Sok sportos rendezvényen, versenyen jártam. Tapasztalatom az, hogy utolsókat jobbára nem várják meg, olyankor már éppen, hogy lézeng egy-egy ember, szurkoló a pálya szélén. Pedig ők is hősök. Ők is végigcsinálták. Bízom benne, hogy ők is a tudásukhoz mérten a legtöbbet beletették a felkészülésbe.
Nekik is jár a taps, az ünneplés.
A Budapest Ironman 70.3-ez másképp volt. Rengetegen álltak még a pálya szélén. Az utolsó párosnak volt szerintem az egyik legfelemelőbb befutója. A célegyenes előtt vártak rájuk. A dolgozók és önkéntesek futottak velük az utolsó métereken. Ünnepelték őket! Hatalmas élmény volt még kívülről nézve is.
Ennél már csak az jobb, amikor vársz a barátnődre, és te akaszthatod az érmet a nyakába!
További élmények és képek, később a blogon! :)
Vanda
