Bubi, te közbicikli, minden sarkon ott vársz, harcra készen, bemelegítve. Csak azt várod, hogy mikor ülök rád és hajtalak meg úgy igazán, lendületből, feszülő izmokkal.

Reggel kijövök az utcára, elérek a 200 méterre lévő sarokig, , a Bubi állomásig, máris ott vagy. Azt hiszed, hogy olyen egyedi vagy és ez az egyetlen egy létezik belőled? Hát nem, frászt, ezrével vannak hozzád hasonlók.

Amikor rád ülök, még sötét van, ködös, párás, nyálkás az idő. Akár a te tested és nyerged. Ne mondd, hogy most csinálod először, miközben felülök rád, nincsenek illúzióim. Tudom, hogy százakkal csináltad már, legalább ezerszer. Bérletet váltottak a testedre. Ez a te sorsod, egy-egy gyors menet mindenkivel, reggel ébresztőnek, este altatónak. Előtte egy whisky, utána egy szivar, ágyban fekve? Na még mit nem. Te mindig az utcán vagy, sosem jössz fel. Még csak haza sem kísérsz. A sarkon el kell köszönnöm tőled, senki sem fogja látni, hogy már megint veled voltam.

A kitartásodat viszont nagyon becsülöm. Télen-nyáron strichelsz, bármelyik pillanatban szolgálatra készen. Lámpafényben feszítesz, egyenes háttal, büszke tartással. Folyton azt nézed, ki pattan végre rád. Pucsítasz a helyeden, felkínálod magad az utca emberének. Azt szeretnéd, hogy a tömeg közlekedjen veled. Néha jön valaki, felpattan rád, jól megteker, majd dolga végeztével ott is hagy. Ő a testeddel foglalkozik, a lelki problémáidat oldd meg magadnak. Vagy meséld el a futtatódnak, amikor visszavisz oda, ahonnan jöttél. A kereslet és a kínálat kegyetlen. Ha olyan sarkon állsz, ahol rád sem néznek, megfognak és egy pillanat alatt átdobnak egy forgalmasabb kereszteződésbe. Sokba kerülsz ám a cégnek, nincs itt lazsálás. Ha eltűnsz, a gazdád azonnal rohan érted, paranoid, nem kicsit. Mi ez kérem, ha nem perzisztáló deluzív zavar. Műholdakkal és kamerák százaival figyeli, hogy ki érinti a testedet és hova visz téged. Te átkozott.

Lehettél volna feszes, peckes is. De nem, te nem ezt választottad. A kereked alig indul, lomha vagy, mint a kínai nagy fal. Túl sok pózt nem ismersz, a váltód három sebessége nem túl fantáziadús. Az elején zihálva lihegsz, de alig haladsz, így sosem érsz el a csúcsra. A második már jobb, de itt hamar unalmas leszel. Tényleg csak ennyire vagy képes? Ja, van egy harmadik is, de közben folyamatosan azt kiabálod bele a semmibe, hogy így nem szereted csinálni. Csak tekerlek, tekerlek, de te átkozott, nem haladsz, nem jutsz egyről a kettőre.

Amikor pedig oly sok küzdelem után végre felpörögsz, alig lehet leállítani. Csak mész előre, mint egy fékevesztett bivaly, sosem figyelsz arra, hogy nekem mi a jó. Ha menni kell, nem mész. Ha megállni kell, nem állsz meg. Babám, nem megy ez neked, sajnálom. Kapd össze magad, mert így örökre ott ragadsz, ahol vagy. Kint az utcán, a megzöldülve a zsibbasztó várakozástól.

Te Bubi, te átkozott.

Zoli

Régebben bezzeg jól bírtam. Az voltam, aki még október végén is rövidgatyában bringázik. Takarót télen sem használtam. Nyári, esetleg átmeneti cipő télen is, hiszen sosem fázom. Persze, francokat.

Fogytam, sokat, nem keveset. Bár voltam könnyebb a mostani súlyomnál, a csúcsnál azért így is több mint 30 kilóval könnyebb vagyok. A sok sport miatt a testzsír arányom is egészen más, jóval több az izom, mint korábban, az pedig nem fűt úgy, mint egy irhabunda. Nem tudom, hogy mi a változás oka, de az eredmény néha igen kellemetlen. Nyilván változott az anyagcserém, a keringésem, immunrendszerem, mindenféle belső izém, ráadásul a védőréteg is vékonyabb. A lényeg viszont az, hogy amikor ilyen rohadék idő van kint, mint a hét elején, azt az utóbbi években egy jó adag anyázással kompenzálom.

