Sokan szeretnénk fogyni. Sokan vagyunk túlsúlyosak. Mit gondolsz, a lakosság mekkora hányada nehezebb az optimálisnál? A szám megdöbbentő. A KSH 2009-es felmérése szerint a magyar lakosság közel kétharmada (61,8 %) túlsúlyos, vagy elhízott. Ezt a testtömeg-index, azaz a BMI kiszámításával mérik. Tudom, hogy nem feltétlenül jó mérőszám, hiszen lehet egy 95 kilós felnőtt izmos és kövér is. Viszont iránymutatásnak mindenképpen jó ez a szám. Háromból ketten a kövérek táborát gyarapítjuk, nincs mit szépíteni.
A súlyproblémákkal küzdők igen jelentős része szeretne lefogyni. Sokan megpróbálják, de valahogy sosem akar sikerülni. Kínozzák magukat, diéták, erőltetett edzések, csupa olyan dolog, ami a fogyást szolgálja. Lemegy néhány kiló, majd hamar vissza is jön. Ha lefogytunk, nem érdemes kidobni a régi, nagy ruhákat, mert néhány hónap múlva újra szükség lesz rájuk, gondolhatnánk. Végtelen számú ismerősöm van, aki a fogyás-hízás-fogyás körében kering évek, évtizedek óta. Jómagam is futottam néhány kört ezen a pályán, nem mondhatnám túl jó élménynek. A súlycsökkentés persze pozitív, de amikor elkezdenek alattomosan visszakúszni azok a fránya grammok, dekák, kilók, hirtelen újra megjön a negatív létállapot és hamar visszatöltődnek a zsírraktárak.
Van, aki éveken, vagy évtizedeken át is megtartja az ideális testsúlyát, de sajnos sokaknál előbb-utóbb újra megjelenik a kövér állapot. Elég egy trauma, lelki törés, nagy változás az életben és a korábbi egyensúly máris felborul. Hogy miért? Mert a kaja messze nem minden. A probléma ennél jóval messzebbre mutat.
Képzeljük el, hogy szomjasak vagyunk. Ebben a nyári melegben nem nehéz előhozni ezt az érzést. Most pedig gondolatban kezdjünk el enni. Néhány falat után csökkenni fog a szomjúság, annak ellenére, hogy egy kortyot sem ittunk. Ha már elkezdtünk enni, rendesen tömjük meg a bendőnket. Mivel folyadékot továbbra sem vittünk be, az érzés hamarosan újra jelentkezik. Gyorsan vegyük elő a levest és a pörköltet, hiszen abban van folyadék. Zabálás zabálás hátán. Közben pedig annyira elsikkad a szomjúság, hogy a szervezetünk jelzéseire egyre többször fogunk kajával válaszolni.
Ugyanez történik a fogyásnál is. Érezzük, hogy kövérek vagyunk. Nem nehéz észrevenni, hiszen ott a pocak, a toka és a sonka. Nem feltétlenül kell extrém túlsúlyra gondolni. Már 10-15 kiló túlsúly is igen intenzíven kihathat az életminőségünkre, legfeljebb nem veszünk róla tudomást. A szuszogós lépcső, az elérhetetlen cipőfűző, indokolatlan izzadás. Ismerős tünetek, ugye?
Szóval érezzük, hogy valami gáz van és változtatni szeretnénk. Az első tünet, amit észreveszünk, a túlsúly lesz. Elkezdünk küzdeni ellene, éhezünk, diétázunk, izzadunk. Mindent megteszünk érte, lelkesek vagyunk. Az eredmény sem marad el, napról-napra jobban érezzük magunkat. Az előző példához visszatéve, folyamatosan eszünk, miközben igazából szomjasak vagyunk. De az éhség ismerősebb érzés, evés közben könnyebben egyensúlyba jövünk, ezért lelkesen lapátoljuk magunkba a sok mozgást és diétát.
Amikor úgy érezzük, hogy végre jóllaktunk, elégedetten dőlünk hátra sziesztázni, hiszen mi mindent megtettünk a sikerért. A folytatást már ismerjük, a hízás újra elindul és kezdhetjük az elejéről az ördögi kört.
Úgy gondolom, hogy a túlsúly, mint probléma megoldása ennél többet igényel. Természetesen a mozgás és a táplálkozás is fontos, de önmagában közel sem elegendő. Olyan mozgásformát válasszunk, amit akár egész életünkben szívesen fogunk csinálni. Nyilván nem vagyunk képesek évtizedeken át a TV előtt ugrálni, vagy a határainkat feszegetve tréningezni. Válasszunk szelíd, békés, a természethez közelibb módszereket. Gyaloglás, kocogás, futás, kerékpár, jóga, torna, úszás, túrázás és még számos más, pozitív sportág. Válasszunk egyet és kezdjük el az alapoktól. Nem rohanva, hanem szépen lassan, hiszen ha türelmetlenek vagyunk magunkkal szemben, az csak kudarchoz vezet. Építkezzünk lépésről-lépésre.
