Suttogja egy hang ott legbelül.

Hétfőn reggel különösen fáradtan ébredtem, de hogy egy picit könnyebbé tegyem a napomat, átgondoltam az évet,természetes koncentrálva a jó dolgokra, hogy ezek adjanak erőt a nap további részéhez. Szerintem sokunkban indít el az év vége hasonló értékelő, merengős és mindent érintő gondolatokat. Mit csináltunk az évben, amit csináltunk, azt jól végeztük-e, elégedettek vagyunk magunkkal? Mit lehetne jobban, mik a tervek 2016-ra?

 A mai poszt nem edzésről fog szólni. Most annyira felemészti az energiámat az új lakásba való költözés, hogy az elmúlt két hétben mindössze négyszer voltam edzeni, mert többre egyszerűen nem voltam képes. Egyszerűen nem bírtam energiával azt a tempót tartani, amivel az egész évet végig pörgettem.

 Meg kell állni, pihenni kell, ez nem szégyen - mondtam magamnak. Energiát kell gyűjtenem az újévhez és egy picit ki kell szakadnom a hétköznapokból, hogy új ötleteim szülessenek.

Jöjjön hát az évértékelés és az új terveim. Az idei évem minden napja egy számomra különleges emberrel telt, akinek sok mindent köszönhetek. Köszönöm neki, hogy hisz bennem, és hogy támogatja minden ötletemet és tervemet. Köszönöm a szeretetet, amit ad, és azt a tiszteletet, ahogy bánik velem. Tőle kapom azt a sok energiát, ami táplálja a mindennapjaimat, és ő az, akiért érdemes nagyot álmodni.

 Idén nem félek kimondani, hogy megtaláltam a boldogságot. Van egy szuper munkahelyem, ahol iszonyatosan jó fej kollégák és egy nagyszerű főnök vesz körül. Ezt a teljes évet már edzőként is végig dolgoztam, amire büszke vagyok, hiszen úgy értékelem, hogy sikeres órákat tudok magam mögött és két szuper csoportom van, akikkel jó hangulatban fejlődünk és dolgozunk együtt. Nyár óta lakás eladásban és vételben vagyunk, ami talán a legfontosabb pontja az évnek és egyben az életem egyik meghatározó állomása. Megadatott az az érzés, hogy közös otthont teremthetünk. A családom egészséges és minden hozzám közel álló ember is egészségben tudható. Az egyik legjobb év áll mögöttem.

 A következő napok pihenéssel fognak telni, persze rendezgetjük az új fészkünket is. Meglátogatom a családomat, végre megölelem a lökött ikertesómat és szeretett édesanyámat, már nagyon hiányoznak.

A pihenés alatt pedig a hozzám megszokott módon tervezek.

Tervezem a 2016-os évre vonatkozó edzés programot.

Tervezem az új csoportokat és dolgozunk az új terem munkálatain.

Januártól újra iskolapadban ülök, táplálkozással kapcsolatos tanulmányokba kezdek.

Tervezem a saját honlapomat.

Nyílt napot tervezünk az edzőteremben.

Terveim és céljaim vannak természetesen a munkahelyemen is.

A fenti gondolatok mindössze 15 másodperc alatt száguldanak át a fejemen azon a fáradt hétfő reggelen, amikor is megálltam egy pillanatra, és elgondolkoztam.

Ami a legcsodálatosabb pedig, hogy azt mondhatom, az életem szép én pedig boldog vagyok.

Jövőre pedig jönnek a további posztok mozgásról és táplálkozásról. 

Szeretnék minden Olvasónak Békés, Meghitt Ünnepeket kívánni.

Szeretettel, Móni

 Marton Mónika - StrongFirst

Az ókori római világban december 17-től 23-ig tartott az év egyik fő ünnepe, a Saturnalia. Nem véletlen a karácsonyhoz közeli dátum.

1. Az első időkben a földművesek ünnepe volt, az őszi vetési időszak végén Szaturnusz, a mezőgazdaság istene előtt rótták le tiszteletüket.
2. Az első Saturnalia ünnepet i.e. 497-ben tartották, ekkor szentelték fel a római Szaturnusz templomot.
3. Először egy, majd három napig tartott, később már december 17-től 23-ig ünnepelték.
4. Az I. századbeli költő, Catullus szerint a Saturnalia hét az év legjobb időszaka.
5. A Saturnalia során a szolgák és az uraik gyakran szerepet cseréltek. A szolgálók pihentek, míg az urak főztek rájuk.
   