Megyek futni, mint korábban. Az edzéseimhez néha rögzítem az időjárási adatokat is, bőven van összehasonlítási alapom. 3-4 éve ilyenkor, a mostanihoz hasonló -5 fokokban egy technikai póló és egy téli futókabát volt rajtam. Tegnap két technikai póló, egy derékmelegítő és a korábbi kabát volt rajtam. A 30 perces futás alatt folyamatosan hangosan káromkodtam. Stresszoldásnak sem rossz, oké. A légzésem viszont kevésbé egyenletes, miközben a Városligetet válogatott mondatokkal töltöm meg.

Ma, vasárnap, felvettem a hosszú téli brutálzoknit a téli futónadrág alá. Fent pedig technikai póló, síelős aláöltöző, derékmelegítő, futópulóver, futós télikabát, extra vastag sapka, kesztyű. 20 percig így is majdnem megfagytam, utána kezdett komfortossá válni a helyzet.

Hétfőn szerencsére pihenőnap van, -15 fokkal riogatnak, akkor még szerintem még a cipőm talpa is az úthoz fagyna. Kedden jön a következő edzés, addigra talán normálisabb lesz a helyzet.

Az a fura az egészben, hogy sok telet végigtekertem, napi szinten bringáztam keresztül a városon a legnagyobb hidegben is. Az első két futós évemben sem volt problémám a hideggel. Azóta viszont egyre nehezebben bírom. De nem csak futás közben.

A bringán majd' megfagyok, bármi van rajtam. A kocsiban indulás után folyamatosan a fűtést bűvölöm, hátha úgy hamarabb lesz meleg.

Most komolyan, növesszek bundát és szakállat, hogy bírjam? Vagy tojjak az egészre és húzzak vissza a barlangba, téli álmot aludni?

Hogy én mennyire úúúúúúúúúúúúúúúúúútálok fázni...

Zoli

Első idei posztom és különösen izgatott vagyok.

Izgatott, hiszen végre leírhatom, hogy hivatalosan is megnyitja kapuit Ács Ferenc vezetésével a Beast Company két edzőterme, a Red Wolf Gym és a Black Crow Gym.

Az elmúlt időszakban sok feladattal néztünk szembe, meg kellett találnunk a megfelelő helyszínt. Az egyik terem, ahol én is edző vagyok, már létezik és működik is, ez a terem gyakorlatilag csak átalakul az új koncepció szerint. A Red Wolf is elindult már tavaly év végén. Baráti összefogással és a terembe járó srácok és lányok segítségével végeztük a végső simításokat. A gumipadló lehelyezése, ablakok megtisztítása, öltözők rendbe hozatala, a súlyok elhelyezése mind mind a nagy összefogás eredményeképpen valósult meg. Én is, mint résztvevő segítség voltam jelen, és szuper érzés volt látni, hogy a terem mennyi embernek milyen sokat jelent. 

Ott voltunk, csináltuk, tettük a dolgunkat és most hivatalosan is megnyitjuk kapuinkat.

Januárban tartandó nyílt napjaink keretein belül a bemutató edzések során bepillantást nyerhetsz Te is a Kettlebell, Clubbell, Tacfit és a funkcionális edzés világába. A bemutató órák mellett pedig házi verseny és érdekes előadások várják az érdeklődőket.

Jómagam a 13. kerületi Black Crow Gymben tartom edzéseimet és a nyílt nap keretén belül megnézhetitek milyen órákra lehet számítani, ha velem szeretnétek erősödni és egészségesen mozogni. 

Január 16. - Red Wolf Gym nyílt nap

Január 23. - Black Crow Gym nyílt nap

További információt a Facebook események alatt találsz.

Red Wolf Gym Nyílt nap

Black Crow Gym Nyílt nap

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Móni

Bizony mondom néked a valót, marha nehéz kifejezni az érzéseket. Tudom, hogy mi történik, ott van bennem, átélem, megélem, elraktározom, vagy éppen elengedem. Látom, hogy mi történik és bekerül a szoftverbe. Elmondani viszont nem tudom. Azaz úgy el tudom mondani, hogy egy férfi megérti, mert az ő feje is így van bedrótozva. Majd' meggebedek, hogy kifejezzem magam, ám ahogy tapasztalom, női oldalról nézve ez olykor édeskevés.

