Bennem a fény sötétségnek párja,
Harcolnak ők sokat a békére várva.
A sötétség uralkodni akar, a fény pedig létezni,
De folyton csak magát kell védeni.
Sötétben a vágyak élnek,
Akarnak és széjjeltépnek.
Fényben él az elfogadás,
Ölében a megnyugovás.
Lelkem békét, csendet kíván,
Afelé törekszik némán.
Tekints reá, kedves gyermek,
Mily balga a harc benned.
A fény felé vágyik a lélek,
De ettől még a sötétségből éled.
Vágya még kezdetben szakít,
De az elfogadás egyre csak gyógyít.
Ne harcolj hát, nemes lélek,
Használd bölcsen a fényt és sötétet.
Félelmedben gyújts pilácsot,
Büszkeségnél olts világot.
Mindig résen, mi hiányzik.
Míg végül minden egybeolvad,
Se fény, se sötét, se halál, se élet...
S akkor ott majd minden újraéled.