Az előző hónapok küzdelmei után végre úgy érzem, hogy kezdek visszatérni a céljaim felé vezető útra.

Havi adag:

Az edzésnaplóm szerint utoljára áprilisban volt meg a tervezett 60 km. Utána 10, 20 és 38 km-t sikerült teljesíteni. Az augusztusi 62 km-rel végre sikerült visszatérni a megfelelő ütemhez. A szeptember valószínűleg ennél is jobb lesz. Újra kezd visszatérni a kedvem és a lendületem.

Idén eddig 365 km-t futottam, az éves cél 700 km. Ez 84 km-es hónapokkal lenne elérhető. Még az is lehet, hogy összejön. Ha sikerül megtartani a pozitív folyamatokat, bőven elérhető.

A bringánál egyértelműen látszik, hogy mivel kimaradtak a teljesítménytúrák, a tervezett 5000 km biztosan nem fog összejönni. A mai napig 2754 km-t raktam bele, ehhez még 1200-1500 jön, ha enyhe lesz a tél. Azaz a végeredmény valahol 4000 km körül lesz, ami még mindig igen jó eredmény.

Visszatértem, úgy érzem. Érdekes, hogy mostanában többen is megemlítették, hogy nem értik, hogy honnan van ennyi energiám. Csomó mindennel foglalkozom, több olyan projekt elindításán és fejlesztésén dolgozom, amikbe évek óta szerettem volna belevágni.

A súlyom is elindult végre lefelé. Az elmúlt egy év során felszedett kilókból 3-4 lement augusztusban. Most 12-13 kilóra vagyok attól a testsúlytól, amire a doki azt mondta, hogy számomra ideális. Bár ettől már voltam néhány kilóra tavaly, most is egészen elérhető távolságban van. És ez azért nagyságrendekkel jobban hangszik, mint amikor 50 kiló túlsúlyom volt.

Az ideális testtömeget hamarosan elérem. A lelki háttéren viszont még rengeteget fogok dolgozni. A hétköznapok során is igyekszem egyre inkább odafigyelni a tudatos, szelíd, békés, de lendületes és határozott életre. Próbáljátok ki ti is, rengeteg energiát ad. Nincs káromkodás, nincs önbüntetés, nincs gyorskaja, nincs kínlódás. Van helyette zöldség-gyümölcs-hús a piacról, fűszer a fűszerboltból, gyógytea, béke, nyugalom, céltudatosság és önfejlesztés. Ebben sokat segítenek például a közös edzések és a vasárnapi beszélgetések és meditációk. Gyertek ti is, szuper hangulat, szuper emberekkel.

Zoli

103 éves sprinter hívja ki Boltot.

Legyetek önmagatok fénye...

Jó napot kívánok! A helló nem köszönés, mondhatnánk azt is, hogy zeller.

Értékes és szeretetre méltó, érdemes.

Lassan vége a versenyszezonnak, hogyan tartsuk meg a motivációt.

Mennyi felkészülés kell egy félmaratonhoz? Szabad-e felkészületlenül elindulni?

TV, monitor előtt enni. Többet eszünk, ha nem figyelünk oda?

Itt hallgathatod meg:

Letölteni pedig innen tudod. A podcastre feliratkozhatsz az iTunes-ban is. RSS link.

 Zenék:

Hair: Let the sunshine in

Hula music

És még sok más. Elfelejtettem felírni és nem jut az eszembe több :)

Vékony vagyok, én bármit megehetek!

Biztos ez?

Van egy rossz hírem. Attól, hogy valaki MÉG nincs elhízva, az nem jelenti az, hogy ez örökre így marad. Persze szaladgálnak köztünk olyan genetikai csodák, akik minden nap megehetnek egy üveg Nutellát és akkor sem híznak egy grammot sem. (Igen, őket én is nagyon utálom.) Nem árt azonban, ha tisztában vagyunk azzal, hogy létezik az úgynevezett „viszcerális zsír”, azaz zsigeri zsírszövet, ami a belső szerveket borítja be. Ebből kívülről semmi nem látszik és, megdöbbentőek azok a vizsgálatok, amelyek kimutatják, hogy egy vékony ember is mennyire zsíros lehet belülről. Ez a típusú zsír egyébként legalább olyan veszélyes, ha nem veszélyesebb, mint a bőr alatt lerakodó háj. 