15 mondaton át magyarázom a helyzetet, majd végül ő mond egy szót, ami az egészet lefedi. Ez egy kifejezés egy úgynevezett érzésre. Miután kimondta a varázsigét, a homlokomra csapok. Hát persze, tudtam én, hogy ez az! De eszembe sem jutott, hogy a bennem lévő érzést ezzel a kimondott kifejezéssel formáljam meg. Olyan ez számomra, ahogy az illatok jelentős részére sincsenek szavaink. A kontextust meghatározva tudjuk, hogy miről van szó. De ahogy a zöld és a piros a legtöbbünknek ugyanazt jelenti, egy parfüm, virág, étel és leginkább egy másik ember illatát már közel sem ilyen egyszerű elmondani.

Régen, évekkel ezelőtt jött először a gondolat, hogy elkezdek összeállítani egy olyan szószedetet, glosszáriumot, ami a férfi aggyal gondolkodóknak nyújt segítséget. Az akciófilmek hősei sem éppen arról híresek, hogy választékosan fejeznék ki a bennük megbúvó lelki érzeteket.

Minél többet gondolkodtam rajta, annál bonyolultabbá vált a helyzet. Hogy a jó égbe tudnék összeszedni egy listát valamiről, aminek én magam sem vagyok a birtokában. Néhány, az érzésekhez kötődő kifejezést össze tudok szedni. Komoly küzdelmek árán talán 10-20 is összejön. Ilyenkor egyből bevillan egy helyzet a millió hasonlóból, amikor egy nővel beszélgetve ő bármilyen történéssel kapcsolatban képes előrántani 5-6 különböző érzést.

Az utóbbi években úgy igyekszem kiküszöbölni ezt a hiányosságomat, hogy elmesélem az élményt, történést, majd a végén hozzáteszem: na erről az érzésről beszélek. Átmeneti megoldásnak jó, de továbbra is érzem, hogy érdemes lenne birtokába kerülni az érzések kifejezésének.

Hogyan is kezdjek neki?

Először megnyitottam a Google-t. Azt írtam be a keresőbe, hogy * érzése. A * egy olyan operátor, ami bármit helyettesíthet. Azaz a Google nyelvén olyan tartalmakat keresek, ahol az "érzése" előtt áll még egy szó. Nem csalódtam az eredményben, néhány találat az első oldalakról:

• hála érzése
• boldogság érzése
• keserű íz érzése
• remegés érzése
• íz érzése
• szívdobogás érzése
• szájüreg keserű érzése
• égető érzés a torokban
• szabadság érzése
• égő érzés és zsibbadtság
• szerelem érzése
• beágyazódás érzése
• rossz érzés
• furcsa szag érzése
• gombóc érzése a torokban
• zuhanás érzése
• folytogató érzés (sic!, igen, így van az első oldalon, ly)
• mindjárt megjön érzése
• milyen érzés
• méhösszehúzódás érzése
• elégedettség érzése

És így tovább, 8 millió találaton át.

Aha, szóval igen, erre nem is gondoltam. Az érzés sokszor testi érzetekhez kapcsolódik. A találati lista alapján igen gyakran betegségekhez, illetve női élethelyzetekhez kötődnek.

Remek, finomítsunk a dolgon. Ha már magyarul nem találtam ilyen listát, jöjjön az angol világ. Ismét irány a Google. Elkezdtem beírni, hogy list of feelings. Hoppá! Az automatikus kereső felajánl csomó további választási lehetőséget, az első rögtön az, hogy list of feelings and emotions. Nahát, tényleg, erre nem is gondoltam. Hiszen a magyarban is vannak érzések ÉS érzelmek, a kettő pedig nem feltétlenül ugyanaz.

Tehát list of feelings and emotions. Az első három találat egy-egy igen hosszú lista.

Hú, mennyi érzés létezik. A magam 10-20 kifejezésből álló eszköztárával elbújhatok a sarokba. Ez bizony száznál is bőven több érzés.

Ismét Google. Beírtam, hogy érzések és érzelmek listája. Hohó, mégis létezik ilyen magyarul. Bár nem olyan bő, mint az angol, indulásnak jó lesz. Ebből pedig ez az első három.

