Adva van két ember, akik egy párt alkotnak a való életben. Az egyikük keményen sportol, a másikuk nem. Ahhoz, hogy emberünk a lehető legtöbbet tudja nyújtani a választott sportágában nem vitás kell egy biztos, támogató hátország.
Azokat az embereket meg kell becsülni, akik feltétel nélkül segítik a másikat. Nem egy olyan példát láttam már, hogy a társ minden versenyen ott volt a pálya szélén, végig asszisztálta az eseményt mindazért, hogy a másik fele a lehető legtöbbet tudja kihozni magából.
Felkészülés során türelmes, megértő, nem kéri számon sohasem azt, hogy éppen miért annyit, miért olyan hosszan edzünk. Támogat, szeret, biztat, velünk kel, fekszik, készíti a frissítőket, tartja bennünk a lelket az úton, hogy elérhessük a célunkat.
Ha valaki olyan szerencsés helyzetben van, hogy az élet egy ilyen tökéletes ember mellé sodorta, akkor becsüljük meg. Mondjunk hálát azért, mert szerencsések vagyunk.
Mondjuk el ezt neki is a lehető legtöbbször. Mondjunk neki köszönetet. Óvjuk az ilyen ritka kincseket.
Ne éreztessük vele, hogy a sportunk miatt ő néha háttérbe szorul.
NE!
Legyen mindig az első, mert sohasem lehet tudni, hogy éppen mikor van szükségünk rá.
Vanda