Hétvégén egy fantasztikus esküvőn voltam. Gyönyörű pár, csodás emberek, régi jó barátok, szikrázó napsütés. Mindezt a mesekönybe illő Herceghalmon. Így néz ki a templom:

2008-ban épült, ökumenikus templom. Evangélikus szertartás volt, de a lelkész az elején mindhárom nagy egyház köszöntését elmondta.

Sokfelé járok az országban, számos településre eljutok. Valahogy itt azt éreztem, hogy Herceghalom valamiben bőven az átlag fölött van. A szeretet sugárzott az egészből. Tiszta utcák, rendezett udvarok, jó állapotú épületek, élő tekintetű emberek. Nyilván ehhez hozzájárul Budapest közelsége és az itt lévő nagy cégek. Viszont a pénz közel sem minden, önmagában messze nem lenne elég ehhez a kedves és tisztelettel teli kisugárzáshoz.

Szóval esküvő az év eddigi legmelegebb hétvégéjén. A szép, rövid polgári szertartás után, egy párperces átrendezést követően elkezdődött az egyházi esküvő. Megható pillanatok, égi és földi áldások.

Utána csoportkép, majd csokordobás. És következett a kék harisnyakötő. Persze én kaptam el. A hagyomány szerint ez azt jelenti, hogy nekem lesz a legközelebb esküvőm. Szuper, várom szeretettel!

Utána pedig jött a buli hajnalig. A remek vacsorára valószínűleg leginkább azért volt szükség, hogy mindenki bírja a reggelig tartó csűrdöngölést. Indult a móka, gyerekkorunk zenéi, 80-as, 90-es évek nótái. Azok, amiknek mindenki tudja a szövegét. Tánc, ugrálás, nevetés, nagy mosolyok mindenhol. Természetesen reggelig.

Fél 5-re már viszonylag kevesen maradtunk, egyre többen mentek aludni. Már én is kezdtem fáradni. Az elmúlt néhány nap igen mozgalmas volt, a héten mindössze 2-3-4 órák jutottak alvásra. Na de kutyaharapást szőrével, ugye.

Amikor az alváson kezdtem gondolkozni, gyorsan végigfuttattam magamban az opciókat. Fél 5 van, 10-kor indulunk, az útitársam Angliából jött, délre a repülőtéren kell lennünk. A szobám nagyjából a DJ pult alatt van, a szobába belépve nincs valami nagy csend. A boogie pedig annyira benne volt a lábamban, hogy valószínűleg az ágyban roptam volna tovább.

Ráadásul, mivel autózunk, az egész napi italfogyasztásom mindössze egy whisky volt, még a vacsora előtt. Az elmúlt nyolc órából nagyjából ötöt a táncparketten töltöttem. Néha tánc, néha buli, néha csak úgy a szokásos topogás. A meleg és a lendület is hozzájárult ahhoz, hogy nagyjából három vödörnyit izzadtam, ez a nyári beltéri bulizás már csak így működik.

Azaz: öt órája nem ettem, alkoholt lényegében nem ittam. A nagy bulizást tekinthetjük úgy, hogy a bemelegítés már megvolt. Kint a délutáni 35 fokhoz képest talán még 20 fok sincs, az idő nagyon kellemes. És ha most nem megyek futni, ma már biztosan nem fogok. A hazaút előtt talán belefér még egy jelképes alvás, de utána lesz vagy délután három, mire végzek a napi dolgaimmal. Utána nyilván aludni fogok, azaz ez a hajnali időpont az egyetlen alkalmas lehetőség a mai futáshoz. Mostanában újra egyre többször járok futni, valahogy megjött hozzá a kedvem.

Amikor mondtam, hogy mire készülök, nem igazán látták a logikát a dologban a többiek. Ha már megvan az elszánás, jöjjenek a tettek. Lementem a szobámba, átöltöztem, szerencsére pont a tavalyi futócipőmben érkeztem. A futóórám nincs itt, de nem baj, most a telefon is megteszi. És hajrá, irány az éjszaka!

Kitűnő hőmérséklet, virágillat, felkelő nap, kukorékoló kakas, nyújtózkodó kutyák, csiripelő madarak. A falu kezd ébredezni, egyre világosabb van. A legjobb körülmények, hogy kizökkenjek a bulizásból és tudjak utána pihenni. Elfutottam a vasútig, majd vissza az utca végéig és végül még egy kört ugyanebből.

Visszafelé szembetalálkoztam a lagziból a vonat felé sétáló násznéppel. Igen furán néztek rám, azt láttam az arcokon, hogy nem igazán passzolt össze a két élethelyzet. Fél órája még bent ment a rumba és a mambó, most pedig itt jövök szembe talpig narancssárgában, a domb teteje felé kocogva, hajnali gőzmozdonyként fújtatva. Na de hát hajrá, hajrá sporttársak, ha ilyenkor köszönt be a futóka, menni kell.

3 km lett a vége, nagyon laza, pihenős kocogó tempóban. Nagyon jó volt, jól esett. Ilyet fogok még csinálni, szépen megalapozza a napot, frissítő, üde élmény.

Mive nincs, ezért nem is volt nálam a szelfibotom, hogy elkészítsem a futás után kötelező izzadós szelfit. Ezért fogadjátok el helyette ezt a remekművet, a háttérben a festői szépségű Herceghalommal.

És hogy teljessé váljon ez a zseniális hétvége, ma reggel 8-tól Ágival gitárotunk a Klauzál téren. Megjelent néhány kisiskolás, körénk ültek és kérték, hogy énekeljünk együtt. Mindent a közönségért, ugye. Szóval egy órán át zengett a tér olyan kiváló nótáktól, mint a Kis kece lányom és az Egyszer egy királyfi. De erről majd Ági számol be bővebben.

Sok boldogságot, áldást, békét, egyensúlyt és szeretetet az ifjú párnak!

Zoli