Azt hiszem, lesz mit tanulni. A következő feladat megkülönböztetni a hasonló érzéseket és érzelmeket. Azt hiszem, ezzel egy olyan, összetett és szövevényes rendszert találtam, ami tényleg sokat segít a kommunikáción és az információ átadását is megkönnyíti. Legalább akkora kihívás, mint a színárnyalatokról beszélni.

A listákat gyorsan átfutva persze mindegyik szó ismerős, rengetegszer találkoztam már velük. A passzív szókincsemben mind ott van, de aktívan viszonylag ritkán használom.

Amikor legközelebb megkérsz, hogy meséljem el, ami bennem van, igyekszem körülírni a helyzetet. És most már talán a végén egy olyan kifejezést is hozzá tudok majd tenni, ami segít árnyalni és bemutatni az érzést. Mert tudom, hogy fontos kommunikálni az érzelmeket.

Árnyaljunk csak, árnyaljunk.

Jó érzéseket!

Zoli

Ropogó, lengő
Erdei fák,
Köveken csücsülő,
Zöld mohák,
Fű alatt lapuló
Bogárkák,
Erdei élet a
Mennyország.

2017 januárjában írom ezt a posztot. Igen, végre működik az időgép és tudok üzenni neked a jövőből. Rövid leszek, nem húzom az időt, tudom, hogy elfoglalt vagy, fontos nap ez a mai. 2015 december 31-én olvasod ezt a posztot. Ez az a nap, amikor végre lezársz számos dolgot, amit már eleget tapasztaltál. Ma félreteszel és elengedsz mindent, amire már nincs szükséged a most induló évben. Lezárod a régi, végéhez ért kapcsolatodat, munkádat, küzdelmeidet, véget vetsz az összes eddig halogatott, rétestésztaként nyújtott teendőnek. Amikor éjfélt üt az óra, számos régi kapu fog lezárulni.

Amikor éjfélt üt ma az óra, számos új kapu nyílik meg. Eljön végre a felszabadult boldogság ideje. Egy olyan év kezdődik, ami örömökkel, nyugalommal, jó izgalmakkal van teli. Szerelem, szeretet, örömök, béke, teremtő lendület. És persze sok szex. Sikerek a munkádban, robogsz az életfeladatod útján, teljesíted a céljaidat. Örülsz minden elért eredménynek. Hálával köszönsz meg mindent, amit elértél és alázattal töltött kedves várakozással várod mindazt, amit még most fogsz megkapni.

Tudom, hogy így lesz. 2017-ből írok most neked. Látom, hogyan telt az éved és bizony, így van, minden megvalósult, amit kértél az élettől. 2015 sűrű, élményekkel és impulzusokkal teli év volt. Nevettél, sírtál, mindenből bőven jutott. Jó, hogy itt a vége, ideje elengedni az évet és megnyitni a szívedet az új év előtt.

Én már tudom 2017-ből visszatekintve, hogy 2016 az életed eddigi legjobb éve.

Éld meg, érezd, vágj bele, hozd létre, tervezd meg. Felkészültél, érdemes vagy rá. A világ szeret téged, mert így vagy jó, ahogy vagy. Engedd meg magadnak a boldogságot, az egészséget és a sikert!

Zoli

Néhány régi szám.
Ezt a számot küldöm magamnak és mindenkinek, aki szereti. Na jó, nem, ez már régen, a rádiós kívánságműsorban is ciki volt.

Szóval számok. Bár a hétköznapokban törekszem arra, hogy a számok üldözése helyett az érzésekre, élményekre koncentráljak, teljesen nem szakadtam el tőlük. Ez a szakmám, a munkámban is sokat számolok. Tudod, a számok azok a betűk, amiket nem egy hanggal, hanem egy szóval ejtünk ki. Jaj, ez még rosszabb volt, bocs.

Szóval éjjel-nappal dolgozom, néha azt sem tudom, hol áll a fejem. Jó, ha van a tarsolyban egy olyan fix pont, ami segít kizökkenni a melóból, az állandó agyalásból és stratégiázásból. Az pedig még jobb, legalábbis nekem, ha ez olyasmi, ami lehetőleg az egészséget és a boldogságot támogatja.

