Manapság, ha felmegyünk a facebook falunkra, azt láthatjuk, hogy már mindenki maratonra és Ironmanre készül. Megjelent egy kutatás, ami azoknak hozhat jó híreket, akiknek nem céljuk ilyen hosszú versenyeket teljesíteni, vagy egyszerűen nincs rá idejük, energiájuk.

Nem kell maratont futni
A Journal of the American College of Cardiology-ban megjelent publikációban a kutatók a futás kardiovaszkuláris betegségekre kifejtett hosszú távú hatásait követték nyomon. A kutatás során több mint 55 000 felnőtt - 18-100 év közöttiek - adatait vetették össze a 15 évvel későbbi eredményeikkel.

A résztvevők 24 százaléka volt futó. A nem futókkal összehasonlítva a futókat 30 százalékkal kisebb eséllyel érte halál, valamint 45 százalékkal kisebb eséllyel haltak meg valamilyen szívprobléma miatt. A kutatók azt is kimutatták, hogy a futók várható élettartama 3 évvel megnőtt.

Azt már eddig is tudtuk, hogy a futás jótékony hatással van a szervezetünkre és megvéd a szívproblémáktól. Az azonban mindenképpen figyelemre méltó, hogy az elérhető előnyökért mennyit kell futni.

Nem sokat.

A pozitív hatások a nem futókkal összehasonlítva a futók esetében nem függtek össze a futás idejével, távolságával, sebességével, vagy rendszerességével. Ahhoz, hogy élvezhessék az egészségvédő hatásait, elég volt heti 1-2 alkalommal elindulni futni, összesen 10 km-re, átlagosan 6:30 perc/km-es tempóban. Akik nagyságrendileg hetente egy órát szántak a futásra, azoknak a halálozási aránya ugyanolyan kedvező volt, mint azoké, akik heti három, vagy több órát futottak.

Azaz, akár napi 5-10 perc futás, közepes, 6:30 perc/km-es tempóban már jelentős mértékben csökkenti a halálozás esélyét, különösen a kardiovaszkuláris betegségek terén.

Amit érdemes megjegyezni
Még ha nem is tudunk sok időt az edzésre szánni, már viszonylag kevés futással is sokat tehetünk az egészségünk megőrzéséért. Azaz ne keseredjünk el, ha "csak" heti néhány km-t tudunk futni. Már a kevés futás is sokkal jobb, mintha nem futnánk.

Azonban, ha több időt tudunk a mozgásra szánni, érdemes megcélozni a Centers for Disease Control and Prevention által összeállított, minimális edzésmennyiségre vonatkozó útmutatásokat. Ebben heti 2 és fél óra közepes intenzitású aerob mozgást javasolnak, mint például a tempós séta, vagy 75 perc dinamikusabb edzés, mint amilyen a futás. Ha jelentősebb változásokat szeretnénk elérni, akkor érdemes legalább heti 5 óra közepesebb, vagy 2 és fél óra intenzívebb edzést beiktatni.

Azt se felejtsük el, hogy a mozgás akkor "számít" edzésnek, ha legalább 10 percen át folyamatosan végezzük. Tehát a heti edzésidőt felbonthatjuk több, rövidebb alkalomra is. Háromszor 25 perc, vagy ötször 15 perc, de akár kétszer 30 perc és egyszer 15 perc is tökéletes az egészségünk megőrzéséért.

Forrás: Walkjogrun

1 éves lett a blogunk!

Ancsur Szálkán járt. Jött, látott, győzött.

Fatkini

Postcrossing

Zoli tapasztalatai a Szigeten. Woodstock utánérzés 45 évvel később. Mindenki egyéniség, mindent elnyomó fűszag.

Más tehet róla, nem én. Ha történés van, mindig valaki, vagy valami más a felelős?

Itt hallgathatod meg:

Letölteni pedig innen tudod. A podcastre feliratkozhatsz az iTunes-ban is. RSS link.

