Mire tanít minket egy sérülés? Ági remekül megfogalmazza.
Köszönöm megvan. Bár csak a láb, és nem is törés, de azért gipszelt. Szóval nem panaszkodom, mert nagyobb sérülést is összeszedhettem volna.
Mindenesetre ez az ágyba parancsolós jobb lábfej elgondolkodtatott. Nem titok, a sérülést egy lóval sikerült kivitelezni. Stabil önbecsülés, minőségi emberi kapcsolatok, pozitív hozzáállás, kitartás, éberség, szeretet, egészség és még sorolhatnám.
Most valami mégis pihenőpályára kényszerített. A testem valahogy közölni akarta velem, hogy lassítsak. Az elmúlt héten ugyanis sikerült egy kis lázas megfázást, fülfájást összeszednem. Aznap este még futottam, de már csorgott rólam a víz és éreztem valami nincs rendben. A következő nap továbbra sem múlt a rossz közérzet, ezért az esti futás elmaradt.
Másnap reggel már kicsit fittebben keltem, ugyanis lovagolni indultam.
Az utóbbi hetek és hónapok meghatározó eleme volt nálam a természet és a sport. Mindkettő sokat segít/segített abban, hogy nagyobb önbecsülésre és egészségre tegyek szert. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az elmúlt időszak viszonylag gyors változást hozott az életembe. Amit mindenképpen pozitívnak jelölnék meg.
Most mégis ez a gipsz a lábamon visszavett a lendületből. Egy hétig biztosan nem tudok semmit dolgozni (legalábbis fizikai munkát), garantáltan nincs futás és erdőben bóklászás. Hát akkor mi van, merül fel a kérdés. Idő. Van idő. Közhely azt mondani, hogy "jaj a mai rohanó világ...", de így van, sok esetben időhiányban szenvedünk, ami tényleg szenvedéssel jár.
De egy ilyen lábsérülés esetén nem rohanunk, még csak nem is sétálunk, mondhatni nem haladunk. Hiszen a lábaink visznek minket előre, ők segítenek a helyváltoztatásban. Szóval egy lábsérülés leginkább az ellenkezőjéről szól. Ne mozdulj, ne rohanj, ne fuss, maradj és légy türelmes, ami sokszor legalább annyira nehéz, talán nehezebb, mint menni, mozdulni.
Persze nem kitörő örömmel fogadtam a tényt, hogy egy hétig gipszben kell legyek, de ezt a körülményt nem tudom megváltoztatni, szóval kénytelen voltam a hozzáállásomat átkalibrálni és mintegy tanításként a történtek felé fordulni.
Az ilyen változtatások egyébként mindig nagy örömmel fognak el, mert egy látszólag szerencsétlen helyzetből képesek vagyunk előnyt kovácsolni.
Én azt gondolom, hogy ebben rejlik az ember varázsereje.
Gulyás Ági
lelkes kezdő futó