A kajánál felejtsük el a kampányszerű diétákat. Az 5-10-90 nap alatt leadott rengeteg kiló meg fogja bosszulni magát. A szervezetünk érzékeny műszer, a számítógépet sem verjük kalapáccsal. Együnk minél több természetes dolgot. Járjunk a piacra. Együnk kiegyensúlyozottan, salátákkal, zöldségekkel, gyümölcsökkel tarkítva. Igyunk elég folyadékot. Főleg vizet. A legtöbb településen a csapvíz kifogástalan minőségű, egyáltalán nem ördögtől való.
És most jön a lényeg: ahelyett, hogy csak a tünetre koncentrálnánk, másszunk kicsit mélyebbre. Az elhízás nem magától történt. Nem a kaja miatt lettünk kövérek. A kaja által, hiszen a bevitt kalória volt sok, de közel sem a kaja volt az ok. A legtöbb esetben lelki probléma áll a háttérben. Valamivel nem tudtunk megküzdeni. Olyan traumák, történések, nehézségek, amit magunkba fojtunk. Ki nem mondott szavak, magunkba zárt keserűség, kudarcok emlékei, negatív élmények. Lehet, hogy nem is emlékszünk már rá, mi volt a kiváltó ok. Könnyen elképzelhető, hogy egy, a korai éveinkben, kisgyerekként kapott mondat, vagy élmény okozza mindezt. Például akinek állandóan azt mondták, hogy addig nem állhat fel az asztaltól, amíg nem evett meg mindent, az könnyen elraktározhatja ezt az utasítást az egész életére. Vagy például aki nehezen dolgozza fel az érzelmeit, könnyebben megemészti a történteket, ha egy kis sütit, vagy pörköltet is letol mellé.
Bizony, a nagy has és a vastag combok mögött nagyon sokszor ilyen okok állnak. Persze elképzelhető, hogy betegség, hormonális, genetikus zavar okozza, de úgy gondolom, hogy ez csak egy kisebb hányad.
Ahhoz, hogy el tudjuk engedni a régi, káros állapotot, elengedhetetlen, hogy a lelki egyensúlyunkkal is törődjünk. Önismeret, lelki munka, tudatosság, önmagunk képzése, támogató közösség. Figyeljünk oda arra is, ami a fejünkben történik. Választ fogunk kapni a testünkben történő dolgokra. Számos meglepetés érhez, olyan problémákat oldhatunk fel, amikkel évtizedek óta küzdöttünk. Éljük meg a spirituális világunk szépségeit. A spiritualitás szeretet és lelki béke. Csupa jó dolog, ami mind azt szolgálja, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak legyünk.
Mi az EgyensúlyOM-ban erre törekszünk. A test, lélek és szellem egyensúlyára törekszünk. Azt az életmódot, ahol a mozgás, a táplálkozás és a lelkivilág kiegyensúlyozottan, békében, boldogan működik.
Senkinek sem mondjuk, hogy egy 14 napos önsanyargatással meg fog változni az élete. Nem mondjuk, hogy máról-holnapra le fogsz fogyni. Nem mondjuk, hogy a problémáidat egyik pillanatról a másikra meg tudod szüntetni.
Egy utat kínálunk. Azt az utat, ami az egyensúlyi állapotod felé vezet. Hosszú és izgalmas út. Könnyen lehet, hogy több évtizeden át fog tartani. Közben pedig beszélgetünk, meditálunk, elmélyülünk, főzünk, eszünk, iszunk, gyaloglunk, túrázunk, sportolunk, rengeteg lelki munkát végzünk. Érted, értünk, egymásért.
Képzeld el egy napodat úgy, hogy kiegyensúlyozott vagy, ideális a testsúlyod, a feladatokat és kihívásokat ügyesen kezeled, jól érzed magad és boldog vagy. Tudod, ez az a nap, amikor azt érzed, hogy minden rendben van az életedben.
Gyere velünk ezen az úton!
A honlapunkon bővebben is olvashatsz rólunk.
Csatlakozni pedig itt tudsz hozzánk.
Gyere, várunk!
Zoli
.jpg)
Ma van a Nagy Nap. Ezúttal nem nekem, illetve egy kicsit talán mégis.