Zenék:
Alma együttes: Ma van a szülinapom

Tenacious D: F**k her gently

Prodigy: No good

Szabó Balázs bandája: Bájoló

Janis Joplin @ woodstock '69

Levelet kaptam life :)

Christina Aguilera: Beautiful

Pár hete átvettünk egy igencsak ütős posztot arról. hogy miért "jó" felkészületlenül nekivágni a versenyeknek. Nem hiszem, hogy az abban leírtakat tudnám überelni és nem is akarom. Minden egyes szavával egyetértek. Ellenben azt érzem, hogy a témáról nem lehet eleget beszélni, ami valószínűleg azért van, mert az üzenet nem jut el az érintettekhez. A tagadás nyilván egyszerűbb, mint szembenézni a valósággal.

Én is beleestem ebbe a hibába, sajnos, vagy inkább hála istennek, össze is szedtem egy olyan komoly sérülést, ami egy életre megtanított arra, hogy vigyázzak magamra. Azóta reménykedek abban, hogy nem kell mindenkinek eltörnie a medencéjét ahhoz, hogy ésszel csinálja. Elrettentésként lásd a fotót a poszt elején. Nem volt vicces.

Szerintem alapvetően kétféle ember, illetve hobbisportoló van. Az egyik hosszú távon gondolkozik, a másik pedig rövid távon. Az előbbi azért sportol, hogy egészséges legyen és azért, hogy 10-15 év múlva is tudja űzni a választott sportágat és persze azért, mert szereti amit csinál és az élete része. A hosszú távon gondolkodók esetében előfordul, hogy az eredmények lassabban jönnek mint a kilométernáci társaiknál, hiszen őket nem a teljesítménykényszer hajtja, hanem az öröm, amit a sport okoz. Bár lassabban jönnek az eredmények, de cserébe nem égnek ki. És ami a legfontosabb, nem, vagy jóval ritkábban sérülnek le. Amúgy meg mi van akkor, ha négy maraton kell ahhoz, hogy végre négy órán belül fusd? Vagy csak a harmadik iromnaned lesz 13 órán belül? Vagy ha Pistike 4 hét alatt eljut az első 5 kilométerig, te meg még mindig "csak" háromnál tartsz? Amíg igazán szereted és élvezed azt, amit csinálsz, semmi. Amint elkezded magad másokhoz hasonlítgatni és ész nélkül hajtani, megtörik a varázs.

Aki a gyertyát mind a két végén égeti, az ne csodálkozzon, hogy még nincs 30 éves, de már tönkre vágta a csípőjét, térdét, az ízületeit. Persze, le lehet futni egy maratont csak úgy, passzióból, nulla készüléssel, hogy megmutassuk a világnak, hogy milyen fasza gyerekek vagyunk. Aztán lefikázni azokat akik rendesen készülnek, hogy "minek futsz hosszúakat? Én néhány 10-15 kilométeres futásból toltam le." Komolyan, egyesek annyira el vannak tévedve. Végig lehet szenvedni az ironmant is 15-16 óra alatt és a taknyon csúszva bekúszni a célba. A kérdés az, hogy érdemes -e? Valószínűleg meg tudtam volna csinálni idén az iromnant, a baleset ellenére is. Az én döntésem volt, hogy elhalasztom, pedig sokan próbáltak rábeszélni az ellenkezőjére. De nem akartam taknyon csúszva beérni, csak azért, hogy elmondhassam magamról, hogy bár majd' bele döglöttem, de látjátok, megcsináltam. Én. Én. Én. Nem. A sporthoz tisztelet kell és alázat. A sport ez egyik legjobb tanítómester, de csak akkor, ha figyelünk rá. Aki figyelmen kívül hagyja a jeleket, annak nem tud tanítani sem tiszteletet, sem alázatot, sem türelmet. Mert a türelem is fontos tényező, és a fokozatosság. Nemre, korra. testsúlyra való tekintet nélkül tisztelni kell a testünket és vigyázni rá, mert csak egy van belőle. Aki mindent egy lapra tesz fel, gyorsan és azonnal akarja elérni az irreális céljait és a fájdalmak ellenére tolja és tolja, az ne lepődjön meg, ha 40 éves korára egy roncs lesz akinek minden mozdulat kínszenvedés. 

Akkor már késő lesz. Most még nem az.

Vigyázzatok magatokra!

