Reggel 3.45, megjött a taxim.

Álmosan és várakozásokkal teli szívvel, ámbár a nemzetközi események miatt izgulva kicsit, de elindulok a sokadik céges utamra, Londonba, majd pedig Milánóba.Minden megszokott, minden rutinszerű. Hátizsákomban a legfontosabbak, hogy ne érjen sehol meglepetés.

Mobiltöltő, telefon töltők, fülhallgató, könyv, kesudió, alma, puffasztott rizs.

Lehetne a reptéren is reggelizni, bekaphatnék útközben is valamit gyorsan.

Lehetne, csak most az egyszer, csak most kivételesen.

Hisz céges út van, nem tudtam átgondolni… most nem tudok erre odafigyelni.

Ehetnék egy szendvicset. Meg mellé ihatnék valamilyen karácsonyi gyömbéres nagy habos lattét.

Csak most, hisz úgyis céges úton vagyok.

 Szóval nem, én nem reggelizek a reptéren és nem iszom gyömbéres lattét sem, mert nem így élek a hétköznapjaimon. Figyelek arra, hogy mit és mennyit eszem, szem előtt tartom, hogy tiszta ételeket vegyek magamhoz, és ez akkor is igaz, ha közben 2 szállodát és 3 meetinget járok meg 3 nap alatt. Ilyenkor hajnalban kelek, későn fekszem, semmi sem a szokásos rutin, így a legegyszerűbb az lenne, ha itt ott gyorsan bedobnék egy energia szeletet, egy kis szendvicset, csokit, energiaitalt, hiszen most úgyis céges úton vagyok. Hiszem csak három nap. Aztán úgyis folytatom úgy, mint előtte.

 4 éve elhatároztam, hogy egészséges életmódra váltok, hogy lefogyok, és boldog ember leszek a bőrömben. Ez az elhatározás nem semmisül meg, csak azért mert a napi rutinból kizökkenve utaznom kell. Egy kis tervezéssel és átgondolással könnyedén átlendülök az éhes pillanatokon, mert ’csomagoltam’ magamnak, mint régen nekem anya a suliba. 

Így nem utazom soha egyedül, mert a kesudió, alma és puffasztott rizs mindig is hű társaim lesznek a következő céges utakon is.

Móni