A futás lelki hatásairól milliószor írtunk már és a net tele van ilyen listákkal. Hirtelen az első, amire ráleltem, a Futanetről:

• Nagyobb lesz az önbecsülésünk
• Felszabadult állapotba kerülünk
• Saját testi folyamatainkra terelődik a figyelmünk
• Belső gondolati világunk felé fordulunk

Kicsit sok volt az impulzusból mostanában, eljött az ideje, hogy lejjebb csavarjam a lángot és több kakaót adjak a pihenésnek. De szépek is ezek a képzavarok. Szóval a naptáramba beírtam néhány kocogást, szeretném újra rendszeressé tenni a futást. Hogy több és remélhetőleg tartósabb legyen a motivációm, mint korábban, előfizettem az Endomondo premiumra. Ez egy olyan mobilalkalmazás és weboldal, amivel bármelyik okostelefonnal egyszerűen rögzíthetjük az edzéseinket és a hozzá tartozó honlapon a végtelenségig elemezhetjük saját magunkat. A döntési pont az volt, hogy az általam ismert rendszerek közül ennek van a leghasználhatóbb edzésterv-tervezőkéje. Megadom a mostani paramétereimet, bepötyögöm a célomat és automatikusan generál hozzá egy valahány hétre szóló tervet. Ilyet más is tud, a pláne az benne, hogy ahogy telnek a hetek, figyeli az eredményeket és szükség szerint változtatási javaslatokat ad. Azaz ha esetleg irreális volt a terhelés, szól, hogy vegyünk vissza és fordítva.

Az éves díj kb 8500 Ft, amiből a karácsonyi napokban pont sikerült kifogni egy remek 20 %-os akciót. Persze ez így is több mint 6000 Ft, de havi 500 Ft-nak felfogva igazán nem sok. Talán az a pszichológiai hatás is jól jön, hogy ha már fizettem érte, használni fogom.

Régóta használom már az Endomondót, több száz régi edzésem van feltöltve. A mai futás után leültem a weboldal elé és beletúrtam a régi adataimba.

A rendszer figyeli az egyes alkalmak részeredményeit is, azaz a legjobb 1 km-es időhöz nem feltétlenül kell pont ennyit futni. Mivel célzott felméréseket soha nem csináltam, ezek a számok az edzések, versenyek összesítéséből jöttek ki. Hogy kinek milyen lassú, vagy gyors, ami itt áll, számomra igazából mindegy. Nekem pont jó, büszke vagyok rá, hogy elértem ezeket az eredményeket, lényegében a nulláról indulva.

12 perc - 2,29 km
1 óra - 9,2 km
1 km - 4:59
3 km - 16:22
5 km - 29:56
10 km - 1:05:16
Félmaraton - 2:29:39
1 mérföld - 8:19
3 mérföld - 28:44

A félmaratoni idő a 2013-as Vivicittán született, ez volt az első igazi félmaratonom. Szépen megtapasztaltam az akkori határaimat, jó élmény volt.
Az 5 km és a 3 mérföld 2013. május 22-én született. 5,3 km-t futottam, 31:57 a teljes idő, 6:01-es tempóval. Az első km bemelegítősebb volt, ha azt picit jobban megnyomom, 6 perc alatti az átlagom. De jó ez így, szerintem ez az egyetlen 30 percen belüli 5 km-es futásom. Az enyém a világ érzés volt.
A 12 perc, az 1 óra, 1 km, 3 km, 1 mérföld pedig 2013 június 1-jén, az Ultarabalatonon született. Aszófő-Dörgicse, 13,92 km. Hűvös, esős idő volt, magamhoz képest igencsak repesztettem. Az 5 percen belüli 1 km-t a hajrában sikerült összehozni. Jó formában voltam, bár túlságosan meghajtottam. Este volt még egy 11 km-es szakaszom, ott azért már fáradtabb voltam.

A pulzusom persze mindhárom futásnál az egekben. Általában alacsony pulzuson kocogok, de néha jó meghajtani a lovakat.

Szóval jó látni, hogy voltak ilyen számaim is. Pillanatnyilag ettől messze vagyok, de nem végtelenül. Még nyáron beneveztem több versenyre az év első hónapjaira, túlzott optimizmussal mérve a távokat. Ezekre nem fogok elmenni, egyáltalán nem célom széttépni magamat. Tavaszig alapozás, rövidebb kocogások, a többit pedig majd meglátom. Addigra kicsit összeszedem magamat és a kondimat, jöhet majd újra néhány kisebb verseny, persze csak ha addig be nem tiltják az összeset.

