És lőn Bubi. Igen ritkán veszem igénybe a BKV BKK vendégszeretetét. Ahova csak lehet, kerékpárral megyek. Sokkal gyorsabb, egyszerűbb, rugalmasabb és talán olcsóbb is. Rendszeresen tekerek, szinte minden héten összejön 6-7 óra. Autóba csak akkor ülök, ha messzebb kell mennem, vagy cipelni kell valamit. A tömegközlekedést csak speciális esetekben használom. Például ha öltönyös tárgyalásra megyek, vagy nagyon esik az eső. Ilyenkor sajnos szinte mindig rosszak a tapasztalataim. Bár egyértelműen látszik a fejlődés, az összkép jellemzően még így is bőven negatív. Hiába van egyre több modern jármű, az utazóközönség és az egész hangulat igen lehangoló.
Depresszív, feszült, apatikus, vagy éppen keserű emberekkel találkozom ilyenkor. Nekik semmi sem jó, gorombán viselkednek, negatív a kisugárzásuk. A legrosszabb a metró, ahol ez halmozottan megjelenik.
A Bubi, mint új közlekedési lehetőség megjelenésével viszont felcsillant a fény az alagút végén. Lehet, hogy a tömegközlekedés, vagy ahogy mostanában mondani szokás, a közösségi közlekedés mégis több, mint a városon át hömpölygő, szétfolyó, depresszív massza? A Bubival egy olyan szolgáltatás jelent meg, ami üde színfoltként rázhatja fel a várost. Természetesen csak azokat, akik hajlandóak tenni a saját boldogságukért. Mert úgy gondolom, hogy nagyon sok esetben azért süllyednek bele ebbe az állapotba, mert elfogadják a napról-napra nehezebb körülményeket, engedik a nyakuk köré tekeredni a hurkot és szépen lassan megfulladnak. Vegyük észre, hogy itt van egy olyan eszköz, amit mi mozgatunk és nem az eszköz mozgat minket. És ez óriási különbség.
Szóval Bubista lettem. A kiváló Bubi Start nevű csomagba ruháztam be. 3000 Ft-ért december végéig használhatom a rendszert. Az első 30 perc mindig díjmentes, utána pedig a következő fél óráért 500 Ft-ot vonnak le az egyenlegemből. A kezdőcsomag 1500 Ft letekerhető keretet tartalmaz, ezt természetesen bármikor újra lehet tölteni.
Az elmúlt napok során 26 kölcsönzést kezdeményeztem. Nem mind sikerült, de erről majd később. Úgy gondolom, hogy alapvetően a Bubi egy fantasztikus kezdeményezés. Zseniális az életérzés, amit nyújt. Ha a belvárosban van dolgom, de nem akarok várni a buszra, villamosra, vagy éppen másik irányba kell mennem, mint amerre a kötött járatok mennek, csak felpattanok egy Bubira és mehetek is, amerre kedvem tartja. Hívhatnánk az iránytaxi mintájára iránykerékpárnak is.
Odatartom a kártyát, kiírja, hogy bérelve és már mehetek is. A rendszer honlapja szerint jövőre bővíteni fogják az állomásokat, egyre több helyen tehetjük majd le a bringákat. Akkor lesz igazán hatékony, ha a közvetlen belvárosnál távolabb is elmehetünk a Bubival. Szabadon, lazán, mosolyogva. A Bubisok integetnek egymásnak, mosolyognak. Sosem gondoltam volna, hogy ez bármikor megvalósulhat, már-már utópia a disztópiában.
Turisták, helyiek, egyre többen tekernek. Egyszerű és nagyszerű.
Viszont a rendszer, használati szempontból rettenetes. Egy kártyával maximum négy kerékpárt lehet kölcsönözni. Azonban, ha az első kölcsönzése után 1-2 percnél hamarabb veszem ki a következőt, tapasztalataim szerint megbolondul az egész mindenség. A Bubi úgy érzi, hogy kikölcsönöztem, a dokkoló mégsem old. Hiába rángatom, csak nem akar kijönni belőle. Ilyenkor fel kell hívni az ügyfélszolgálatot, elmesélni, hogy mi történt, ők felveszik a hibajegyet és mehetek tovább. A baj csak az, hogy a rendszerben úgy jelenik meg, hogy aktív a kölcsönzés. Azaz, ha négyen vagyunk, akkor amíg újra össze nem kaparja magát a számítógép, nem fogunk tudni mindenkinek bringát szerezni. Illetve a 30 perc leteltével az egyenlegből is elkezdi vonni a pénzt. Szerencsére eddig mindig ennél hamarabb sikerült feloldani a kölcsönzést.
A dokkolóból néha nagyon nehéz kiszedni a kerékpárt. Beállok mögé, felemelem és lendületből tépem. Sajnos előfordul, hogy csak így jön ki. Ez biztosan nem a tartósságot fogja szolgálni. Ráadásul rengeteg Bubi már most sérült, dacára annak, hogy csak néhány hete indult a program. Az ülés hátsó rugója majdnem mindnél megszakadt, vagy lesüllyedt, ezért a nyereg hátrafelé dől. Így olyan érzés tekerni, mintha karóba húztak volna és állandóan hanyatt akarnánk esni.
Több olyanon ültem, ahol elhajlott az első sárhányó és hozzáért a kosár aljához. A csomagtartó gumija jellemzően már most mállik. A kormánygumi lecsúszott, a tájékoztató táblák hiányoznak, a fékkar többnél el volt görbülve. A mobilalkalmazásban van lehetőség a hiba bejelentésére, de mivel az eddigi bringák 80 %-án volt valami hiba, nem vacakoltam ezzel.
A bringa pedig nagyon tré. Nehéz, olyan, mintha ólomból lenne. Az áttételezés rettenetes, mókuskerék, vagy hegymászás, más opció nincs. A fék rettenetesen gyenge, a csengő kényelmetlen helyen van. A bringát tolva a lámpa vibrál és villog, roppant idegesítő. És a fő bajom az, hogy nagyon lassú. Borzasztóan nehéz tekerni, nem lehet lendületesen haladni. Hiába gyorsítok fel, valószínűleg a rettenetes tömör guminak, a hatalmas súlynak és a dinamónak köszönhetően szinte azonnal megáll. A gurulás, mint olyan, egyáltalán nem létezik.
Tegnap az Andrássyn tekertem a belváros felé. Rendesen küzdöttem a pedállal, úgy éreztem, hogy végre normális tempóban haladok. És akkor egy lány elfutott mellettem, láthatóan nem rohanós tempóban. Ahhoz képest, hogy a saját kerékpárommal általában 25 km/h körüli átlaggal tudok haladni, itt jó, ha a 10-15 összejön. És az is küzdősen. Ja, és tudtátok, hogy a belvárosban komoly hegyek vannak? A Blaha - Városliget komoly hegyi szakasz, legalább egy méter szintemelkedés van benne. Bubival ez már komoly kihívás.
A Bubinak nagyon örülök, remek újítás. Viszont bőven van még mit finomítani rajta. Aki kezdő bringás és rutin nélkül próbálna tekerni, nem valószínű, hogy jó élményekkel fog gazdagodni. De ha kijavítják ezeket a problémákat, valami igazán remek is kisülhet belőle.
Hajrá Bubi!
