A keresőbe beírva 285 ezer találatot dob ki arról, hogy a magyarok mennyire elégedetlenek. Persze van néhány olyan helyzet, ahol jogos a felháborodás, az elégedetlenség, de a legtöbb esetben nem. Sokszor magunk kreáljuk az okokat, hogy miért nem jó nekünk, ezzel persze a többi embert húzva a negatívumba. Hogy mi az oka ennek, hogy ezeket leírtam, hogy ez a mai téma?

Ma volt a 10 év 10 km futóverseny. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának 10. évfordulója alkalmából egy különleges, 10 kilométeres futóversenyt szerveztek Európa egyik legszebb részén: Budapest belvárosában és a Duna-parton. Az útvonal 10, jelentős európai uniós támogatásból létrejött, emblematikus fejlesztést érint:
1. Liszt Ferenc Zeneakadémia
2. Károly körút
3. Március 15. tér
4. Rudas Gyógyfürdő
5. Várkert Bazár
6. „Bubi” bicikliállomás - Batthyány téri dokkoló
7. Lukács Gyógyfürdő
8. Margit híd
9. Országos Mentőszolgálat, Markó utca
10. Október 6. utca 

A verseny ingyenes volt, de előzetes regisztrációhoz kötötték. Nagyon örültem neki, hogy Budapest belvárosában futhatok, olyan helyeket láthatok, amelyeket még a 6 éves budapesti életem alatt még nem volt alkalmam megnézni. A táv is barátságos volt a maga 10 (vagyis felvezetőkörrel együtt 12) km-vel. A versenyről csak annyit, hogy nagyon jó volt, jó kis útvonallal.

Mint már fentebb említettem ingyenes volt a verseny. Kaptunk egy szép rajtszámot, egy egyedi érmet, valamint befutócsomagot. Előzetesben a szervezők 2000 nevezőre számítottak. Szerintem arra ők sem gondoltak, hogy a nagyjából 4000 regisztráló lesz.

A versenykiírásban szerepelt az, hogy érmet mindenki, befutócsomagot pedig az első 2004 célba érkező fog kapni. Mivel a nagy számú nevezés miatt valószínűnek tartották, hogy nem lesz elég érem, ezért mindenkit megnyugtattak, hogy ha nem is a helyszínen, de utólag, postán mindenki meg fogja kapni az ereklyét. 

Ezeken felül bónuszként az első 2000 ember, aki átvette a rajtszámát ajándékba pólót is kapott. 

Mi lehet az összefüggés egy futóverseny és az elégedetlenség között?

Remélem, azzal mindenki egyetért, hogy mindenhol lehet hibát találni, csak ott nem, ahol nem keresünk. 

Én úgy mentem el a futásra, hogy mindegy, hogy milyen lesz, de egy biztos én csak nyerhetek vele. Beírhatok az edzésnaplómba 12 km-t és kapok egy szép rajtszámot. Egy versenyhez nekem már ez is elég. (Volt olyan futás amiért fizettem is, de még rajtszám és más emléktárgy sem volt. Nem bántam, szívesen vettem részt az eseményen, mert zseniális volt maga a futás. Eszmei értéke volt.) 

Sajnos egyesek nagy hangot adtak a véleményüknek. Sokan követelték az ajándék pólót, a befutócsomagot. Kérdésem a következő. Ha kapunk egy ajándékot -mert ugye ez a futás is az volt- akkor azt miért kell kritizálni, miért kell becsmérelni? A pólós cirkuszt szerencsétlenségemre láthattam a fb-on. A befutócsomagosat pedig végig is nézhettem, míg vártam a csapattársamra. Egyesek nyomdafestéket nem tűrő hangon beszéltek a szervezőkkel, hogy ők miért nem kaptak ezt vagy azt.  Előre lehetett tudni, hogy a pólók és a csomagok száma véges. Így mindenki számíthatott arra, hogy lehet, hogy neki nem fog jutni. Hát, igen... elő is fordult.

Próbáljuk meg minden  dologban megkeresni a lehetőséget, a pozitívumot. Próbáljunk meg örülni!

 Örüljünk, hogy kaptunk egy nagyon jó kis versenyt! Köszönjük a a szervezőknek!

Vanda