A lényeg, hogy érezzem jól magam közben és tegyen hozzá a boldogságomhoz.

Ennyi.

Zoli

Mennyi fájdalom rejlik a magyar szívben,
Mennyi bűntudat, mely a szomorúságot tartja ébren.
Depressziós szavak, mosolytalan arcok,
Gyenge, reménytelen harcok.
Mi van velünk?
Valaha mások lehetünk?
Örökké csak nem lehet szenvedni,
Mocskos haragtól, feszültségben senyvedni.
Látunk-e még tisztán?
Lehull-e szemünkről a mélabú homályos fátyola?
Vagy mind elmegyünk? De hova?
Hova mennénk? Hisz mindenütt ott vagyunk.
Mindenhol csak magunkkal van bajunk.
Magyarnak lenni mit jelent?
Gyűlölni és imádni a végtelent.
Versemnek majdnem itt lett vége,
De nem lehet, nem mehet már a régi nóta.
Túl sok idő telt el a kezdetek óta.
Milyen legyen? Kérdem én.
Milyen legyen a csillag a magyar nép egén?
Ragyogó, vagy inkább csak visszafogott,
De erős fényű?
Milyen legyen az arc? Barátságos mosolytól ékes, legyen bölcs,
Derűre képes?
Hogy szóljanak a szavak? Kedvet, lelket,
Életet gondozzanak?
És a szemek mit mondjanak?
Őszinte tükröt tartsanak?
Hogy fogjanak a kezek?
Magabiztos embertől eredjenek?
Szerintem mi lehetünk barátok.
Szerintem mi lehetünk családok.
Miért gondolom?
Magyar vagyok.
Talán magában már ez is indok.
Én mégis azt mondanám,
Tudom, mert ember vagyok
És nem titok a fentiekre mind képes vagyok.
Csupán ezért kérdezek,
Hogyan képzelitek az életet?
Ugyan magyarnak születtetek,
De higgyétek el, a magyarok is emberek.

Nézzük hát. A kezdetek, az origó, Léda tojásai. Ab initio, a kezdetek helyett sokkal inkább ad fontes, vissza a gyökerekhez ez a helyzet.
Korábban, közel három éven át rendszeresen futottam. Az első fél évben heti hat napon mentem rövid távokra. Főleg gyaloglás, majd a súlyom csökkenésével egyre több kocogás volt benne. Máig tisztán él bennem az első 4 perc, az első 5 km, az első 10 km, az első félmaraton és millió más élmény. Számtalan szép emléket köszönhetek a futásnak, a sportnak. Az aktív életmód sosem állt távol tőlem, volt már itt sok minden más is. Kalapácsvetés, diszkoszvetés, súlylökés, sok-sok évnyi kerékpár, jött ehhez egy kis tánc, majd egy pillanatnyi belekóstolás idejéig úszogattam és a triatlont is megnézegettem magamnak. Voltak kudarcok, sikerek, sérülések, nagy hízás, nagy fogyás, számos életérzést kipróbáltam már. Aztán valahogy másfelé ment a fókusz, eltolódtak a prioritások és az utóbbi másfél évben el-elmaradt a futás, már nem tett boldoggá. Néha-néha elmegyek kocogni egyet, de ez az utóbbi időben a rendszeresség helyett inkább a havi egy alkalom felé konvergál. Szeretnék újra aktívabb életet élni, hiányzik a rendszeres mozgás. 10 éve blogolok, úgy becsülöm, hogy mostanában volt meg az 1000. blogposztom. Az írás régóta velem van, sokat kaptam tőle, továbbra is megtartom, szeretek pötyögni. A futás és írás és a zenélés között sok közös pontot találtam, hasonló a hatásuk.