Nyilvánvaló, hogy ha valaki vékony, akkor könnyebben lecsúszik egy mekis hambi, egy kis süti meg egy kis telítetlen zsírsavakban tocsogó Fornetti. Akinek soha nem voltak súlyproblémái, az általában kevésbé tudatos, legalább is az én megfigyelésem szerint. De vajon miért?

Miért kéne szeméttel, zsírral, cukorral, agyonfinomított üres kalóriákkal tömi a testünket csak azért, mert nem vagyunk elhízva? Úgy gondolom, hogy egy kicsit ez is olyan, mint az ész nélkül sportolók esete. Itt is hosszú távon kell(ene) gondolkozni. A telítetlen zsírsavak, a sok E, a cukor, a tartósítószerek egy vékony testben lévő szervezetre sincsenek jó hatással. Hosszú távon ugyanúgy lerakódik, és az egyelőre láthatatlan problémákat okoz(hat).

Nyilván nem kell mindenkinek kajanácinak lennie, tehát itt is törekedjünk az egyensúlyra.

A teljes kiőrlésű péksütiktől, a barna rizstől, a salátától, zöldségektől, gyümölcsöktől még senkinek nem lett semmi baja.

Egyébként nem nagy tudomány az egészséges étkezés: ha ránézel a tányérodra és csupa fakó színű barnás-homokszín kaját látsz, akkor gyanús, hogy amit beviszel, az nem jó neked.

Legyen az ételed színes! 

Fontos még megemlíteni a rosttartalmat is. A megfelelő rostbevitel elengedhetetlen az emésztőrendszer megfelelő működéséhez. A hosszú távú rostmentes életmód nem csak székrekedést, hanem akár rákot is okozhat, ami elég ijesztő, főleg annak fényében, hogy apró változtatásokkal nagyon egyszerűen növelhetjük a bevitt rost mennyiségét.

Hús mellé saláta, grillezett zöldségek, levesek, teljes kiőrlésű gabonából/magokból készült köretek/kenyerek és megfelelő folyadékbevitel. Ha csak ennyin változtatsz, máris hatalmas lépést tettél saját magadért és az egészségedért.

A sportolók kedvéért jegyzem meg, hogy az izom nem épül fehérje nélkül és kiegyensúlyozott táplálkozás mellett sokkal hatékonyabb az edzés és növelhető a teljesítmény, főleg ha lassan felszívódó CH-kat eszel edzés előtt. Ilyen edzés előtti szuperkaja pl zabkása.

Mert a normál testalkatú tudatosan étkezők hosszú távon nagy valószínűséggel egészségesebbek lesznek, mint a junk-foodon élő társaik.

Vigyázz magadra! Csak egy van belőled.

Ancsur

Ahogy közeledünk a nyár végéhez, sok futó már a maratoni felkészülés hajrájában tart. 30 km fölötti futások, jeges fürdők, szénhidrát-feltöltés, stb. Ha mi nem tartozunk a maratoni futók közé, úgy érezhetjük, hogy kimaradunk a buliból. De, mint már annyiszor mondtuk, a maraton nem mindenki számára jelenti a fő kihívást. Egyáltalán nem kell szégyenkeznünk, ha más távokat választunk magunknak.

Ahhoz, hogy erősek, kitartóak, gyorsak és lelkesek legyünk, nem kell maratoni távot futnunk.

