Agyvérzés, gutaütés, szívroham, agyhúgykő.
Hányszor hallottuk már, ha valami történt, hogy az emberünk minden vágya, hogy megőrüljön, megbolonduljon, feldobja a pacskert. Vagy valamilyen más, szörnyű betegséget, borzasztó halált teremt magának.
Elegendő mennyiségű, szorgalmas gyakorlással könnyedén elérhetőek ezek a vágyott állapotok. Beleőrül, belehülyül, hisztéria, frász és társai. Volt egy ismerősöm, akinek a feszültséggel teli helyzetekben az volt a reakciója, hogy "haljon meg rákban". Még a diploma előtt eltemették, természetesen egy daganatos betegség vitte el.
Megfigyelhetjük, hogy mindenki oda üt, ahol az a legjobban fáj. Amikor pedig magunknak kívánunk rosszat, érdekes módon a testünknek azon a területén jelennek meg a panaszok. Olyan ez, mint egy ima, vagy ősi mantra, csak éppen egy méretes negatív előjellel. Azok a mondatok, amit évszázadok, évezredek során milliók milliárd alkalommal mondtak el, hatalmas teremtő erővel bírnak. Ha ez egy gyógyító erejű sor, azzal csodákat tehetünk. Abban az esetben, ha egy pusztító mondatot gyakorolunk gőzerővel, mindent megteszünk azért, hogy be is következzen.
Ne mássz fel oda Pistike, mert le fogsz esni. Ne tedd ezt, mert az fog történni. Egyszer a 2-es villamoson hallottam egy amúgy szeretettel teli nagyitól, valahol a Parlament környékén:
Ne állj fel a székre Petike, mert leesel és eltörik a gerinced.
Ritkán járok arra, nem volt alkalmam újra találkozni velük, de nagyon bízom benne, hogy a mama azóta változtatott a kommunikációs eszköztárán. Idős hölgyként nehezen tudná feltenni Petike tolószékét arra a magas villamosra.
Amikor történik valami, a fejünkben lévő számítógép villámgyorsan értékeli a helyzetet, majd egy ennek megfelelő reakciót ad. Az egyik oldalon bedobja a környezetet, a körülöttünk lévő embereket, a tőlük érkező impulzusokat, a bennünk lévő érzéseket, a testi, lelki, szellemi állapotunkat. A végén pedig rossz esetben kijön a hőn vágyott agyhúgykő és a szívroham.
- Állapot
- Gondolat
- Érzés
- Viselkedés
Röviden valahogy így áll össze a folyamat. Történik valami, amit értékelünk. Ez kivált bizonyos gondolatokat, majd előkerülnek az érzelmek. Ez érzésekké alakul, ami arra sarkall, hogy reagáljunk. Innentől már csak egy lépés a viselkedés. Aminek az előjelét a folyamat előző lépései fogják meghatározni. Ha félunk a kudarctól, tele vagyunk belső feszültséggel, ostorozni fogjuk magunkat. Amennyiben pozitív élethelyzetben vagyunk, hiszünk a sikerben, eltölt a belső nyugalom, pozitív, asszertív viselkedés fog következni. Ez a kommunikációnak az az iránya, ami pozitív történések felé terelhet. Hiszen az fog megtörténni, amire koncentrálunk.
Képzeljük el, hogy minden helyzetben igyekszünk megtalálni a pozitívumot. Nyilván vannak olyan hirtelen történések, amikor egészen abszurd helyzetet teremtene, ha a dicséret, vagy önszeretet nyilvánulna meg. Mégis azt javaslom, hogy törekedjünk a pozitív életszemléletre. Akkor is, ha ez furcsa, vagy nehéz. Ha leégett a kaja, vagy elrontottunk valamit, egyáltalán nem jelenti azt, hogy rossz emberek vagyunk és teljesen fölösleges átkok hadait szórni magunkra. Kezeljük a helyén a helyzetet és próbáljuk meg izolálni a dolgot. Miután megtörtént a negatív momentum, zárjuk le a dolgot, vonjuk le belőle a tanulságot, majd lépjünk tovább.
Egészséges és kiegyensúlyozott vagyok. Jól érzem magam. Úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Az önbizalmam és az önértékelésen optimális. A feladatokat és kihívásokat megfelelően tudom kezelni. Szeretem magamat.
Mindössze ennyi. Jobb jól élni.
Zoli
Nincs internetem otthon. Nem tudok internetbankolni, útvonaltervezni, hirtelen beugró, elfelejtett emailt megírni, el nem mentett chaten kapott telefonszámot kimásolni. Fura, hogy volt olyan idő, amikor az emberek képesek voltak internet nélkül tengetni napjaikat, sőt még én is emlékszem halványan arra, amikor nem volt a Facebook, a Gmail, a Google és a Youtube az életem része. El kell slattyogni a sarki kávézóba, venni egy bambit 270 Forintért és mehet a buli. Vagy lopni a szomszédtól, de az összes wifi jelszóval védett, hát nem pofátlanok?!