Boldog, jó élethelyzetben vagyok. Gyönyörűen alakul minden az életemben. Számos olyan folyamat van most, amikre mindig vágytam. Egészséges vagyok, jó emberek vannak körülöttem, szeretem a munkámat, azzal foglalkozom, amit a legjobban szeretek csinálni. Zenélek, énekelek, rajzolok, olvasok, kirándulok, jövök-megyek. Valami azonban még hiányzik. A hangsúly az utóbbi hónapokban úgy érzem, hogy túlságosan a hajtás, az állandó elfoglaltság felé billent a hang súlya. Rendszeresen, hetente többször indul a napom hajnalban. 5-kor ébresztő, fél 7-től már dolgozom és csak késő este, 10-11 körül érek haza. Bár jut valamennyi idő mindenre, amit szeretnék, időnként túl nagy a tempó. Van, amikor arra sem jut idő, hogy megálljak egy percre és átgondoljam az éppen zajló folyamatokat. Többször voltam már ilyen helyzetben, általában nagyon megy a teremtés, amikor bekerülök a flow-ba. A túlhajtás azonban hosszú távon nem fenntartható, előbb-utóbb be kell állítani a megfelelő szintet. A fokozott tempóban néhány kiló is feljött az elmúlt egy évben, de ezzel most nem foglalkozom, teljesen elégedett vagyok magammal. A célom a fejlődés, az önmeghaladás. Számok és idők helyett érzéseket és élményeket keresek.

Olyan ez, mint amikor az űrhajó indul. Remeg a föld, felbőgnek a motorok, elindulnak a rakéták, kicsapnak a lángnyelvek, kis helyen hatalmas erők koncentrálódnak. Amikor elindul, fellángolnak az energiák, kozmikus erők mozdulnak meg, egy pillanatra az egész világ a rakéta elindulására koncentrál. Ahogy feljebb és feljebb repül, egyre kevesebb energiára lesz szüksége.

Azért rendeltem egy Gondevő kulcstartót is, hogy könnyebb legyen belevágni. Nagyon jópofa.

Az indulás már megvolt, most az első fokozatban vagyok, amikor minden maximális fordulaton pörög. Úgy érzem, hogy eljött az ideje az utánégető kikapcsolásának. Bár a gázpedál még a padlón marad, most már 140 % helyett csak 100 % lesz a terhelés. Lépésről-lépésre, a vágyaim és terveim felé vezető úton.

A futásban az a jó, hogy olyankor egy kicsit kikapcsol a világ. Csendben és zenére nem szeretek futni. Sok évig játszottam rezesbandában, bármilyen zenét hallok, automatikusan annak a tempójára lépek. A csend sem jött be. Gyakran egész nap tele van a fejem gondolatokkal, jönnek-mennek a képek, érzések. Ilyenkor a kiürítés, a letisztítás útja számomra az, hogy egy érdekes beszélgetést, előadást vagy podcastet hallgatok. A testem a futásra, a szellemem a beszélgetésre koncentrál. A lelkemben így csend és nyugalom van.

Hosszabb időt hagytam ki, utoljára másfél éve követtem edzéstervet. Szerencsére nem nulláról indulok. A futásban gyűjtöttem már valamennyi tapasztalatot. Túl sokat nem, de annyit igen, hogy óvatosan kövessem a határaimat. A hétköznapokban szinte mindenhova bringával járok, így a kondiból is maradt valamennyi. Mostanában sokat jártam masszázsra, érdekes módon az izmaim látványosan elkezdtek fejlődni.

A cipőm jó, még van benne párszáz kilométer. A felszerelésem megvan. Feliratkoztam néhány új podcastre. A régiekből az Égéstér és a Vendéglő a világ végén maradt meg, minden mást letöröltem. Felkapom a textilt, fülembe a duma, irány a park!

Köbüki jelentkezz, itt MZ/X.

Zoli

Holnap Karácsony.

Már a célegyenesben vagyunk, vásárlás, főzés, takarítás, díszítés, az utolsó simítások.
Már alig várom, hogy halászlé illat legyen a lakásban (a három kutyámról nem is beszélve), megnézzük ezredszer is a Reszkessetek betörőket és eltöltsünk egy estét szeretben a családommal.

De előtte teszünk egy kis kitérőt - csak olyan EgyensúlyOM-osan.
24-én délelőtt csatlakozva egy másik csoporthoz, meglátogatjuk azokat az embereket, akik az idei Karácsonyt távol töltik az otthonuktól és a szeretteiktől.
Hangosan és hamisan énekelve végig masírozunk a Szent Imre kórházon és minden beteget és ott dolgozót meglepünk egy kis ajándékkal. Több, mint 300 előre becsomagolt kis meglepetés készült, ezért ami megmarad, azt a hajléktalanok közt fogjuk szétosztani az utcán.
Váruk téged is délelőtt 10 órakor a Szent Imre kórház Bártfai utcai portájánál!
Szilvi
06706232211