Ha kövér a miniszter...
Egy ősi kínai gyógyír véget vet a kopaszságnak
Glikémiás index és a szénhidrát
Van olyan ruhadarab, amit 30 felett nem lehet felvenni? Galaxisos leggings?
Jógaterem a pincében
10 perc futás lelki értéke?
2 hét pihenő - a melóba bringázás sport?
Herevasaló Krisztián megint alkot
Wokban főzni
Itt hallgathatod meg:
Letölteni pedig innen tudod. A podcastre feliratkozhatsz az iTunes-ban is. RSS link.
Töredelmesen bevallom, mostanában elszaladt velem a kajapaci. Először is nyáron egyik triatlon verseny éri a másikat, kell a gyors energia, és kinek van ideje minden nap egészségeset főzni és ki ne érezné azt, hogy egy hosszú, kimerítő verseny vagy edzés után azt, hogy megérdemli a csokit és az egyebeket? Aztán jött a maratoni felkészülés, én pedig szép lassan elfelejtettem kajanáciskodni, ami azt jelentette a gyakorlatban, hogy a hosszú edzés/verseny nélküli, tök átlagos hétköznapokon is lecsúszott egy kis gumicukor, egy tábla csoki, egy kis ez, egy kis az, persze elég nehéz ellenállni, ha az embert esténként megkísértik mindenféle tábla csokikkal.. :)
Ráadásul, mivel meguntam a reggeli zabkását, ezért rászoktam a reggeli péksütire is. Oké, hogy teljes kiőrlésű, de akkor sem a legegészségesebb választás.
Stemcaptain - órát a bringára!
Logóba rejtett üzenetek. Szimbólumok az EgyensúlyOM logóban.
Ancsur maratont futott.
Érvek a gyerekvállalás mellett.
Anyai szeretet: "Fogd már be a pofádat, maradj csendben, mert eltöröm az álladat."
A személyi edző meghízik, majd lefogy, hogy hiteles legyen.
Mennyi helyet foglal egy bringás?
A hímsoviniszta nyőgyógyász honlapja.
Zenék: sok James Blunt és egy kis Pink
Itt hallgathatod meg:
Letölteni pedig innen tudod. A podcastre feliratkozhatsz az iTunes-ban is. RSS link.
Amikor az első maratonomra készültem, minden hosszú futást kisebb örömünnepként éltem meg. Az elő maratonomnak úgy vágtam neki, hogy szeretném lefutni. És pont. Ha ez 4:30-on belül sikerül, az bónusz. És sikerült. Szuperhírónak éreztem magam. Az egész maraton egy spirituális utazás volt, egy hosszúra nyúlt meditáció egy kis runners high-al vegyítve, csoda, hogy ekkora élmény nem illegális. Most, öt lefutott maratonnal a hátam mögött állíthatom, hogy egyik sem múlta felül azt az érzést, amit az Első után éreztem.
Akkor otthagytam mindent az Út szélén és mégis, a célvonalon áthaladva újjászülettem.
A második maratonom azért volt emlékezetes, mert azt már itthon futottam és 20 percet javítottam az időmön. A harmadik felejthető volt, meleg volt, elfutottam az elejét. A negyediknek elvárások nélkül mentem neki. Valószínűleg ezért sikerült 11 percet javítva végre 4 órán belülre kerülni. Ez idén áprilisban volt. Szombaton futottam az ötödiket. Szerettem volna 4 órán belül hozni ezt is.
Nem sikerült. Nyilván foghatnám a melegre, de nem teszem.
