Az egyensúly fontos. Oda kell figyelnünk rá, mert úgy hiszem, hogy csak akkor tudunk boldogan és lendületesen haladni az életünk útján, ha egyensúlyban vagyunk. Erről szól a közösségünk, az EgyensúlyOM. A célunk, hogy segítsünk azoknak, akiknek kibillent az egyensúly az életében. Számos közös eseményünk van, ahova szeretettel várunk mindenkit, akinek hasonló irányba mutatnak a céljai. Hiszen azzal, ha segítünk egymásnak, a saját életünk is jobbá válik. Heti rendszerességgel tartunk közös futásokat, meditációt, beszélgetést, közösségi eseményeket.
Azonban van egy igen nagy terület, amit eddig még nem érintettünk. Az adományok. Szeretnénk ebben is segítséget nyújtani a rászorulóknak. Hiszen az egyensúly az életünk minden területén megjelenik. A testsúly, lelki béke mellett számtalan egyéb aspektusban sérülhet ez az érzékeny rendszer. Számos szép tervünk van, de igyekszünk lépésről-lépésre haladni, hiszen nem kell egy nap alatt megváltani a világot.
Szombaton leültünk Sörivel ötletelni, hogy mit is tehetnénk az adományozás területen. Millió ötlet született. Hosszan soroltuk, hogy mit szeretnénk megtenni, a világ összes ruha-, pénz- és ételadományát szétosztottuk. Végül, hogy ne csak beszéljünk róla, arra jutottunk, hogy ideje lenne tettekké alakítani a szavakat és tapasztaljunk meg valami egészen újat.
Bevásároltunk, vettünk egy kiló tésztát, két szatyor krumplit, néhány hagymát és egy szép darab szalonnát. Elhatároztuk, hogy készítünk egy adag krumplis tésztát és este kiosztjuk. Kint mindössze 5-6 °C volt, az enyhébb hetek után hirtelen igen csípős hideg érkezett.
A krumplipucolásban Bálint is segített, meglepően hamar előkészítettünk mindent. A fenti képen elrejtettünk egy kakukktojást. Ki találja meg? (tényleg ott van)
Főzés közben jöttünk rá, hogy ekkora mennyiséget nem is olyan egyszerű egyszerre megfőzni. 3 kiló krumplit, 1 kiló tésztát és közel 1 kiló hagymát szerettünk volna belepasszírozni egy edénybe. Ez persze nem igazán jött össze. Mivel nem volt kéznél egy megfelelő fiók, a folyamat felétől két edényben párhuzamosan főztünk.
A végeredmény 13 igen méretes adag lett. Becsomagoltuk az egészet műanyag tányérokba, tettünk rá fóliát, majd egy köteg banán és villa társaságában bepakoltuk két szatyorba.
Felpattantunk a Bubira és elindultunk, hogy kiosszuk a meleg vacsorát. Először a Városligetben tekeregtünk, de ott senkit sem találtunk. Elég késő volt már, este fél 10 körül indultunk. Nyáron sokan alszanak a parkban, de a hideg időben valószínűleg behúzódnak valahova.
Innen a Keleti felé mentünk. Talán 2 km-t tekertünk, amikor elegünk lett a Bubiból. Szuper ötlet, zseniális rendszer, de a kerékpárok sajnos teljes mértékben alkalmatlanok a normális felhasználásra. Nehéz, lassú, kényelmetlen.
A Keletiben találtunk két hajléktalant, de nem mertünk odamenni hozzájuk, mert egy hőbörgő társaság állt néhány méterre tőlük. A szúrós tekintetükből úgy gondoltuk, hogy nem biztos, hogy érdemes közelebb menni. Végül az aluljáró belváros felőli végében találtunk két vacogó embert. Először igen meg voltunk illetődve. Meglepő és érdekes helyzet volt. Söri megfogta az egyik csomagot és elkezdett közelíteni a földön pihenő úr felé. Ő előbújt a takarói alól és óvatosan méregetett minket. Látszott rajta, hogy az összes lehetőséget átfuttatja magában, majd végül valószínűleg nem tűntünk veszélyesnek, mert félig felült és ránk nézett.
Hoztunk egy kis meleg vacsorát, jó étvágyat.
Amikor elvette a tányért, úgy csillogott a szeme, annyi hála volt benne, hogy hirtelen nem is tudtuk, hogy mit mondjunk. Amikor a mellette fekvő férfihoz fordultunk, ő azonnal kihúzta magát és hatalmas kérdőjelekkel nézett ránk. Az ő ruhája sokkal tisztább volt, talán azon gondolkodott, hogy ő vajon "elég rossz állapotban van-e ahhoz, hogy kapjon vacsorát". Ahogy közelebb léptünk hozzá, hirtelen hatalmas hála jelent meg szemében. Hatalmas köszönetet sugárzott felénk, amikor átadtuk neki a meleg tésztát. A tekintete szerintem örökre az emlékezetünkbe égett.
Elindultunk tovább, de nem igazán tudtuk, hogy mit is érezzünk. Egyszerre volt megható és megrázó élmény. Sírjunk? Nevessünk? Vagy csak maradjunk csendben? Megdöbbentő volt, hogy egy-egy pillantással mekkora hálát és szeretetet sugároztak felénk. Ez olyan pillanat, amikor nem is kellenek szavak.
