A lehető legrosszabb hangulatban ébredtem.

Egy hánykolódással és forgolódással töltött éjszaka után mogorván, komoran, nevetségesen depressziósan és lehangoltan keltem. Optimista és élénk vagyok, legalábbis általában. A legtöbb napom nem így indul. Jellemzően a ragyogó életem csodáinak tudatában ébredek. Hálás vagyok az otthonomért, az ételért, amit megeszek, a ruhákért, amiket viselek. De a mai nem olyan volt, mint a többi napom. Rettenetes a hangulatom. Ez brutális.

A negatív hangulat szemellenzőjével keltem. Minden lehetetlennek tűnt. Egy egyszerű sms a barátomtól elég volt ahhoz, hogy elkezdjem a komor monológomat. Hogy milyen rossz minden az életben, mennyi bajom van magammal, sőt, vele is.

Katasztrofális. Nevetséges voltam. Kéretlenül is azzá a kiállhatatlan valakivé váltam, aki úgy szúr, mint amikor bedugod a kezed a darázsfészekbe.

El kell ismernem, mások helyében igen kellemetlenül reagáltam volna a saját szavaimra. A párom nyugodtan hozzám vághatta volna, hogy szedjem már össze magamat és verjem ki ezeket a fejemből. Egyáltalán nem téved, ha azt mondja, hogy önző, öntelt és bunkó vagyok. Teljesen jogosan váltott volna támadó, vagy védekező módba. Az igazat megvallva, talán pont arra vágytam, hogy partner legyen a vagdalkozásban.

Azonban ő nem így tett. Az egyszerű válasza megváltoztatta a napomat.

Helyrebillentette a nézőpontomat.

Kimerült vagy, mondta. Csukd be a szemed egy pillanatra. Egy percig most csak magaddal foglalkozz. A világ nélküled is tovább fog haladni.

Megálltam, méreggel és a világ utálatával telve, és úgy tettem, ahogy kérte. Nem volt időm lefeküdni, ezért csak behunytam a szemem és lélegeztem. A szívem megnyugodott, a haragom eltűnt és rájöttem, ahogy ő is mondta, egyszerűen csak kimerült a testem és a lelkem. Ez a felismerés hozzásegített ahhoz, hogy elinduljon a napom. A rossz hangulatot kedvesség váltotta fel. Valószínűleg továbbra sem a legjobb önmagamat nyújtottam, de legalább nem akartam belekötni az egész világba.

Néha nem látjuk azt magunkban, ami mások számára nyilvánvaló, a saját fizikai, vagy érzelmi kifáradásunkat. És most emlékeztettek rá, hogy amikor elönt az elkeseredés, vagy a kétségbeesés, lehet, hogy egyszerűen csak kimerült vagyok. Mikor is ittam vizet, vagy ettem utoljára?

Nagyon jól tudom, hogy a napom egészen máshogyan is folytatódhatott volna. Viták, küzdelmek, haragos hangnem, ajtócsapkodás. Helyette kaptam egy kis együttérzést, ami mindent megfordított.

Bízom benne, hogy átadhatom neked ezt a csipetnyi kedvességet és figyelmességet.

Neked, talán pont ma.

Érezd jól magad.

Törődj magaddal, gondolj a teljességedre.

Legyél kedves magadhoz.

Forrás: Keely Milne, Elephant Journal