Rossz volt, úgy, ahogy van. Utáltam, nagyjából az egészet. Fel akartam adni. Folyamatosan. Mégis, mindig volt valami, ami átlökött a holtpontokon. Tudtam, hogy a Margit-hídnál várnak. Négyszer is elfutottunk ott, tehát így fel tudtam bontani a hosszú távot rövidebb szakaszokra. Tudtam, hogy találkozunk 7-nél, 13-nál, 30-nál és 36-nál és ez a tudat megnyugtatott. Amikor eléggé oda vagy, akkor egy ölelés, egy mosoly és néhány jó szó is rengeteget jelent. Ez én négyből négyszer megkaptam és köszönöm. Aztán jött Lubics Szilvi a kereplőjével. Háromszor is. Arra gondoltam, hogy nem szállhatok ki, mert mi egy maraton egy Spartathlonhoz képest? Nagyon sok erőt adott. Végig küzdöttem magam ismét a maratoni távon, de nem vagyok rá büszke. Túl sok volt a küzdelem és túl kevés a lendület. Nem volt flow. Csak meleg, félájultan fekvő emberek az út szélén és mentőautó sziréna. Aztán az ember túllendül és mégis megy tovább valamiért.
Érmet akasztottak a nyakamba és én nem éreztem semmit. Nem azért, mert majdnem fél órával rosszabbat futottam a legjobb időnél, és ugyan ennyivel maradtam el a tervtől. Hanem azért, mert azt éreztem, hogy ebbe egy kicsit belehaltam. És nem születtem újjá.
Aztán a befutócsomag átvétele után, a fotó tanúsága szerint, nagyon örültem a banánnak, amit a kezembe nyomtak :)
Két napra rá azt gondolom, hogy dicséretes küzdeni, de nem volt teljesen felesleges? Beépül? Volt értelme?
Nem fáj semmi, se izomláz, se görcs, se fizikai fájdalom. Csak üresség.
De! Még mielőtt azt hinnétek, hogy posztmaratoni stressz szindrómában szenvedek, eszembe jutott, hogy idén, életemben először két maratont is behúztam egy év alatt. Azért ez nem is rossz.
Most viszont rápihenek az alapozásra. Egy, de lehet, hogy inkább két hét lazulás, teljesen sportmentesen.
Aztán folytatom az Utat és csak előre nézek.
Ancsur
Hogy miért jár az ember futóversenyre? Ez jó kérdés, talán mindenki másért.
Valaki azért, mert/hogy
- a motivációját szeretné meg- vagy éppen fent tartani.
- bizonyítani szeretne önmagának, rosszabb esetben másoknak.
- új, büszkélkedő, elismerő lájkokra hajtó fotót szeretne feltölteni a facebookra.
- magányos futásait, kitartását szeretné megünnepelni egy versennyel.
- újabb érem/rajtszám díszelegjen a dicsőségfalon.
- újabb élményt szeretne szerezni hasonszőrű barátaival kedvenc szabadidős elfoglaltsága közben.
Amellett, hogy számomra a versenyek részben a korlátaim legyőzéséről, a kitartásomról szólnak mindenképpen baráti esemény. Hatalmas löketet ad, az, ha a barátaimmal győzhetem le a távolságot, szakíthatom át a célszalagot, arathatom le a munkám gyümölcsét.
A sokszor páratlan útvonal mellett az egészben a legfelemelőbb, amikor az autók zaja helyett, hallgathatod a futócipők ütemes kopogását. Ez a muzsika talán mind közül a legszebb.
Vanda
BubiSCH - 500 Bubi bringa a Schönherz előtt.
Megbüntették az önkéntes hegyimentőt.
Kihívás teljesítve: Daily Diapers, Vorarefilia, World Pooh Sticks Championships.
Szexuális erőszak a gólyatáborban.
Annyira meghízott Kim Dzsongun, hogy eltörött a bokája. Mi is ez?
Vásárlás - szupermarket vs. pékség és hentes.
Források Budapesten.
Szívbarát ételek.
Paleo: tényleg jó? Valakinek biztos...
Itt hallgathatod meg:
Letölteni pedig innen tudod. A podcastre feliratkozhatsz az iTunes-ban is. RSS link.
Ha bízol és engedsz, meg fogsz lepődni, mit készített neked Isten.
