Félek, rettegek.
Egyedül már létezni sem merek.
Leülnék csendben, de szívem összerezzen.
Fejembe érzések menekülnek, hogy gondolatként éljenek tovább.
Menj, ne maradj! Mondják.
Én pedig felkelek, s lépéseket teszek.
Menekülés
2015.12.20. 09:46 agi10
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://egyensulyt.blog.hu/api/trackback/id/tr478185824
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
