Mivel a Bubi rettenetesen lassú, a saját bringáimhoz képest jellemzően nagyságrendekkel több időt töltök a nyergében. A kocogók tempójában tekerve, az ezzel az irtózatos sebességgel járó intenzív izzadás közben bőven van lehetőségem gondolkodni. Régóta mászkál már a fejemben egy Edda dal parafrázisa. Az Éjjel érkezem némileg módosítva remekül kifejezi ehhez a fantasztikus tömeg-közlekedési (sic!) eszközhöz kötődő érzéseimet. Ha valamikor majd egyszerre lesz időm és kedvem, lehet, hogy legyártok egy felvételt is hozzá, a világhírű énekhangomat és a gitáromat segítségül hívva.
Azaz: tök jó, hogy van a Bubi, de marha nehéz tekerni, ezért általában már az első 300 méter után megbánom, hogy ráültem. Ilyenkor, a tervezők emlegetése helyett megpróbálok az élet mókásabb dolgaival születni, ebből született ez és még néhány ehhez hasonló műalkotás.
Jöjjön hát a mű. Beteszem hozzá az eredeti felvételt, hogy könnyebb legyen nyünyörögni hozzá.
Bubi-dal
Éjjel érkezem, száraz, kiégett combbal,
De a testem izzadt, fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égő, büdös testtel,
Kérlek lassulj nyugodtan, csak én tekerlek,
Csak én tekerlek, csak én tekerlek.
Őstől örökölt a kín, amivel rád ülök,
Őstől örökölt a szenvedély, amivel tekerlek.
Vágyom, hogy érezd a lendületet,
Vágyom, hogy érezd, hogy tekerlek, hogy menj már.
Ref.:
Nekem nem kell más, csak téged hajtalak.
Ha volt is más, feledem, csak téged hajtalak.
|:Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál fixivel soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.:|
Ahol én voltam a nyergedben, a lelkedben.
Látom a nappalt, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, tekernek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.
Ref.:
Ha akartam valaki lenni, csak érted volt,
Próbáltam mást tekerni, csak bosszúból.
Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, csak nézlek.
Vagy mondd meg, hogy hajtsak el, hajtsak el végleg!
Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál fixivel soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.