Öt cél, amire fókuszálhatunk az őszi edzéseink során:

Heti egy nap a futópályán: Könnyedén változatossá tehetjük az edzéseinket, ha hetente egyszer ellátogatunk egy futópályára. Új inspirációt nyerhetünk, amiben a változatos környezet mellett új dolgokat is kipróbálhatunk és ezáltal jobban megérthetjük a testünket és a képességeinket. Melegítsünk be egy laza 10 perces kocogással. Ha még csináltunk gyorsító edzéseket, kezdjünk 400 m-es körökkel, valamivel gyorsabban az 5 km-es tempónknál, 400 m-es pihentető kocogásokkal felváltva. Kezdjünk 3-4 ismétléssel, majd ahogy újra és újra visszatérünk a pályára, fokozatosan emeljük fel 10-ig. (ha jelentős túlsúllyal edzünk, nem biztos, hogy a térdünk szereti ezt az edzéstípust, ebben az esetben inkább a szokásos tempónkban rójuk a köröket, esetleg minimális gyorsításokkal)

Fél boldogság: Bár most már késő benevezni és felkészülni egy maratonra, félmaratoni távok garmadájából válogathatunk. Ha a nyár folyamán rendszeresen futottunk, elképzelhető, még belefér egy félmaraton ebben a szezonban. Ráadásul, mivel ezt a távot igen sok helyen megrendezik, jó eséllyel találunk egy versenyt a lakóhelyünkhöz közel.

Gyors 5K: Ahogy az őszből az ünnepek felé haladunk, minden sarkon 5 km-es versenyek nőnek ki a földből. Készüljünk kifejezetten erre a távra és döntsük meg a korábbi rekordunkat. Igen, tudjuk, hogy a maratoni távval sokkal jobban lehet dicsekedni, hiszen hosszú órákon át voltunk talpon.Viszont legalább ugyanolyan értékes, ha jelentősen javítottuk az 5K-s időnket.

Motiváció újratöltve: Természetesen célversenyek nélkül is futhatunk. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy a legerősebb motivációval teli időszak után hirtelen elfogyhat a lendület és küzdéssel teli hónapok következnek. Ilyenkor vegyük le a GPS-es órát, engedjük el a kitűzött időt és távot. Egyszerűen csak fussunk. A célunk mindössze annyi legyen, hogy összeszedjük magunkat és megtaláljuk az újabb lendületet. Néhány hét laza edzés után kezdjünk el egy újabb edzéstervet keresni, ami keretet ad az edzéseinknek, függetlenül attól, hogy szeretnénk-e versenyre készülni, vagy nem.

Pihenés és feltöltődés: Elképzelhető, hogy a nyári hajtásban eleget versenyeztünk és már csak egy kis pihenésre vágyunk, dacára a sok félmaratoni meghívásnak. Néha mindannyiunknak szüksége van a pihenésre, lazításra, feltöltődésre - még az élsportolóknak is. Ha odafigyelünk a testünkre, jelzi, hogy mikor van itt az ideje egy kis kikapcsolódásnak. Legyen a célunk mindössze annyi, hogy a pihenés heteiről felfrissülve térjünk vissza. A futástól addig sem kell elbúcsúznunk, önkénteskedjünk, segítsünk a versenyeken, vagy szurkoljunk a barátainknak a pálya mellől.

Forrás: walkjogrun blog

Most, hogy kezdődik az új év az iskoláknak sok szülőnek fejtörést okoz az, hogy mivel lássa el a csemetéjét. De ez a kérdés bennünk, dolgozó emberekben is felmerülhet.

Személy szerint, nem vagyok híve a menzás megoldásnak, annak ellenére, hogy 12 évig hűségesen lapátoltam magamba a kosztot. Akkor, nebulóként rá voltam kényszerülve. 

A menza amellett, hogy nem éppen az olcsó megoldásokhoz tartozik, azért nem a kedvencem, mivel nem ismerem az étel pontos összetevőit. Bár, lehet, hogy jobb is... A másik legnagyobb problémám, az, hogy az ételek túl sósak és lisztesek számomra. Valamint kevés bennük a zöldség és a gyümölcs.