Ancsur

Amikor kellemetlen dolog ér minket, általában hibáztatunk érte valakit, vagy valamit. A körülmények, a hülye szomszéd, a marha XY. Történik valami, ami negatív hatással van az életünkre, erre azonnal egy eszmét, vallást, politikai pártot kezdünk el vádolni. Az bizony igen ritkán merül fel, hogy a saját sorsunkért mi felelünk, senki más. Persze, vannak tényleg szerencsétlen helyzetek, amikről igazán nem tehetünk. De a morgolódások legnagyobb hányadát úgy gondolom, hogy magunknak köszönhetjük.

Amire gondolunk, azt fogjuk megvalósítani. Akinek a sikeres dolgok, a célok töltik ki a gondolatait, sikeres lesz és célba fog érni. Aki zsörtölődik, sértődött, folyamatosan pakolja a világ összes fájdalmát a vállára, annak természetesen rossz lesz az élet. Hiszen őt ez teszi boldoggá. Neki akkor jó, ha rossz. Ha nem így lenne, máshogyan viselkedne. Mindenki a saját sorsának kovács. A kovács pedig foghatja úgy a kalapácsot, hogy azzal folyamatosan az ujjait csapkodja. Vagy jól dolgozik és az eredmény egy tökéletes műremek lesz. Hogy melyik könnyebb? Egyik sem, a munkát jól és rosszul elvégezni általában pontosan ugyanannyi időt és energiát vesz igénybe.

A kép forrása: Magyar Kétfarkú Kutya Párt

Gondoljunk csak a munkahelyi dolgokra. A munkaidő jellemzően 8 óra. Az már nincs benne a szerződésben, hogy ezt jól, vagy rosszul kell eltölteni. Tudom, vannak kevésbé szerethető munkák és munkakörök. Az viszont már rajtunk múlik, hogy milyen tudatossággal fordulunk felé és mivé alakítjuk a bennünk lecsapódó érzéseket. Ha pedig tényleg rossz, hagyjuk ott. Van, akinek sajnos nincs más lehetősége, de a nagy többség találhat jobbat. Csak hát ugye tenni kell érte.

Egyik ismerősömnek sajnos nem lehetett saját gyereke. A szülői szerepre nagyon vágyott, úgy érezte, hogy az élete így lesz teljes. Amikor elindította az örökbefogadási folyamatot, kapott egy kérdőívet. Az első kérdések ezek voltak: Mit tett meg azért, hogy lehessen gyereke? Mit tett meg azért, hogy megkaphassa a gyereket? Nehéz, kemény kérdések. De gondoljunk csak bele, egy gyerek nem a sült galamb, ami csak úgy, zuhanórepülésben érkezik a tátott szánkba. Azért bizony tenni kell. Végig kell járni az utat és megtapasztalni, amit meg kell. Anélkül nem megy.

Millió olyan helyzetet láttam már, amikor valaki még az első lépést sem tette meg a céljai felé vezető úton. Vagy éppen elindult, de az első nehézségnél ki is szállt. Mert az a mocskos vallás, párt, eszme, társadalmi érték, éghajlati jellemző, akármi tehet róla. Ilyenkor pedig lefut a szokásos rituálé, ahogy a ganajtúró bogár tolja maga előtt a kakagalacsint.

Eszembe jut egy sor gyerekkori mese, ahol a főhős menekül a hegyről legördülő farönk elől. Sosem értettem, hogy miért nem áll ki előle. A fenének sem hiányzik állandóan menekülni valami elől. Vegyük észre, hogy a nehézségek, akadályok sok esetben kikerülhetőek. A sikertelenségért pedig nem az összeesküvés-elméleteket kell okolni.

Szóval van, amikor tényleg más a felelős. Az esetek döntő többségében viszont kizárólag rajtunk múlik a siker, vagy a bukás.

Sikeresnek lenni pedig jobb, mint buktának.

