Lassan itt az év vége, pörögnek az órák, a napok és megint egy hetet magam mögött hagytam. Újabb hónap indul, és tizenkettedik alkalommal az év utolsó hónapját kezdjük megélni.

Az életem változik, fél éve költözésben vagyok, dobozokból élünk, egy felület sincs körülöttem, ami a meghittségről vagy az otthon melegéről árulkodna. Múlt héten picit ki is borultam emiatt, már-már tényleg azt éreztem, hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok.

Miért vállalok ennyi dolgot egyszerre, tettem fel magamnak a kérdést? Csak is magamat hibáztattam.

Aztán csoda történt, két csoda is egyszerre.

Egyrészt rájöttem, hogy újra várom az Ünnepeket, felnőttként – izgatott és csodáról álmodozó gyermeki szívvel. Két kedves kollégám nyitotta fel erre a szememet. Az óriási rohanás közepette ők segítettek megannyi előkészülettel és aprólékosan átgondolva, hogy minden kitalált meglepetésemet megvalósíthassam. A szüleim válása óta és mióta a testvérem is külföldön él a családunk mondhatni szétröppent. Azóta a Karácsony sem olyan, mint gyermekként. Most viszont sok év után ennek a két fantasztikus lánynak köszönhetően újra várom a Karácsonyt.

Szalagok, illatos gyertya, masni kötési technikák, csatos üveg, levendula, adventi koszorú és megannyi apró részlet, amik a segítségükkel újra a helyükre kerülnek.

A másik csoda a lenti idézet volt, amit az egyik legfontosabb barátomtól kaptam ma reggel.

Karácsony készül, emberek! 
Szépek és tiszták legyetek! 
Súroljátok föl lelketek, 
csillogtassátok kedvetek, 
legyetek újra gyermekek, 
hogy emberek lehessetek!

(Wass Albert)

Egyszerűen jó volt erre az idézetre ébredni, tudat alatt táplált pozitív energiával, pont amikor a legnagyobb szükségem van rá.

Ezek után elmentem edzeni, ahol sikerült magasra tennem ismét a lécet, amit örömömre meg is ugrottam. Szuper formában és jó erőben voltam délelőtt. Edzés után végre volt időm összedobni egy gyors, de annál egészségesebb ebédet. Cukkinis kuszkuszt készítettem fokhagymás csirkével. Estére elkészítettem az adventi koszorúnkat. Azóta a szombati mikulás edzést tervezem a hozzám járó srácoknak illetve a karácsonyi edzői vacsorát a kollégáknak.

Semmi nem áll meg, én pedig oroszlánként küzdök, hogy minden álmomat valóra válthassam.

 Móni