a csótó körül vezetett, keresztül a Múzeumfalun. Mesés volt!
Minden szempontból nagyszerű verseny a Vasi Vasember.
Személy szerint, másodszor vettem részt a megmérettetésen. Egyik kedvencem ez, mind a táv miatt, mind a szervezés, mind a társaság miatt.
A víz 21°C volt. A neoprén használatát engedélyezték. A fiúk 90%-a bundában míg a csajok szintén 90%-a sima úszódresszben úszott. :D
Az úszásom nagyszerűen sikerült, nem úgy mint a Balatonmanen. Nem volt semmi pánik. Könnyen ment végig a gyors úszás. A csótóból úgy másztam ki, hogy innentől bármi történhet, ez a verseny már csak nagyszerű lehet. (A tavalyi úszós időmön 7 percet javítottam, úgy, hogy idén a pálya 200m-rel hosszabb volt.) A bringa gördülékenyen, a futás könnyen ment. A depó gyors volt, mondjuk köszönhető az egybe meznek (hatalmas találmány). Persze, van még mit gyakorolni, így is úgy futottam vissza a visor-omért. Összességében 15 percet javítottam a tavalyi időmön. Elégedett vagyok.
Köszönöm Mindenkinek a segítséget, támogatást!
Csapatom, a Polyhtlon, ismét bizonyított. Nemcsak a versenyen tették oda magukat! Mindegyikükre mérhetetlenül büszke vagyok! Talán leginkább Ancsurra, aki 2 hónappal a kulcscsont törés után, az idei első versenyén hatalmasat ment. A tavalyi idejét negyed órával megjavítva! Valamint úszós társamra Sörire, aki idén kezdte a triatlont, ennek ellenére nagyon ügyes és lelkes!
Vanda
(Képek és remélem Ancsur beszámolója is hamarosan érkezik!)