Zoli

Tegnap elém került néhány régi fotó. Igen, ez is én voltam. Büszke vagyok arra, hogy képes voltam változtatni. 13 év után letettem a cigit, elkezdtem mozogni és életmódot váltottam. Elmondhatom, hogy sokkal jobban érzem magam. Boldogabb és kiegyensúlyozottabb vagyok. És ami a legjobb, hogy azóta hiszek magamban. Egy ilyen gyökeres változtatás szerencsére nem csak a testet, hanem a szellemet, a a lelket és a jellemez is formálja. A siker pedig olyan mély érzés, ami kapaszkodót nyújt nehéz időkben. 

A tudatos, kemény munka meghozza a gyümölcsét. Mindig. Persze kifogásokat gyártani és másokban keresni a boldogtalanságunk forrását sokkal kényelmesebb és könnyebb, mint változtatni. Tűzz ki magad elé egy pozitív célt és addig ne állj meg amíg el nem éred. Legyen a célod pozitív. Legyen a célod reális. Legyen a cél a tiéd. Csak a tiéd. Apró lépésekkel haladj felé. Tervezd meg ezeket a lépéseket. Legyél tudatos. Legyen a cél akár az első kilométer vagy az első maraton lefutása, egy új zöldség vagy gyümölcs beiktatása az étrendedbe a gyors kaja helyett az életmódváltás jegyében, leszokás a dohányzásról, legyen az bármi, amin változtatni akarsz, tudd, hogy a siker csak rajtad múlik. Nem a párodon, nem az anyósodon, nem a pénztárcádon, nem a főnöködön, nem a szomszédon, nem a gyerekeden, hanem rajtad. A te életed, a te döntésed, a te felelősséged. Higgy magadban, mert, minden, de minden fejben dől el. Senki sem kapja a sikert ingyen. Mindenki keményen megdolgozik érte, és ezen az úton számtalan akadályba ütközünk. Tovább kell menni. eltenni a tanulságot és előre nézni, a tekintetedet a célra függesztve. Soha ne add fel. Soha ne veszítsd szem elől. Ne hagyd, hogy bárki eltántorítson. Ne hagyd, hogy lebeszéljenek róla. Értékes vagy. És te is meg tudod csinálni! Indulj el te is az Úton.

Tarts velünk, segítünk neked.

www.egyensulyom.hu

Ancsur

Életem egészen 30 éves koromig meseszerűen alakult, majd egy nap leforgása alatt a mesevilágom pokollá változott. Van, hogy sikerül vennem egy nagyobb lendületet és van, hogy elakadok, de azóta is folyamatosan dolgozom a kis lelkemen, gyógyítgatom, szeretgetem és várom a pillanatot, mikor újból a régi(új) lesz.

A legtöbb erőt, tisztulást és boldogságot a sport mellett a Lomilomi masszázstól kapom. Mikor masszírozok, a fizikai világ egyszerűen megszűnik. Egyszerre vagyok erős és gyengéd, nyitott és támogató, ha kell odalépek, ha kell elhátrálok, segítek és mégsem.

Nagyboldogasszony napjának különös gyógyító ereje van és ma én kaptam egy olyan Lomit, aminek az ereje még nagyon sokáig dolgozni fog bennem. Átéltem háborút és paradicsomi békét, sírtam és nevettem, ragaszkodtam és elengedtem. Az olajon kívül agyagot és sót is használtunk, amiből masszázs közben nem nagyon éreztem semmit, mert ilyenkor (bár nem tudom megmondani, hogy hol) én nem tartózkodom a ’helyszínen’. A visszatérés mindig lassú és békés, nagyon megnyugtató. Ami viszont még most is elevenen él az emlékezetemben, az a masszázs utáni zuhany, ahol lemostam magamról ezt az agyagos-sós-olajos keveréket. Az agyag rengeteg ’terhet’ kiszív belőlünk, amiktől a víz nagyon erős tisztító erejével szabadulhatunk meg. Szóval beálltam a zuhany alá még kissé elvarázsolt állapotban és megnyitottam a vizet. Első gondolatom az volt, hogy milyen nehezen indul el, csak folyattam a vizet, de az agyag mintha ragaszkodott volna hozzám. Nos, a tanulság, igen, minden kezdet nehéz. Aztán szép lassan kisebb, majd nagyobb darabokban kezdett leválni rólam, a kádban a víz egyre jobban feketedett. Majd végül eltűnt a lefolyóban, a terhekkel együtt. Elvitte magával őket és én úgy éreztem magam, mint aki újjászületett. Tiszta test és tiszta lélek…

