Bridget és köztem sokkal több a hasonlóság, mint gondoltam. Mindketten szinglik vagyunk, rendelkezünk plusz kilókkal és fogalmunk sincs mi fán terem a főzés.

Hónapokkal ezelőtt írtam egy blogposztot, aminek a folytatása ez lett volna, de megfeledkeztem róla és csak az imént fedeztem fel, hogy itt áll a megosztandó posztok sorában. Társaságban gyakran viccelődünk a nem létező főzőtudományomon és hogy mennyire taszít a konyha nevű helység. Erre a válaszom mindig az, hogy kamiont vezetni sokkal menőbb dolog, mint fakanállal a kézben ácsorogni valami tűzhely nevű szerkezet mellett. Téma el is terelve!

Szóval, a poszt:

"Végre elérkezettnek láttam az időt, hogy elkészítsem a spárgalevesem. Büszkén lépdelve masíroztam ki a konyhába és keresni kezdtem a hozzávalókat. És csak kerestem és kerestem. Az első a listán a vaj volt. Nem, nem volt. Második a mandula. Minek is, túl drága és amúgy is csak díszítés. Harmadik az eper. Na eper volt, de túl macerás elkészíteni, jó lesz az nyersen is. Negyedik a spárga. Esküszöm előző nap még semmi baja sem volt! Most akkor mi legyen?!

Legyen lecsó!

Lecsó, amit a lakótársad készít el, mert nem bírja nézni, ahogy szenvedsz."

Hát ennyit a főzésről!

Szép napot nektek,

Szilvi