Mabel Katz
Engedni, engedni és engedni. Vannak, akik szerint egy életünk van, utána irány a menny vagy a pokol. Vannak olyanok, akik szerint többször is visszajövünk ide a Földre, tanulni, fejlődni. Én ezek közé az emberek közé tartozom. Kiskorom óta érzek, látok, hallok dolgokat, amiket sokáig szánt szándékkal elnyomtam. Abban az időben még nem volt internet, nem voltak csoportok, hogy megkérdezhessem mi ez. És nem voltak olyan barátaim, mint most, akiknek bármit elmondhatok, nem fognak zubbonyt húzni rám és bezárni abba a bizonyos sárga színű házba odafent a dombon. Akkoriban csak félelemmel töltöttek el az ilyen dolgok. Ma már más a helyzet és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egy olyan korba születtem bele, ahol le tudjuk pakolni a terheket, amiket előző életekből hoztunk, a batyukat, amiket a családunktól örököltünk és fel tudjuk oldani azokat a blokkoló emlékeket, amiket ebben az életben szedtünk össze. Placebo? Az is elképzelhető! De nem mindegy, ha működik?! Az október hónap az elmúlt években az elengedésről szólt és ez most sincs másképp. Már négy éve, hogy Anyukám váratlanul itt hagyott minket. Legjobb barátnőm és lelki társam volt egyben. És most már tudom, hogy tanítóm is. Követem a bumeráng elvet és hiszem, hogy a feltett kérdésre megkapjuk a választ odafentről, mikor már elég erősek vagyunk hozzá. Nekem négy évre volt szükségem ahhoz, hogy megtanuljam a leckét. Hisz változtatni már úgy sem tudok rajta, Anyukám már sosem jön vissza, akkor legalább a tanulságot vonjam le! Talán a legfontosabb, hogy engedni kell, hagy fájjon! A halálakor én nem engedhettem meg magamnak, hogy összeomoljak, a családomnak szüksége volt rám! Ami vagy igaz, vagy csak én képzelem így, ezen azért el lehet vitatkozni. De a lényegen nem változtat, nem engedtem, hogy lenyomjon és elgyengítsen annyira, hogy már ne bírjam tovább cipelni. Ragaszkodtam a teherhez és addig vittem, amíg már szó szerint belerokkantam. És ahogy Zoli szokta mondani, ha te nem állsz meg, majd megállít az élet. Az viszont sokkal fájdalmasabb, mintha mi magunktól engedtünk volna az elején. Minél hamarabb megszabadulunk attól, ami mérgezi a testünket és a lelkünket, annál hamarabb kezdődik a gyógyulás is. Másik nagy felfedezésem a napokban, hogy a párkapcsolataimban is hozom a sémát, Nagymama, Mami és most én. Három komoly kapcsolatom volt, mindhárom komoly tanítás, amiket csak most(!) kezdek megérteni. Küzdeni az álmainkért, kitartani valamiért, amiben hiszünk még akkor is, ha épp abban a pillanatban nem működik, és a harmadik, talán legmeghatóbb, mert az ő belőle tanult lecke áll legközelebb Anyu életéhez, az egyensúly. Hogyan maradjunk önmagunk, miközben kiegészítjük a másikat, hogyan találjuk meg azt a bizonyos súlyközéppontot, ahol mindenkinek jó? És hol van a határ az elengedem és a feladom közt ha kiderül, hogy még sincs meg a közös nevező? Ma többen is beszélgettünk egy videó kapcsán a tökéletességről. Létezik tökéletes ember önmagában vagy kiegészítve egymást, kapcsolatban vagyunk tökéletesek? Egyáltalán mi az, hogy tökéletes? Még nem tudom. Csak azt, hogy engedni, engedni és engedni kell! Dolgozni a múlton, de nem elveszni benne és minél jobb minőségben élvezni a jelent úgy, hogy az a jövőnket szolgálja!
