Ülök a MagNet ház kávézójában, hétfő van. Ha az órámban lenne harang, most ütötte volna el a 18:30-at. Egy latte macchiato, egy tojássaláta és egy rántott húsos szendvics társaságában múlatom az időt. Fáradt vagyok. Azaz nem is, inkább kicsit kimerült. És boldog. Ma szabadnapom volt, pihenés címszóval egész nap ügyeket intéztem, délután pedig egy felszabadító erejű oldást, oldódást is kaptam Csillától.
10-kor ébredtem. Csodálkoztam, hogy eddig tudtam aludni. Fura is volt, hogy nem szól korán az ébresztő, mostanában sokszor keltem akkor, amikor még a nap is bőven aludt. Ma tudtam tovább aludni, kivételesen nem ébresztett fel a lelkem az égből reggel 7-kor. Kinyitottam a szemem, mosolyogtam, örültem, hálát adtam. Azt hiszem, boldog vagyok. Csupa jó dolog történik az életemben. Sorban jönnek olyan események, amikre évek, évtizedek óta vártam. Szuper emberekkel vagyok körülvéve, magánéletben és munkában egyaránt. Azzal foglalkozom, ami a legközelebb áll hozzám, amit a legjobban szeretek csinálni.
Nyilván felfoghatnám úgy is a helyzetemet, hogy a rosszat keresem benne. A sok jó dolog mellett kihívás is bőven akad. Dolgozom rajta, hogy lépésről-lépésre mindent megoldjak és lezárjak. Napról-napra egyre kevesebb mindent cipelek a hátizsákomban. Hozzáállhatnék úgy, hogy semmire sincs időm, folyamatosan jönnek a határidők és állandó hajtásban élek. Nézhetném úgy is a helyzetemet, hogy a lazítás, az "én idő" háttérbe szorul. Nem teszem. Mindenben a jót keresem. Tudom, hogy az vagyok, amire gondolok. Amerre a gondolataim visznek, arra haladok. Tudom, hogy magamra mindig, minden esetben számíthatok. Mindent megoldok. Régen idegesített, hogy állandóan csörög a telefonom. Amikor a nap végén 20-50 nem fogadott hívás és 150 olvasatlan email várt, kicsit szorongtam. Rájöttem, hogy nem kell megfelelni mindennek és mindenkinek. A saját magam által felállított célok mentén haladok. Arra, amerre nekem jó. Amerre jó nekem. Ez a legfontosabb. Ha magamban és magammal nem lennék jól, az élet számomra inkább hátramenés lenne. Megtanultam, hogy igenis fontos, hogy figyeljek magamra. Hogy minden helyzetben megkeressem és megtaláljam a jót. Mert ez visz a kiút felé. Amikor pedig van egy szabad pillanat a lazításra, azt igyekszem a lehető leginkább megélni. Vannak persze néha nehéz pillanatok. A tegnap is picit ilyen volt, a Mikulás piros ruháján néhány éve egy igen súlyos fekete szalag is van. Nem csak hoz, hanem sajnos el is visz. Tudod, van, amire nincsenek szavak. De az út mindig előre, a szeretet és a boldogság felé visz. A jó és jól megélt pillanatokban százszor, ezerszer többet kapok.
Szóval itt ülök a MagNet kávézójában. Egy percre megállok és hátradőlök. Dolgozgatok egy keveset, haladok az előttem álló feladatokkal. Közben telik az ötletfüzetem. Mindig van nálam ilyen, amikor jön egy-egy újabb idea, felírom. Azt hiszem, sosem fogok unatkozni. Közben várom az estét. Amikor végeztem és hazamegyek, beülök a zongora elé. Pötyögök egy órát. Utána előveszem a gitárt és énekelek egy kicsit a holdnak. Az ének talán olyan, mint az én többesszáma. Amikor a földi énemhez csatlakozik a felsőbb énem, az égi energiák, a szívemben élők énje és együtt énekelünk. Még akkor is, ha az adott pillanatban egyedül ülök, egy szál gitárral. Végül előveszem a ceruzáimat és lerajzolok néhány érzést. Ahogy azt a napokban megtanultam, jó cél nélkül rajzolni, a belső gondolatokra figyelve. Egyszerű, mégis csodálatos tanítás. Hadd vigye a lélek a ceruzát. Így könnyebben meg tudom fogalmazni az érzéseimet. A rajzban nincsenek szavak, tágabb az eszköztáram.
Szóval hazamegyek és lazítok. Alkotok. Persze nézhetném tudományosan is, hogy tudatosan igyekszem megélni a szükségleteim piramisának csúcsát. Nem teszem. Csak élvezem a helyzetet, az életet, a pillanatot. Gyújtok egy mécsest, elengedek mindent és csak vagyok. Egy pillanatig, egy percig, egy óráig, vagy éppen a végtelenségig.
Közben folyamatosan mosolygok, mert jó nekem. Hálát adok a számtalan jóért, amit kapok. Hálát adok azért, amit a szívemben érzek és amit a jövőmben látok. A körülöttem lévők, a szeretteim, a családom, a barátok, az élmények, az élet ajándékai. És tudom, hogy minden pillanatban, amikor jól érzem magam, egy újabb nagy lépést teszek azért, hogy a holnap, a holnapután és a sok év múlva lévő pillanat is boldog legyen.
Amikor este hazamész, dőlj hátra egy percre. Tedd fel a lábad, lazíts. Engedd el. Engedj el mindent. Adj magadnak egy pillanatot, amikor te magad vagy. Amikor egységben vagy magaddal és az egész Univerzummal. Gondolj arra, hogy a lehető legjobb irányba haladsz. Adj hálát azért, amid van. Vedd észre azt, amid van. Keresd meg a szépet és a jót a helyzetedben. Állj meg, csak egy pillanatra. Éld át az érzést. Add meg magadat magadnak. Te legyél a legfontosabb. Úgy szeresd és fogadd el magad, ahogy vagy. Mert tökéletes vagy. Szerethető vagy. Minden pillanattal, órával, nappal egyre boldogabb vagy. A boldogság az, ami meghatároz. Békében, nyugalomban és szeretetben élsz. Az életedben lévő folyamatok az életcélod felé segítenek. Azzal, hogy szereted magadat, téged is szeretnek. Ahhoz, hogy igazán szeressenek téged, a legfontosabb, hogy szeresd saját magadat. Mert jó vagy. Hidd el, fogadd el és azt fogod észrevenni, hogy automatikusan megtörténik.
Talán egy-egy pillanatban úgy érzed, hogy összenyomnak az élet terhei. Engedd el. A csekket be fogod fizetni. A feladatodat el fogod végezni. Az ebédet meg fogod főzni. A folyamatban lévő ügyeidet megoldod. Minden rendben lesz. Csak engedd el egy pillanatra. Legyél saját magad. Add át magad a jó pillanatának. És akkor neked is nagyon jó lesz.
Mert nekem nagyon jó. Legyen neked is nagyon jó!
Zoli