Végre itt a június. Májusban az ismerőseim jelentős része elesett, megsérült. Volt baleset, törés, szakadás, rándulás, ficam. Csupa olyan dolog, ami lelkileg és testileg is hátráltat. Úgy gondolom, hogy az ilyen történéseknek mindig megvan a lelki háttere. Valami miatt megállít, figyelmeztet az élet. Érdemes elgondolkodni és megfejteni, hogy mi lehetett az oka. Sportolóknál sok esetben az jön ki eredményként, hogy nem jól voltak kitűzve a célok. Túl sokat, túl hamar.
Az, hogy majdnem minden nap jöttek a hírek az új sérülésekről, eléggé elvette a bátorságomat. Úgy éreztem, hogy jobban teszem, ha csendben maradok és vigyázok magamra. Ez persze az eredményekben is látszik, de fő az egészség.
| Tervezett | Tényleges | Megjegyzés | |
| Futás | 60 km | 10 km | Tíz, nem több |
| Kerékpár | 300 km | 298 km | Mindennapi utak |
| Túra | 20 km | 0 km |
Elővettem az országúti bringát, futás helyett inkább tekertem volna. Végül ebből se lett semmi, két próbálkozás után inkább visszatettem a fal mellé. Nem éreztem biztonságban magam rajta. Féltem a forgalomban. 25 éve ülök bringán, de ilyen még soha nem fordult elő velem.
A júniusi számok már jobbnak ígérkeznek. Végre sikerült megvenni az új futócipőt, újra fájdalmak nélkül tudok futni. Bringából is több lesz, elég sokat kell ide-oda mászkálnom a városban.
A június a rendszerezésről is fog szólni. Most számoltam össze, hogy 17 különböző dolgon dolgozom párhuzamosan. Ideje hatékonyabbá válni.
Zoli
