Ismét véget ért a karácsony. Jó ilyenkor megállni egy kicsit és együtt lenni azokkal, akik fontosak. No meg a nagy zabálások ideje is ilyenkor van, ugyebár.

Most pedig indul a nagy jajgatás, hogy mihez is kezdjek. Mert a nadrág, ami néhány hete kényelmes volt, hirtelen összement.

Az elmúlt időszak igen zűrös volt számomra. Testileg és lelkileg is sok mindennel kellett megküzdeni. Volt motivációs probléma, sérülés és jó néhány egyéb nehézség, ami mind-mind hátrafelé taszított. A túlsúly nálam, mint sokaknál szintén, lelki eredetű. Bár már négy éve dolgozom rajta, a problémát még közel sem sikerült teljesen megoldani. A helyzet már sokkal jobb, de bőven van hátra ebből az útból. A mérleget még nem mertem megijeszteni, de úgy tippelem, hogy nagyságrendileg öt kilóval nyomok most többet. Ebben a lelki dolgok mellett természetesen a sok karácsonyi "párolt zöldség és biosaláta" is benne van.

Úgy gondolom, hogy jobban teszem, ha nem teszek újév alkalmából fogadalmakat. Nem erre van szükség. A célokat kell jól meghatározni és igyekezni, hogy a megfelelő úton haladjak. Ha megvan a kijelölt irány, onnantól pedig lépésről-lépésre kell haladni, nem pedig métereseket ugrani.

A tervek szépen alakulnak, úgy érzem, hogy végre sikerült összerakni azt az utat, amin hosszú távon tudok majd haladni. Hogy nyoma maradjon, leírom majd mindet egy blogposzt formájában is, mihelyt meglesz minden részlet.

Zoli