   
   
   
6. Az ünnepi hét szokásos köszöntése:"Io Saturnalia!"
7. Néhány elmélet szerint a Mikuláshoz kötődő "Ho, ho, ho" is innen ered, a "Io"-ból.
8. Lucian, a II. századi görög költő feljegyzései szerint ilyenkor semmit sem szabad komolyan venni, tilos dolgozni, a meztelenül éneklés viszont annál kívánatosabb.
9. Minden háztartásban megválasztották a Káosz Urát, vagy a Félrevezetés Urát, a fesztivál alatt ő lett a közösség vezetője.
10. Rómában Nagy Konstantin trónra lépésétől, i.sz. 312-től kezdve tartják a Karácsonyt, ami december 25-én, két nappal a Saturnalia vége után kezdődött.

Forrás: Express

Mindig is imádtam a karácsonyt és általában alig vártam a pillanatot, amikor meghallottam a csengő csilingelését; ez volt ugyanis a pillanat, amikor a Jézuska meghozta az ajándékokat. Ilyenkor mindig rohantam át a szobámból anyuékhoz és rávetettem magam a nevemmel ellátott dobozra, vagy zacskóra. 

Amíg kicsi voltam mindig tudták anyuék, hogy minek örülnék, de ahogy cseperedtem egyre nehezebb volt olyan ajándékkal meglepni, ami valóban boldoggá tett. Tini koromra tulajdonképpen lehetetlen küldetésnek bizonyult örömet okozni nekem, míg nem apukámnak egyszer csak újra sikerült 19 éves koromban.

Ekkora már 5 év telt el, hogy abbahagytam a versenyszerű kosárlabdázást és a szabadidőmben edzőterembe kezdtem járni. Egy sportolónál azonban sosem lehet hibázni, ha sporthoz kapcsolódó ajándékot adsz neki. Én az új évre kaptam egy fitnesz bérletet és nálam boldogabb ember nem volt azon a Karácsonyon.

Vagyis nagyon egyszerű a képlet, ráadásul bármikor alkalmazható:

sportoló + sporttal kapcsolatos -jóformán- bármi = boldogság a négyzeten

Minden, amit csak szeretnék Karácsonyra te vagy...

Vicceltem. Szerezz nekem bicikli alkatrészeket.

Minden, amit csak szeretnék Karácsonyra te vagy... 

Vicceltem. Futós cuccokat akarok.

u.i.: Még van 3 napotok!;) (Anyu nektek is!:P)

Félek, rettegek.

Egyedül már létezni sem merek.

Leülnék csendben, de szívem összerezzen.

Fejembe érzések menekülnek, hogy gondolatként éljenek tovább.

Menj, ne maradj! Mondják.

Én pedig felkelek, s lépéseket teszek.

Ezer éve nem találkoztunk Szilvivel, így gondoltam, ha már kolléganőm megajándékozott egy szabadnappal felkerekedek és megnézem, hogy állnak a dolgok az egyensúlyom csoport oszlopos tagjánál. Vettem reggelit, és beállítottam hozzá. Úgy látom a Jézuska elég jól dolgozott, mert egy vadzsi új konyha fogadott.

A konyha, ami mérföldkő az életemben. Köztudott rólam, milyen kis béna vagyok a konyhában. De ez mostantól nem így lesz! Nemrég költöztem be és az első dolgom az volt, hogy szétvertjük a konyhát.  Ennek már 5 hónapja. Azóta mindennél jobban vágyom egy konyhára, életemben először!

Ma reggel ünnepélyes keretek közt fel is avattuk Ágival, tükörtojás salátával.

Apró öröm valakinek, kész csoda nekem :)

Ági és Szilvi

Felszállok a metróra és leülök. Körülnézek, látom, hogy máshol is akad még hely, így nyugodtan mélyülök bele a gondolataimba és az aznapi teendők listáját kezdem pörgetni a fejemben. Pár megálló múlva magamhoz térek és mikor felnézek veszem észre, hogy már tömve van a metró, előttem pedig egy hosszú szőke hajú nő áll. Belenézek a szemébe, ő is belenéz az enyémbe, majd ő visszatér a mobiltelefon gombjainak a nyomogatásába, én viszont valamiért nem tudok újra a gondolataimba mélyedni.