Felmentünk a lépcsőn és a következő átjáró felé indultunk. Itt hárman feküdtek. Egyikük, egy fiatal srác ébren volt. Valószínűleg ő volt az őrszem, aki vigyáz a holmijukra. A tekintetéből végtelen fáradtság és elkeseredettség sugárzott. Mellette egy lány feküdt, aki láthatóan lázálomban volt. A srác azt mondta, hogy beteg, lázas és nem tud orvoshoz menni, gyógyszerük sincs. Odaadtuk neki a lány kajáját is és megkértük, hogy takarja be, tartsa melegen, hogy tudjon mit enni, ha felébredt. A mögöttük levő férfinak is adtunk egy tányérral.
Ahogy gyalogoltunk a Blaha felé, azon gondolkoztunk, hogy hogyan segíthetnénk még nekik. Hozzunk gyógyszert? De nem, nem vehetünk magunkra minden feladatot. Először azt csináljuk jól, amit elkezdtünk.
A Blahára érve meglepődtünk. Míg a Keletinél kedves és szimpatikus emberekkel találkoztunk, az itt melegedők gonosz tekintetűek, rossz energiájúak, hőbörgő részegesek voltak. Az egyikük jobb állapotban volt, neki próbáltunk adni, de aludt. Amikor arra gondoltunk, hogy letesszük mellé, odajött egy hontalan srác és belerúgott a pasiba. Amikor felébredt, szólt neki, hogy bújjon elő, mert kaját hoztak neki. Kevésbé civilizált módja volt a dolognak, de végül odaadtuk neki és gyorsan továbbálltunk. Érdekes volt látni, hogy ezt a szörnyű helyzetet lehet úgy is viselni, hogy közben a lehetőségekhez képest megtartja a méltóságát. És úgy is, hogy a saját mocskában, merev részegen, lehúzott sliccel horkol az aluljáró közepén.
Villamosra szálltunk és elmentünk a Nyugatihoz. Úgy gondoltuk, hogy itt is biztosan lesz olyan ember, akinek tudunk vacsorát adni. Az aluljáróban viszont senkit sem találtunk. Mint később kiderült, innen "eltakarítottak mindenkit". Felmentünk a Váci útra és egy kukánál egy fiatal srácot találtunk. A kezébe nyomtuk a meleg tésztát és ő jól láthatóan lefagyott. Meg sem tudott moccanni. Már vagy 50 métert jöttünk, amikor még mindig ugyanott állt.
A körút szórakozóhelyei előtt sétálva igen ambivalens érzéseink voltak. Rengeteg bulizó, a kezében piával és cigivel. Azt számolgattuk, hogy ha mindannyian csak egy pia árával szállnának be egy ételosztásba, hány embernek tudnánk meleg vacsorát készíteni. Ügyesen megtervezve már meglepően kevés pénzből is tudunk valami finomat főzni.
A Jászai Mari tér felé megvendégeltük az írószerbolt őrzőjét is. Majd a következő sarkon lévő úrnak is adtunk egy tányérral. Nagyon hálásan megköszönte, majd úgy fogott velem kezet, hogy abban minden érzés és hála benne volt, amit csak bele lehet tenni.
A Jászain, a híd lábánál szintén oda tudtunk adni egy adagot. Ő azt mondta, hogy arról a környékről is kipucoltak mindenkit. Maradt még a szatyrunkban, ezért felszálltunk a trolira és a Dózsa György úti metróig mentünk. Itt az aluljáróban egy embert találtunk, aki mélyen aludt. Szegény igen rossz állapotban volt. Letettük mellé a vacsorát és elindultunk hazafelé. Mivel már bőven 11 óra után voltunk, a következő troli közel 20 perc múlva jött volna. Nem volt kedvünk ennyit várni a hidegben, ezért gyalog indultunk el a Városliget felé.
Éjfél is elmúlt, mire végeztünk ezzel a nagy körrel. Megdöbbentő élmény volt, most néhány napig bőven lesz min gondolkozni. Arra jutottunk, hogy ilyet rendszeresen fogunk csinálni. Jön a hideg, itt vannak az éjszakai fagyok. A lehetőségeinkhez képest próbáljunk meg segíteni azoknak, akik ilyenkor kint vannak az utcán. Nem kell félni tőlük. Csak a tekintetüket figyeljük, abban minden benne van. És ez csak a szándékról szól, nem a pénzről. Már egy egyszerű szendvics is hatalmas segítség lehet.
Ismét megtapasztalhattuk, hogy attól, hogy valaki az utcán él, még lehet jó ember. És már egyetlen jó szó, vagy kedves gesztus is rengeteget jelent számukra.
Szeretnénk legalább hetente egyszer elindulni, hogy a környéken kiosszunk néhány adag ételt. Próbáljunk meg segíteni. Százszor jobb és felemelőbb érzés, mint azt előtte gondoltuk.
Segíts másokon és magadon is segítesz.
Segíts magadon és Isten is megsegít.
Zoli