A fenti néhány sorból egyértelműen kiderül, hogy az otthon főzős, és dobozos kaják híve vagyok. A legnagyobb előny, hogy ismerem az összes összetevőjét. Saját ízvilágom szerint készül. Finom, és sok rost található benne. A lehető legolcsóbb megoldás. Segít az EgyensúlyOM megőrzésében. 

Sokak szerint, a menzás megoldás azért jobb, mert: időhatékony, egyszerű, nem kell cipelni, nem kell minden nap azon gondolkozni, hogy mi legyen a másnapi eledel. 

Hogy van mindig időm és energiám főzni? Erre Ancsur adta meg az eddigi legfrappánsabb választ: csak olyat főzök, aminek az elkészülte nem tart tovább, mint az elfogyasztása. 

Ti hogy oldjátok meg a mindennapi meleg ételt?

Vanda

ALS challenge failvideó

A mi hibánk, hogy kényelmetlen cipőben járunk. Tudjuk, hogy a túlzott, vagy rossz technikájú futás sérülésekhez vezet. Ennek is az irodai életmód lenne az oka?

A LÁSS 5 tandembringát kapott a BSI-től. A 12/24 óra bringán 4-et felavattak. 12 óra alatt váltóban 308 km.

Friskies kutyás futás, Városliget, augusztus 30.
1500 és 500 m kutyás futamok, 3 km egyéni táv, mindezt ingyen, akár pólóért.

70 kilót fogyott az 50 éves orvos. Szabad-e éhezéssel, szélsőséges életmóddal fogyni? Lehet tartós az eredmény, vagy inkább csak egy nagy lökés az életveszély felé?

Beszámoló az első budapesti Ironman versenyről. Kinek szabad és kinek nem szabad elindulnia? Mit is jelent a megfelelő felkészültség? Ez még a legyőzhető távolság, vagy már több annál? Hosszú órákon át sportolni túlsúllyal, felkészületlenül. Önkéntes tapasztalatok.

Hol van az a határ, ahol már sportfüggőségről beszélünk? Miben különbözik az "edzek, mert jó nekem" és az "edzek, mert edzeni kell"?

Heti 10 km futás hatása az életünkre.

A futás mérőszámai. Perc/km, km/h.

"A Palmolive Delicate Care folyékony szappan 100 %-ban természetes eredetű mandula és aloe vera kivonatokkal gazdagított szappanmentes készítmény. Bőrgyógyászatilag tesztelt." Azaz nem a szappan természetes eredetű, hanem a mandulakivonat...

WHO országprofil 2013-ból. A férfiak 67,8 %-a, a nők 56,1 %-a túlsúlyos.

Itt hallgathatod meg:

Letölteni pedig innen tudod. A podcastre feliratkozhatsz az iTunes-ban is. RSS link.

Szerencsés eset vagyok... könnyen veszem az új helyzeteket, és a régieket is viszonylag könnyen lezárom. Gondoltam, hogy most is így lesz... hát nem... nem egyszerű lezárni az elmúlt 6 évemet.

Tudom, hogy a családom, és az igaz barátaim végig mellettem álltak, állnak, állni fognak. Együtt ezt is át fogjuk vészelni!

Könnyű nekem... mégsem. 

Törekedni fogok arra, hogy az egyensúlyt továbbra is megtartsam, ha kibillennék onnan, akkor pedig visszataláljak. Ti is törekedjetek az egyensúlyra minden téren!

Sok sportos rendezvényen, versenyen jártam. Tapasztalatom az, hogy utolsókat jobbára nem várják meg, olyankor már éppen, hogy lézeng egy-egy ember, szurkoló a pálya szélén. Pedig ők is hősök. Ők is végigcsinálták. Bízom benne, hogy ők is a tudásukhoz mérten a legtöbbet beletették a felkészülésbe.

Nekik is jár a taps, az ünneplés. 

A Budapest Ironman 70.3-ez másképp volt. Rengetegen álltak még a pálya szélén. Az utolsó párosnak volt szerintem az egyik legfelemelőbb befutója. A célegyenes előtt vártak rájuk. A dolgozók és önkéntesek futottak velük az utolsó métereken. Ünnepelték őket! Hatalmas élmény volt még kívülről nézve is. 