Lehajtom a fejem, a tekintetemmel pedig a hasát kezdem el pásztázni. Kicsit gömbölyű, de nem nagyon. Nem voltam még várandós, így nem tudom megítélni milyen formát ölt a has (mikor már látható az állapotosság) mindenesetre nézem még egy ideig, hátha okosabb leszek. Nem leszek. Ott ülök és azon gondolkodom, hogy vagy vérig sértem azzal, hogy átadom neki a helyem, várandósnak nézve, pedig nem az, vagy ülve maradok és még nézegetem egy ideig, de akkor meg lehet, hogy mire átadnám a helyem leszáll. Elindul a felszín fölé és a mozgólépcsőn azon gondolkodik, hogy lám-lám már megint nem adta át neki senki a helyét. 

Hirtelen szó nélkül felpattanok és megkapaszkodom a fémrúdban, mert eszembe jut, hogy mennyire utáltam, amikor barátnőim mesélték, hogy senki sem adta át nekik a helyet a tömegközlekedésen és mennyire nem érezték olyankor biztonságban magukat. Egy erősebb fékezés, egy agresszívabb utas, aki csak átverekszi magát a tömegen a könyökével és máris oda a komfort érzet.

Azonban az is eszembe jutott, mikor teljes átéléssel olvastam egy könyvet és egy idős néni hangjára lettem figyelmes, aki sértetten jegyezte meg, hogy ezek a mai fiatalok mennyire figyelmetlenek és udvariatlanok, mert nem adják át a helyet. Többen is észbe kaptunk és egyszerre adtuk át a helyünket vagy hárman. A néni elégedetten huppant le, mi pedig igen szarul éreztük magunkat. "Ez nem fair!" - gondoltam.

Engem arra neveltek, hogy adjam át a helyem az időseknek, kismamáknak, gyerekeseknek, mozgássérülteknek és sorolhatnám, de ha nem figyelek folyamatosan és pattanok fel rögtön mikor a közelembe kerül valaki, akinek az illem megköveteli, hogy adjam át a helyem - nah meg a jóérzés is - akkor már rossz színben tűnök fel.

Induljunk ki abból, hogy a másik éppen el van merülve a gondolataiban, a napi teendőket veszi számba, szórakoztatja magát olvasmánnyal, zenével, podcasttal vagy szimplán pihenteti a szemét így próbája a tömegközlekedésen töltött időt a hasznára fordítani.

Induljunk ki abból, hogy 50-50 százalékban járulunk hozzá egy helyzethez, és a másik nem minket akar bosszantani, nem velünk akar kiszúrni és elég, ha konteksztusba helyezzük egy kérdéssel: "Ne haragudj!Leülhetnék?". Hidd el át fogja adni a helyét, ha pedig nem, akkor annak is megvan az oka (mondjuk egy térdműtét), de garantálom, hogy az illetőtől jobbra vagy balra ülő fel fog pattanni.

 Tételezzük fel a másikról a jót és adjuk meg neki a lehetőséget, hogy aszerint tegyen!

Már csak 4 nap és ismét Dobogókőre látogatunk. Kiszakadunk a hétköznapok belvárosi forgatagából és egy rövid túra keretében feltöltődünk a természetben, azt követően megpihenünk a képen látható jurtában, majd végül a Zsindelyes házban ebédelünk egy jót. 

Tavaly ropogott a hó a lábunk alatt, idén egyelőre úgy tűnik, hogy a hideg egyedül érkezik!
Akárhogy is lesz azonban, a táj páratlanul szép, a jó társaság pedig adott!

Gyertek velünk!

EgyensúlyOM csapat

Néhány nap és újra itt van. Újra itt van, újra itt van a nagy csapat. Ja, bocs, ez most nem az a csatorna. Szóval közelít egy újabb év. Amikor mindannyian összecsapjuk a mancsunkat és óvatlanul megfogadunk mindenfélét, amiből jellemzően semmit sem tartunk be. Tudom, tudom, olyan jól hangzik... Én is hajlamos vagyok fogadalmat tenni, bár az elmúlt sok évet visszanézve ennek általában pontosan semmi értelme nem volt.

Újévkor az év egyik leghidegebb, legnehezebb időszakában vagyunk. Ilyenkorra már-már elfelejtettük, milyen is a nyár. Tudod, papucs, rövidgatya, bikini, strand. Ráadásul még legalább két hónapra való tél áll előttünk, az utóbbi években a kelleténél lassabban ébredező márciusról nem is beszélve. Szóval eddigre már össze-összenyomott az élet. A fejünkben a telet cipeljük, a pocakon a mázsányi töltött káposztát, a hátunkon a terheteket, a szívünkben pedig az elmúló év történeteit. Erre lehetne egy kiút az a pillanat, amikor elhatározunk ezt-azt.