Kérlek, ezt próbáljátok ki ti is! Este, otthon, mikor zuhanyoztok. Csukjátok be a szemeteket, képzeljétek, hogy a vízzel nem csak a külsőtöket, hanem a belsőtöket is tisztítjátok! Engedjétek meg a víznek, hogy a nap terheit lemossa rólatok! És nézzétek, ahogy ezek a gondok és terhek eltűnnek a lefolyóban, engedjétek el őket, mintha nem is lettek volna! Ha csak egy éjszakára is, de találjatok békét és nyugalmat, mert ez (is) jár mindenkinek! És ha ott is lesznek a problémák másnap, higgyétek el, ti már sokkal erősebbek lesztek, mert egy sokkal tisztább lélekkel néztek szembe velük!

És még egy fontos dolog: kérlek, ne felejtsétek el megköszönni a víznek a segítségét <3

Aloha

Söri

Szálka egy apró falu Szekszárd közelében. Egyszerűen varázslatos itt. A táj. A tó. A minden. A legjobb az egészben, hogy rendeznek itt egy triatlon versenyt. Persze, a Gyékényesi tó gyönyörű, és valóban, elég menő a Balcsiban úszni és a Tagorén futni, de nálam Szálka minden visz.

Az "igyunk meg egy üveg bort a mólón", "ki tud adni tusfürdőt/fogkrémet/alvós alsógatyát?", "jaj, pont a derekam alatt van egy göröngy", "ne horkolj, mert kidoblak a sátorból!", "húzzál odébb nagyon gyorsan, mert nincs elég helyem!", "jaj de fázom", "jaj, de melegem van", "jaj, már reggel van?!" kezdetű romantikus sátras éjszakát követően lassan elkezdtük a készülődést. Én szokás szerint kellőképpen összeszedetten, előre megtervezett terv alapján, minden lépést alaposan megfontolva idegesen és teljesen szétszórtan headless-chickenkedtem, de legalább a többieknek volt min röhögni. "Jaj, nem hoztam magnéziumot, szerezni kell pumpát, kinek van imbusz kulcsa? Hol van a ...? Nem tudok enni, na jó eszek valamit, de nem esik jól, na jó, akkor iszok egy kávét és letuszkolok egy banánt. Jó ez a triatlon, de miért kel hozzá ennyi cucc? Szálljatok le rólam, nem vagyok ideges és nem akarok róla beszélni!" kezdetű mondatokkal szórakoztattam a lelkes közönséget. De mivel10-től volt a rajt, bőven volt időm szerencsére.

Pacsi, közös fotó a Polysokkal, aztán be a vízbe. Úgy éreztem, hogy jól megy az úszás, bár kicsit rövidebbnek éreztem a pályát, ami valószínűleg igaz is volt, mert 34 percet mentem, ami túl gyorsnak tűnik. Gyors depó után indulhat a tekerés. Négy darab elméletileg 22 kilis kör, ami valójában csak 20, tehát 9 kilométerrel rövidebb volt a táv. Odafele hátszél és suhanás, vissza brutális pofaszél és küzdés az egyébként nagyon élvezhető, néhány emelkedővel tarkított pályán. Jó volt, hogy a körözés miatt háromszor is találkoztam a segítőimmel, hiába, élni tudni kell, egyből két jó pasi leste minden kívánságomat és szerezték be például az életmentő magnéziumot. Az utolsó körnél gyors fejszámolást követően örömmel nyugtáztam, hogy megvan a 30-as átlag.

Ismét depó és irány a hullámvasút pálya. Jól ment a futás. A kombó edzések alatt is azt tapasztaltam, hogy a pulzusom lent van melegben is és simán mennek a 6 perc alatti ezrek. Szerencsére itt sem volt másképp. Két órán belüli félmaratont szerettem volna.

A fiúk egyébként nagyon megkönnyítették a dolgom: nem tudom, hogy csinálták, de én a pályán kigondoltam, hogy mit fogok kérni a következő körre, ők meg, mire odaértem már adták is a sótabit, sós paradicsomot, szóval a telepátia szakkör sikeres volt.

