Nem, nem nem és nem! Megőrülök, befordulok, kitépem a hajam, hisztizek, depizek, így ebben a sorrendben és visszafele is. Nem eszek, mert nem mozgok, csak döglök és azt érzem, hogy minden kalória gonosz zsírpacává alakul a génhibás, hízásra hajlamos amőba testemen, jaj nekem, így is mindig nagyobbnak látom magam, mint amekkora vagyok, most meg itt kell ülni a seggemen, nem mehetek futni, nem mehetek, úszni, nem mehetek bringázni, eddig egy bálna voltam, most két bálna lettem. ( :) )

És mégis, mihez kezdjek ezzel a rengeteg hirtelen nyakamba szakadt szabadidővel?! Rakjak rendet, takarítsak ki, válogassam át a ruháimat, keressem meg a felszívódott TB kiskönyvemet? Uncsi, uncsi, uncsi. Ráadásul kitört a nyár. A szobában ott figyel szomorúan Piroska, összeszorul a szívem, ha ránézek. 

Annyira az életem részévé vált a mozgás, hogy úgy érzem magam, mint kisgyerek, aki kihisztizte magának a fagyit, aztán leejtette a földre. Tehetetlennek, dühösnek és csalódottnak.

És nyilván nem bírok a seggemen maradni. Mindenhova gyalog megyek. Ma legalább 7 kilométert gyalogoltam. De azt hiszem, volt már 10 kilométeres napom is. Több mint két hete nem alszok rendesen, mert kényelmetlen a hátizsák. De még így is azt érzem, hogy rengeteg energiám van, amivel mozgás nélkül egyszerűen nem tudok mit kezdeni, vagyis hulla fáradtan pörgök, de mégsem jutok előre. Meglehetősen ambivalens. Olyan érzéseket tapasztalok meg, mint még soha. Most már tudom, hogy végül jól fogok ebből is kijönni. Csak türelmesnek kell lenni. Már megint. 

Egyébként rohamosan javulok. Elkezdett beforrni az ebcsont. Csütörtökön kontroll. A röntgen majd elárulja a titkot. Ma például meg tudtam vakarni a jobb kezemmel a bal könyökömet, ami hétvégén még nem ment. Biztos jót tett neki a szombat esti csocsózás Tiszaújvárosban :) A gyógytorna is alakul. És végre tudok hasizmozni. Kigyúrom magam, mint az állat :) Haladok, lassan, de biztosan. 

A konklúzió pedig az, hogy biztos, hogy lehet mozgás nélkül élni. De nem érdemes. A mozgás az életem egyik legfontosabb része és most, hogy nincs, még inkább rájöttem, hogy mennyire értékes nekem és boldog vagyok, hogy ez így van.

(Még egy fontos dolog: szeretném itt is megköszönni nektek a sok-sok támogató üzenetet, ölelést, jó szót. Nagyon sokat segítetek és hálás vagyok, hogy ennyien vagytok velem.)

Ancsur