Szép és jó ez az egész, de nem biztos, hogy ez az optimális időpont hozzá. Bár már alapvetően a fogadalmakkal sem feltétlenül értek egyet, ha mégis ragaszkodnánk hozzá, érdemesebb a márciusi napfordulót választani. Nem véletlenül tekintik számos kultúrában ezt az év igazi kezdetének. Felébred a természet, csicseregnek a madarak, előbújik a medve és apránként a szoknyák is el-elkezdenek rövidülni. Ez, azt hiszem, a világ egyik legszebb dolga.

Mindenképpen megfogadnál valamit? Javaslok ezt-azt, gondolkodj rajta:

1. Bocsáss meg
2. Fogadd el magadat és mindenkit olyannak, amilyen
3. Engedd el a múltat
4. Engedd el a félelmet
5. Ne ítélkezz
6. Legyél kedves
7. Tartózkodj a haragtól
8. Nem kell mindent egymáshoz mérni
9. Ne vitatkozz
10. Szeresd magadat
11. Szeress másokat
12. Méltányolj
13. Érts meg másokat
14. Hallgass, figyelj
15. Nem fejts meg mindent, ne ködösíts
16. Kommunikálj
17. Oszd meg másokkal, amid van
18. Tanulj
19. Engedd el a haragot
20. Élj!

Zoli

Az elmúlt négy évemre, de főleg az elmúlt 10 évre visszagondolva nyugodtan állíthatom, hogy az evéssel és az ételekkel kialakított kapcsolatom megjárta a poklot és a mennyországot is.

Lowcarb diéta, lowfat táplálkozás, paleo diéta, ketogén diéta, harcos étrend, szakaszos böjtölés és még megannyi divatirányzat, amik az én utamat is keresztezték, miközben igyekeztem megtalálni a testemhez vezető megfelelő utat.

Sok mindent kipróbáltam. Ettem keveset, hátha úgy lefogyok. Volt időszak, mikor szinte teljesen kiiktattam a mindennapjaimból a szénhidrátot, ez tipikusan tini berögződés volt. Ne egyél kenyeret, attól hízol. Ebből egyenesen következett 24 éves koromra, hogy ne egyél semmilyen szénhidrátot, attól kövér leszel. Az anyagcserém teljesen lelassult, éreztem, hogy ha így folytatom, akkor nem a jó úton haladok.

Aztán elkezdtem olvasni, és még többet olvasni. Az alapokról. Megérteni, hogy mik a fehérjék, zsírok és szénhidrátok, hogy megértsem pontosan miért és milyen hatással lesznek testemre az egyes ’divatos diéta’ irányzatok. Idővel persze egyre kritikusabban kezdtem a dologra globálisan tekinteni, miközben folyamatosan ’teszteltem’, hogy vajon melyik típusú étrend a kulcs az ÉN szervezetemhez.

Rájöttem, hogy nincs egy örök igazság, hogy nem igaz az, hogy a paleo mindenkinek jó, hogy nem igaz az, hogy kritikusan alacsonyra kell szorítani a szénhidrát bevitelt mindenkinek. Megértettem, hogy miért nem működött nálam nőként a szakaszos böjtölés úgy, mint a férfiak esetében.

A megoldás valószínűleg a sokszínűségben rejlik. Nem vagyunk egyformák, így nem egyféle megoldás létezik, ami mindenkinél hasonló hatékonysággal működik. Ezt felismerve megfogalmaztam magamban, hogy tanulni szeretnék a táplálkozásról, és az edzés mellett ezen a területen is segítséget nyújtani az embereknek, hogy megtalálják a testükhöz vezető utat!

2016 én már nagyon várlak! 

Móni

Marton Mónika - StrongFirst

mrtn.monika@gmail.com

Bennem a fény sötétségnek párja,
Harcolnak ők sokat a békére várva.
A sötétség uralkodni akar, a fény pedig létezni,
De folyton csak magát kell védeni.
Sötétben a vágyak élnek,
Akarnak és széjjeltépnek.
Fényben él az elfogadás,
Ölében a megnyugovás.
Lelkem békét, csendet kíván,
Afelé törekszik némán.
Tekints reá, kedves gyermek,
Mily balga a harc benned.
A fény felé vágyik a lélek,
De ettől még a sötétségből éled.
Vágya még kezdetben szakít,
De az elfogadás egyre csak gyógyít.
Ne harcolj hát, nemes lélek,
Használd bölcsen a fényt és sötétet.
Félelmedben gyújts pilácsot,
Büszkeségnél olts világot.
Mindig résen, mi hiányzik.
Míg végül minden egybeolvad,
Se fény, se sötét, se halál, se élet...
S akkor ott majd minden újraéled.