Anyukám egy pillanat alatt kilépett az életünkből. Aki ismerte, imádta őt, de már csak a szívünkben él tovább. 53 éves volt…
Söri
Miért utáljuk a hangunkat?
Spartathlon: Lubics Szilvi minden idők legjobb női idejével nyert. 245,3 km 26 óra 50 perc 40 másodperc alatt.
Berlin Maraton - új maratoni csúcs: 2:02
Futók szépe 2014
11 ok a gyerekvállalás ellen
Odamennél a veszekedőhöz?
Hogy sikerült a szezon? Négy verseny, négy érem.
Este vagy reggel fussak?
Itt hallgathatod meg:
Letölteni pedig innen tudod. A podcastre feliratkozhatsz az iTunes-ban is. RSS link.
Leírni is fáj, de sajnos vége a triatlon szezonnak. Éppen belejöttem és akkor konyec, hát van itt igazság? A szezonom a balesetnek köszönhetően (igen, köszönöm, de tényleg) eléggé rövidre sikeredett, mivel a május a fájdalom miatt, a június pedig az új bringa beszerzése miatt majdnem teljesen kimaradt. Ez utóbbit, így visszagondolva, nem bánom; ha lett volna is lehetőségem előbb nyeregbe pattanni, valószínűleg akkor sem tettem volna, mert az úttestet keresztező ganétúró bogárban is az élettel nem össze egyeztethető rémületesen orbitális veszélyforrást láttam. Kellett egy kis idő, hogy megemésszem és feldolgozzam a történteket.
Az idei év azért is felejthetetlen, mert egyrészt a kulcscsonttörés miatt, másrészt saját döntésből több versenyen segítőként vettem részt. Vanda első féltávja és a közös befutó, Pali első iromnanje, és Söri első féltávja mind-mind olyan energialöketet és élményt adott, ami által több lettem és ami örökre megmarad.
Szerencsére minden szempontból felépültem, így újra beindult az élet. Költözés, új munkahely, versenyek, újra megbizonyosodtam arról, hogy minden mindennel összefügg, és végre pozitív irányba mozdult el a mérleg nyelve.
Négy versenyen indultam egyéniben, és négyszer álltam dobogón, ami minden esetben hihetetlen és egy életre szóló élmény volt. Kétszer nekem jutott a dobogó legfelső foka (Szálka féltáv és Alumínium Man olimpiai táv), egyszer a második (Váci szakaszos triatlon) és egyszer a harmadik (Vasi Vasember csapat helyezés a Polythlonnal).
Azt hiszem, sikerült kihozni a maximumot ebből a nyárból és magamból, a nehezítő körülmények ellenére is. A tapasztalatokat és élményeket elrakom. Úgy gondolom, jó dolog több, rövidebb távú versenyen indulni, mielőtt az ember nekivág az ironmannek. Ezek a versenyek egyrészt versenyrutint, másrészt önbizalmat adnak, ami jövő júliusban jól fog jönni Nagyatádon.
Május 10-én egy kereszteződés közepén feküdtem, körülöttem a sisakom és a bringám darabjai. Szerintem nem sokan, még én magam sem, adtak volna egy lyukas petákot arra, hogy ilyen szépen sikerül ez az év.
Az Út maga a cél.
Nektek hogy sikerült a nyári szezon?
Ancsur
Főzdefeszt, autómentes nap és sör
Idő és energia, avagy a lelki munka fontossága.
Akkor is megcsinálom, ha nincs kedvem. Nem csak az edzéseket, hanem minden mást. Kevésbé halogatok. Pl: pluszmunka hétvégén
Jenson Button és a triatlon. Egy élsportolónak könnyebb egy másik sportban is sikeresnek lennie?
Hamis élelmiszerek a boltok polcain.
Füvezős randioldal. Hol máshol, mint Amerikában?
Itt hallgathatod meg:
Letölteni pedig innen tudod. A podcastre feliratkozhatsz az iTunes-ban is. RSS link.