Ennél már csak az jobb, amikor vársz a barátnődre, és te akaszthatod az érmet a nyakába!

További élmények és képek, később a blogon! :)

Vanda

A tegnapi cikkben heves indulatot váltott ki, hogy a futás iramát sebesség, vagy tempó megadásával mérjük. Nos, a válasz igen egyszerű: mindkettő helyes, de jellemzően más kontextusban szoktuk használni őket. Ennek kapcsán nézzünk meg néhány számot, mértékegységet, amivel amatőr futóként rendszeresen összefuthatunk.

Tempó, perc/km

Tapasztalataim szerint a legtöbb futó a futás tempóját abban méri, hogy egy kilométer megtételéhez mennyi időre volt szükség. Azaz a mértékegység a perc/km. Ezt a mérőszámot nem találjuk meg az SI jegyzékében, ám több praktikus érv is szól mellette. Ugye, ha a hegy nem megy Mohamedhez, majd Mohamed megy a hegyhez.

A futóversenyeken gyakran találkozhatunk kilométerkövekkel, jelzőtáblákkal. Számokban mérettetünk meg, a futóverseny sokak számára folyamatos matekolással telik. Hol tartok, mekkora távot tettem meg, mennyi van még hátra, hogy állok az idővel. Ehhez jóval egyszerűbb a perc/km-t használni, hiszen a segítségével könnyen kiszámolhatjuk, hogy az adott kilométert mennyi idő alatt teljesítettük. Ha stopperrel futunk, vagy nincs GPS-es óránk, akkor is azonnal megvan a pontos infó az iramról. Ha "hatpercesben" futunk, az tehát azt jelenti, hogy egy kilométer hat percig tartott. Ebből egyébként minimális számolgatás után eljuthatunk oda, hogy ez pontosan 10 km/h sebességet jelent. Az átváltás igen egyszerű: 60-at elosztjuk a tizedestörtté alakított tempónkkal. Azaz a 6:30 perc/km esetében: 60/6,5 = 9,23 km/h

6 km/h - 10 perc/km, tempós gyaloglás
7,5 km/h - 8 perc/km
8,57 km/h - 7 perc/km
10 km/h - 6 perc/km
12 km/h - 5 perc/km
15 km/h - 4 perc/km
20 km/h - 3 perc/km, elit maratonisták tempója

Sebesség, km/h

A klasszikus km/h. Az eddigi futós tapasztalataim alapján úgy látom, hogy a városi futók, akik aszfalton, pályán futnak, leginkább a perc/km-t használják. A km/h-val elsősorban túrázó és terepfutó körökben szoktam találkozni. Nehezebb futás közben azonnal kiszámolni, viszont a pillanatnyi sebességünket pontosabban adhatjuk meg vele.

A sebességet akkor szoktam használni, ha olyanokkal beszélgetek a futásról, akik nem futnak és nem találkoztak még a tempóval. Közérthetőbb, jobban viszonyítható annyit mondani, hogy 10 km/órával futottam. Egy kis érdekesség: nagy átlagban megnézve a budapesti tömegközlekedés átlagos sebessége 18 km/h körül van, az autós pedig, a csúcsidőszakokat is beleértve, ennél valamivel kevesebb. Egy profi futó ennél gyorsabban tud futni.

Másodperc/méter

Ez a szám elsősorban a rövidebb távokon jön szembe. A 100 méteres versenyek eredményeit eszünkbe sem jutna a fenti mérőszámokkal megadni. Itt sokkal elterjedtebb az időt alapul venni.
Jim Hines volt az első, aki 10 másodpercen belül, 9,95 alatt teljesítette a 100 m-t. A világrekordot jelenleg Usain Bolt tartja, aki 2009-ben, Németországban 9,58-at futott. Ez egyébként 37,58 km/h-t jelent. Ez bizony még gombócból is sok.