Az utolsó körben ismét elkezdtem számolgatni. Amúgy sem vagyok egy számmisztikus, de most a fáradtság miatt is elég nehezen ment, de arra jutottam, hogy egész jó időt megyek, bőven 6 órán belül.

Minden befutó örök élmény. Tisztán emlékszem az első maratonira, de a negyedikre is, az első féltávra, a BSZM-re, nagyatádi váltókra. Ez olyan intenzív élmény, ami egész egyszerűen beleég az ember tudatába. Olyankor egyszerre sírok és nevetek. Ez most sem volt másképp. A célban várt két ölelés, én viszont alig álltam a lábamon.

Beletettem ebbe most mindent. Semmi nem maradt bennem de az enyém volt minden. Éppen ezért csinálom.

Aztán Pali megkérdezte, hogy tudom e mennyit mentem? Nem, nem tudom.

5 óra 22 perc. Ha tízszer nem kérdeztem vissza, hogy "mennyit?!", akkor egyszer sem. Ha hozzátesszük a bringából hiányzó 9 kilométert, akkor az 5:42 körüli idő. Ez számomra felfoghatatlan, még most is. Olyan emberek mennek ilyen időket, akikre felnézek, és akiket példaképnek tekintek. És most nekem is sikerült.

Részidők: 

úszás: 34 perc

depó 1: 3:40

bringa (81 km): 2:42

depó 2: 3:23

futás: 1:58 (1. kör 30:10, 2. 29:00, 33. 29:29, 4. 29:16, az utolsó kilométer pedig 5 perces volt :)

Hivatalos célidő: 5:22:00

(Csak összehasonlításképpen: tavaly 7:14-et mentem a Balatonmanen. Persze az egy nehezebb pálya, de azért a különbség... Szembetűnő.)

Aztán amint kezdtem magamhoz térni, szóltak, hogy első lettem. Ezt már tényleg nem akartam elhinni, de tényleg ott volt a papíron, feketén, fehéren, hogy a kategória 1., abszolút 2. helyet szereztem meg.

Győztem. Aranyérmet akasztottak a nyakamba. Álltam a dobogó tetején és még mindig nem fogtam fel. Sőt, még most sem hiszem el.

Akartam. Akartam ezt a versenyt. Nagyon. Azt, hogy az enyém legyen minden perce, minden küzdelmével és szépségével együtt. Nagyon bennem volt a bizonyítási vágy. Nem másnak, hanem magamnak. Hogy végre elhiggyem, hogy nem vagyok lassú. Hogy kézzel fogható bizonyítékom legyen arra, hogy fejlődtem és ehhez számok és időeredmények kellenek. Idén ez a verseny volt a fő versenyem. Készültem is rá rendesen, meg nyilván a baleset előtti ironmanes edzésmunka sem veszett kárba.

Érdemes.

Köszönöm mindenkinek, aki hozzá tett, ahhoz, hogy ezt átélhessem.

De nincs megállás. Megyek tovább az úton, ami maga a cél, ami acél :)

Néhányszor volt alkalmam színházban dolgozni statisztaként. Nagyon szerettem. Szerettem...a pörgést... a munka folyamatát végignézni és megélni...azt, hogy részese lehetek a gépezetnek. A színház az egy teljesen más világ. Ott lelassul az idő, a gondolatok teljesen új értelmet nyernek, az érzéseket hatványozottan éli meg az ember.

Egy szerepet megtanulni nem nehéz. Eljátszani az már egy másik kérdés. Egy jó színház nem csak a tökéletes szövegmondásról szól. Szól az a színészek személyiségéről, érzelmeiről. Ha valaki bent dolgozik testközelben egy darabban, számára óhatatlanul is többet, mást fog mondani a színészek játéka, mint egy olyan embernek, aki csak egy estés megtekintésre érkezett.

