A túrázás korábban nagyon távol állt tőlem. Úgy éreztem, hogy teljes mértékben alkalmatlan vagyok rá. Rengeteg súlyt kellett cipelni, patakokban ömlött rólam az izzadság, a terhelést sem a bokám, sem a térdem nem bírta és már néhány perc után kidörzsölődött a combom. Minden adott volt tehát, hogy a legmélyebb utálat jöjjön elő belőlem, ha arra a sok mazochista hülyére gondolok, aki ezt a kínszenvedést élvezi. Addig persze nem jutottam el, hogy valamivel több edzettséggel és normális testsúllyal akár jó móka is lehet.

Legutóbb 2008-ban túráztam, akkor a Nagy-Kevélyen jártunk az egyetemi csoporttársakkal. Poklok poklát éltem át. A szalonnasütés a csúcson volt az egyetlen élvezhető pillanat. Szörnyűséges 6-7 km-t mentünk, számomra felfoghatatlan és elérhetetlen távolságot. Súlyosbító tényezőként a kellemes tavaszi napsütésben indokolatlanul sok ruhával és cuccal indultam el. Természetesen nagyon nagy szükség volt a gitárra, a nagykabátra és a szalmakalapra is túrázás közben. Utána úgy gondoltam, hogy soha többé nem indulok el olyan úton, ami eltér a vízszintestől és nincs lift.

Most, sok kilóval könnyebben és jóval nagyobb edzettséggel adtam egy újabb esélyt a dolognak. Mivel még le kell adnom néhány kilót és a futást az utóbbi időben sokszor megterhelőnek éreztem, szerettem volna olyan mozgásformát találni, amit jó kedvvel tudok csinálni. Nyáron részt vettem több kerékpáros teljesítménytúrán, mindegyik jó élmény volt. Bíztam benne, hogy gyalog is hasonlóan pozitív tapasztalat lesz. Be is neveztünk gyorsan a 6. Intersport Túranapra. Három táv volt, 10, 18 és 29 km. Ancsur a hosszún indult futva, nekem viszont bőven elégnek tűnt a 18 km.

Az útvonal gyönyörű volt. 7 km után értem fel a Nagy-Kevély csúcsára, ezt láttam a világ tetejéről:

Szintemelkedésből bőven jutott, de szerencsére meglepően jól bírtam. A régi fájdalmas tünetek közül egy sem jelentkezett. Az is új élmény volt, hogy én hagyok el másokat, ahelyett, hogy a sor végén kullognék. Volt néhány enyhébb emelkedő, ahol körülöttem többen is ziháltak, fújtattak, nekem pedig nem okozott különösebb megterhelést. Ennyit számít, hogy jóval kevesebb terhet cipelek már magamon.

Igyekeztem figyelni a pulzusomra, emelkedőkön próbáltam 160 alatt tartani, az út többi részén pedig a 125-130 zónát céloztam meg. A bruttó időm 4 óra 24 perc lett. Ha ebből levonom a sok nézelődést, a mozgással töltött idő 3 óra 50 perc környékén lehet. 12 km-nél összefutottam Ancsurral, ő már addigra 10 km-rel többet futott. Nagyon ügyes volt, kitűnő tempóban teljesítette a távot.

Ezzel el is engedem azt a manót, amelyik visszatartott a túrázástól és ezentúl több hasonló eseményen fogok részt venni. 15 km környéke egyelőre bőven elegendő, szerencsére ebben a nagyságrendben is bőven van választék.

PS.: Kedves Futófotó, tök jó, hogy ennyi versenyen ott vagytok és nagyon szívesen megvenném a képeket, de a 715 Ft-ot képenként aránytalanul soknak tartom. 100-200 Ft-ért befizetnék az összesre, amin szerepelek.