Perc/mérföld

Természetesen ez itthon nem terjedt el, inkább az angolszász kultúrkörökben használják. Mégis érdemes beszélni róla, hogy a nagy futós portálokon, illetve a szakirodalomban gyakran jelenik meg. Az analógia pontosan ugyanaz, mint a perc/km esetében, az egyetlen különbség, hogy a kilométer helyett mérföldet használunk. Az átváltása igen egyszerű. Ha egy perc/mérföldben megadott értékkel találkozunk, egyszerűen szorozzuk meg 0,62-vel. A tizedesvessző előtti egész lesz a perc. A vessző utáni tört értéket pedig szorozzuk meg 60-nal, ez lesz a másodperc. Ezzel máris átkonvertáltuk perc/km-re. Azaz: 10 perc/mérföld esetén: 10 * 0,62 = 6,2, ebből tudjuk, hogy 6 perc lesz az eleje. A másodperchez pedig: 60 * 0,2 = 12. 10 perc/mérföld tehát pontosan 6:12 perc/km-t jelent.

12 perc/mérföld - 7:26 perc/km
11 perc/mérföld - 6:49 perc/km
10 perc/mérföld - 6:12 perc/km
9 perc/mérföld - 5:35 perc/km
8 perc/mérföld - 4:58 perc/km
7 perc/mérföld - 4:20 perc/km
6 perc/mérföld - 3:43 perc/km

A futásban leggyakrabban a fenti mértékegységekkel találkozhatunk. Egyik használata sem helytelen, szokások vannak, előírások nincsenek. Nyugodtan válasszuk azt a teljesítményünk méréséhez, amelyik a legközelebb áll a szívünkhöz. Hiszen magunkért futunk, nem pedig másokért.

Bár sokak számára az 5 perces tempó is laza kocogásnak számít, számomra ez egyelőre elérhetetlen iramot jelent. Nem is igazán érzem úgy, hogy nekem jót tenne ez a sebesség. Amikor két és fél évvel ezelőtt elkezdtem barátkozni a futással, jelentős, 30 kilós túlsúllyal a 10 perc/km-es gyaloglás is igen megerőltető volt. A pulzusom az egekben volt és a levegőt is a fülemen vettem. Ahogy apránként, lépésről-lépésre fejlődtem, a kilók elkezdtek eltűnni, a sebesség pedig fokozatosan emelkedett. Szépen sorban, hónapok alatt megérkezett a 9:30, 9, 8:30, 8 perc/km. Amikor elértem a 7:30-at, úgy éreztem, hogy száguldok. Ez volt az a határ, amikor megfelelő körülmények között már némi menetszelet is generáltam. Frenetikus volt, vadászrepülővé váltam. A fejlődés innen lelassult, de azért előbb-utóbb csak megérkezett a 7:00, majd a 6:30. Tavaly jóval többet futottam, mint idén, ennek köszönhetően néha láttam a futás végén 6:00, esetleg egyszer-egyszer ennél is gyorsabb eredményt. De ez már igen megterhelő volt, mert egyrészt nem volt még meg a megfelelő rutinom hozzá, másrészt akkor is cipeltem még magamon 10 kiló felesleget. Utána egy igen megterhelő időszak következett, a futás kevesebb, a kiló valamivel több lett, ezért mostanában, a 7:30-7:00 a komfortos tempó. De ez egyáltalán nem zavar, hiszen tudom, hogy honnan indultam és hova tartok. Az pedig, hogy a fejlődés nem lineáris, természetes.

Azt pedig ne felejtsük el, hogy az amatőr futásban nem is elsősorban a tempó számít. Sokkal fontosabb, hogy a mozgás közben mennyire vesszük igénybe a testünket. Figyeljünk a pulzusunkra, sokkal többet mond a tempónál. Egyáltalán nem mindegy, hogy a 6:30 perc/km-es futáshoz a szívünknek percenként 180-at, vagy 150-et kell vernie.

Jó futást, jó számolgatást!

Zoli