Mindmáig fülembe cseng Shakespeare A makrancos hölgy  zárómonológja. Legutolsó előadáson ez a monológ más volt, más volt mint a próbákon, más volt mint az azt megelőző előadásokon. Parti Nóri szavai, mint a kés úgy hatoltak a szívembe. Nem tudom megmondani miért, de akkor, ott azok a gondolatok, érzések teljesen új értelmet nyertek a számomra. 

Pedig már öt éve volt. 

KATALIN.
Ej! ej! derítsd ki homlokod redőit 
S ne szórj ím e szemből mérges nyilat, 
Sebezni kormányzód’, urad’, királyod’. 
Szépségedet, mint a dér a mezőt, 
Hervasztja az; feldulja híredet, 
Miként virágbimbót a fergeteg; 
Nem kedves az, nem illendő soha. 
A durczás nő: zavart forrás vize, 
Tisztátalan, sűrű és kellemetlen; 
S mert ilyen, a legszomjasabb se mer 
Szörpölni abból enyhe csöppeket. 
Férjed: urad, fentartód, életed, 
Fejdelmed és főd, a ki rajtad és 
Jólléteden csügg, éretted magát 
Koczkára vetve földön, tengeren, 
S virasztva vészes éjen, hűs napon, 
Míg jó melegben, bizton ülsz te honn; 
És más jutalmat tőled nem kiván, csak 
Szerelmet, nyájas arczot, engedelmet: 
Nagy tartozásért mily parányi díj! 
Mivel urának az alattvaló, 
Férjének a nő azzal tartozik; 
S ha mérges és boszús, daczos, szeszélyes, 
S illő parancsra szépen nem hajol, 
Mi más leend, mint csalfa lázadó 
S fejdelme ellen bűnös áruló? 
Szégyenlem én, hogy oly dőrék a nők, 
Hogy háborút üzengetnek, midőn 
A békeért kén’ esdekelniök, 
S fölényt, uralmat és daczot vadásznak 
Ép ott, a hol nekik szolgálni és 
Szeretni és engedni illenék. 
Lényünk miért szelíd, gyöngédke, lágy, 
Világi baj- s zavarra képtelen, 
Mint: hogy szelíd kedélyünk és szivünk 
Által külsőnkkel egyezők legyünk? 
Lássátok, önfejű és gyönge férgek, 
Lelkem kemény volt, mint bármelyitek, 
Szivem merész s képességem talán több, 
Daczot daczczal, szót szóval visszavágni; 
De látom ím’, hogy lándzsánk szalmaszál, 
Erőnk oly gyönge, mint önönmagunk, 
Hogy annak látszunk, a mik nem vagyunk. 
El a daczczal, mely mit sem ér! Helyezd 
Ha kell, férjed talpa alá kezed; 
Ha ő akarja, azt is megteszem, 
Szolgálatára készen áll kezem.

Vanda

Söri az első féltávú Ironman versenyére készül. Izgalmak és várakozás a rajt előtt.

Mindenki ír beszámolót élete első (vagy már nem első) nagy versenyéről. Leírják, hogy ez életük egyik legboldogabb napja és úgy érzik ezentúl bármire képesek! 

Nos, ez így is van!

Még 8 nap van hátra a főversenyemig, amire egy éve várok és (csak) hat hónapja készülök, de már most értem, érzem, hogy miről is írnak ezek az emberek valójában!  Nem mondanám, hogy izgulok, inkább csak izgatott vagyok. Azt sem mondanám, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, mert azért volt 1-2 edzés, amiről még én is meglógtam.

De már most biztos vagyok abban, hogy ezzel a nappal sok minden meg fog változni! Sikerüljön akárhogy is, ezzel a nappal a hátam mögött én már egy sokkal erősebb ember leszek, testileg és lelkileg egyaránt! Nem válok tőle más emberré, nem hiszem, hogy egy csapásra elmúlik majd a 34 éve tartó önbizalomhiányom ahogy áthaladok a célvonalon, de lesz valami amire életem végéig büszke lehetek és gyengébb pillanataimban erőt meríthetek belőle!

