Sokan mondják, amikor ajándékot kapnak, hogy:

Nem érdemlem meg.

Nem lett volna szabad.

Igazán nem kellett volna.

Ismerős?

A kimondott szónak hatalmas ereje van. Aki indulatszóként magát bántja, azzal jó eséllyel meg is fog történni. Hányan mondják, amikor mérgesek, hogy megőrülnek, szívrohamot kapnak, idegrohamot kapnak, felforr az agyvizük, stb. Ha elég szorgalmasan mondják, előbb-utóbb jó eséllyel meg is fog történni. Erről bővebben most nem is írnék, szép hosszú téma, amiről később lesz majd szó. Előbb nézzük meg az "önbántás" egy enyhébb formáját.

Ha kapunk egy kedves ajándékot, éljük át a pillanatot. Ha esetleg túlzónak gondolnánk, akkor se mondjuk azt, hogy nem érdemeltük meg. Ha sokszor mondjuk, hogy nem kell, nem szabad, nem kellett volna, előbb-utóbb hoppon maradunk, mert tényleg nem kapunk semmit. És ez nem csak az ajándékokra igaz. Érzelmek, ölelés, kedvesség, szívesség. Ha valaki jó szándékkal tesz értünk valamit, azt fogadjuk pozitív érzelmekkel.

A jó dolgok elfojtása, taszítása az erre fogékonyaknál egyenes út lehet az elhízás felé. Az ételt, akár az érzelmeket, visszatarthatja a testünk. Ha megtanuljuk kiadni, kimondani, ami bennünk van és engedjük szabadon áramolni az érzelmeket, a testünk működése is gördülékenyebbé válhat. Két rövid tanács az érzelmek kiengedéséhez: a pozitív dolgokat nem kell cukormázba csomagolni. A negatív dolgokat pedig a másik fejéhez vágása helyett inkább nyugodtan, türelmesen oldjuk fel.

A lényeg tehát:

Megérdemlem a jót. Érdemes vagyok rá.

Az érzelmeket merem a megfelelő módon az útjukra engedni.

Zoli