És igazából mindegy is, hogy ezt mitől kapjuk meg, a lényeg, hogy megtaláljuk számunkra azt, ami igazán boldoggá tesz minket! Legyen ez lóápolás, Ironman verseny, kamionvezetés vagy blogírás, a legfontosabb, hogy önmagunk legyünk benne! Meg kell keresnünk azt, amit szenvedéllyel szerethetünk és amiben kiteljesedhetünk!
Igazán szerencsés vagyok: lóápolónak születtem, a Lomilomiban otthonra leltem, a triatlonban pedig szárnyalhatok.

Szóval HAJRÁ! Ha még nem találtátok meg, akkor tessék elindulni keresni, mert igenis jár nekünk ez az önfeledt boldogság!!! <3

Önfeledt boldogság, amit én fogok érezni 8 nap múlva, mikor áthaladok a célvonalon

Söri

Mindenki egyenlő. Az ember mentes a duplapluszsúly. A duplapluszsúly élet nemjó. Sokat enni gondolatbűn. Bűngondos. Csapataink harcban állnak Keletázsiával. Eurázsiával békét kötöttünk. Eurázsia ételtermelős. A Minipax utasítása az étel Keletázsiában kell. Csapataink harcban állnak Keletázsiával, ha nem esznek eleget, állásaink nemerősek lesznek. Keveset enni jógondolos.

Éhesnek lenni bűngondos. Aki éhes, nemhasérzi az Angszoct. Angszoc jó. Csapataink közel állnak ahhoz, hogy Keletázsia is Angszoc legyen. A polgár mindent megtesz, hogy az Angszoc céljait támogat. Ezért az eddigi fejadagot a Minigaz felemeli 2000 kalóriáról 1500 kalóriára. A csokoládé nemjó, ezért a csokoládé beszolgáltatós a Minigaznak. A pehelyburgonya duplanemjó, elégetős. A cukorital duplaplusznemjó, kiöntős. Az étel mostantól nemnagy, nemízes. Sokat enni bűngondos, a büntetés halál.

Az íz emléke ógondol. Aki ízgondol és ízbeszél, kacsabeszél. Kettő meg kettő az öt. A krumpli meg tészta elhízós. A krumpli nemjó. A tészta nemjó. Az alma jó. A banán nemkönnyű, kicsijó. A nemfekete kenyér duplanemjó. A nagy fekete kenyér nemjó. A kicsi fekete kenyér jó. Keveset enni duplapluszjó. Sokat enni bűngond. Aki sokat evős, gondolrend 101-es szoba. A 101-es szoba segít, duplapluszjó.

Akinek nem segít, annak ott a gyönyörtábor. A gyönyörtábor Angszoc. A gyönyörtáborban nemenni duplajó. Aki ott van, nemkövér.

A gyorsétterem prolitáp. A prolitáp bűngondos.

Aki nemsovány, fut. Sebességesen, távolságosan fut. Futni duplapluszjó. Sokfutni jóerősít. Aki nemfut, kövéres. Aki fut, nemkövér, Angszoc.

A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ

Mindenki egyenlő. Az ember mentes a duplapluszsúly. A duplapluszsúly élet nemjó. Sokat enni gondolatbűn. Bűngondos. Csapataink harcban állnak Eurázsiával. Keletázsiával mindig békében voltunk. Keletázsia ételtermelős. A Minipax utasítása az étel Eurázsiában kell. Csapataink harcban állnak Eurázsiával, ha nem esznek eleget, állásaink nemerősek lesznek. Keveset enni jógondolos.

"– Tudod-e, hogy az újbeszél az egyetlen nyelv a világon, amelynek a szótára évről évre vékonyabb?
Winston persze tudta ezt. Mosolygott – remélte, hogy rokonszenvezően mosolyog –, ugyanis nem mert beszélni. Syme megint harapott egyet a sötét színű kenyérből, gyorsan megrágta, aztán folytatta:
– Nem érted, hogy az újbeszélnek az a célja, hogy a gondolkodás területét szűkítsük? A végén betű szerint lehetetlenné fogjuk tenni a gondolatbűnt, mert nem lesznek szavak, amelyekkel elkövethető lenne. Minden fogalmat, amelyre egyáltalán szükség lesz, egyetlen szóval fogunk kifejezni, s ennek az egy szónak a jelentése szigorúan meg lesz határozva."

George Orwell - 1984

Zoli