Utoljára tavaly novemberben futottam PB-t, a Balaton Félmaratonon. Azóta nem is nagyon izgatott a dolog, nyáron 40 fokban kinek van kedve sprintelni, meg amúgy is rákattantam a triatlonra, tehát inkább többet bringáztam futás helyett és a féltáv felkészüléshez amúgy sem kellett tempót futni. Ráadásul a pulzuskontrollal amúgy sem száguldozhatok edzésen, kivéve mostanában, amikor is a maratoni felkészülésbe belekerült heti egy résztávos edzés is. Utálom is rendesen, de az nem is azért van, hogy szeressük.

Ma az 5vös 5-ön voltam, ez egy 5 kilis verseny, amit az ELTE szervez. Eldöntöttem, hogy meghúzom, de belehalni nem akartam, tehát úgy gondoltam, hogy ha 25 perc körül lefutom, az teljesen rendben van. Aztán elindultunk és onnan nem volt megállás. Az elején persze mindenki rohant, aztán 500 méter után meg akartak halni, ez tipikus kezdő futó esete a hosszabb távokkal. Szóval kerülgettem, előzgettem és hallgattam, hogy milyen furán veszik az emberek a levegőt, és mikor örömmel konstatáltam, hogy én nem úgy lélegzek mint egy haláltusában lévő Darth Vader, egy kicsit gyorsítottam. Nem is nagyon néztem közben az órát, éreztem hogy gyorsabb vagyok a szokásosnál, de mivel tök jól voltam és nem akartam kiköpni a tüdőm, nem gondoltam, hogy a végén karcolok egy

23 perc 10 másodperces

150m híjján öt kilit.

Ez 4:46-os átlag.

Tudom, hogy sokan ilyen tempóban tolják le a maratont, de én nem vagyok ufó.

Nagyon örültem és iszonyatosan meg is lepődtem. Mert tényleg nem haltam meg, sőt, talán ment volna még egy picit gyorsabban is. Talán a résztávoknak is köszönhetem, nem tudom, de a lényeg, hogy: ihajj-csuhajj!

Korábban eszembe se jutott volna elkezdeni rendszeresen futni. Nem tudtam, hogy hogyan kell. Utólag persze nagyon egyszerűnek tűnik. De ha visszagondolok az akkori élethelyzetbe, a futás gondolata hatalmas teherként nyomott össze.

Menjünk vissza az időben úgy másfél évet. 125 kg, elég elkeserítő helyzet. Bár addigra már megszabadultam 15 kg-tól, elakadtam, nem tudtam, hogy hogyan folytassam. Mindössze annyit láttam tisztán, hogy célom elérni a normális testsúlyt. Egyszerűen elegem lett abból, amilyen negatívumokkal járt a kövérség.

Na ebben az állapotban jött szembe a DK Team. Segítettek ráébredni, hogy sokkal-sokkal egyszerűbb ez az út, mint gondoltam volna.

Felismertem, hogy valamit rosszul, vagy kezdő szinten művelni egyáltalán nem ugyanaz.

Érdekes volt megtapasztalni, hogy ha lemegyek a futópályára, ott nem elit atléták vannak, akik hangosan röhögnek a dagin. Ha pedig vannak is a futókörön olyanok, akik százszor-ezerszer fittebbek, nem velem fognak versenyezni. Mindenkinek a saját harcát kell megvívnia, a magunknak felállított célokat kell megvalósítani. Mindezt sikerült egy olyan, támogató és baráti környezetben elérni, ahol sokan jártunk hasonló cipőben. Az elején hónapokig gyalogoltunk, majd néha jött egy kis kocogás is. Csodás volt lefutni az első 10 percet, majd az első 5 km-es szigetkört. Jött a 10 km, a 15 km, majd a 21,1 km-es félmaraton. Minden egyes napra jutott egy kis siker. Közben pedig elkezdtek eltűnni a plusz kilók. A lelki és testi terhek helyett elkezdtek a jó élmények érdekelni. Hirtelen sokkal könnyebbé vált minden. Én is. Összesen közel 45, a futás elkezdése óta pedig 30 kilóval.

A testi változásnak már-már látom a végét, még 8-10 kg-tól szeretnék megszabadulni. A változás lelki követése valamivel nagyobb falat, de azért azzal is haladok apránként.

Minden megváltozott. Hozzáállás, életszemlélet, jövőkép.

Sajnos történt néhány olyan félreértés és irányváltás, amivel kevésbé tudtam azonosulni, ezért az utóbbi időben távolabbról szemlélem a csapat működését. Ettől függetlenül bízom benne, hogy sokan élhetik még át ezt a hihetetlen változást.

A sport, a mozgás okozzon örömet, legyen kikapcsolódás. Az elején ez kiemelkedően fontos. Ha nem érzed jól magad közben, valószínűleg nem fogod szívesen csinálni, hamar elveszhet a motiváció. Érdemes az első lépéseket úgy megtenni, hogy kampány helyett új életmódot építs magadnak.

Ennek egy kiváló lehetősége a BAM!, azaz a Bringázz A Munkába! kampány. Szeptember 23-án, hétfőn indul, október 25-ig tart. A kampány célja, hogy a következő hetek során legalább 8 alkalommal bringával menj munkába/iskolába. A megtett kilométereket az esemény közlekedési naplójában rögzítve a végén részt vehetsz egy sorsoláson, ahol több száz ajándékot fognak kiosztani. Korábban a teljesítők oklevelet is kaptak, arról nem találtam információt, hogy idén is így lesz-e.

Több alkalommal indultam már a BAM!-on, jó móka, jó szívvel ajánlom. Ráadásként október 3-án Bringás Reggelit is szerveznek. A város több csomópontján kaphatunk majd egy kis finomságot munkába menet.

A kampány oldala

Hivatalos facebook esemény

Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádom a sütiket, csokit és az édességet úgy általában. Sajnos vissza kell fognom magam, így pölö csokit szinte soha nem eszek. Az átlagos csokikban iszonyatos mennyiségű zsír van, tehát nem is feltétlenül a csak Ch tartalom miatt kerülendőek. Kb. olyan, minta cukros zsíros kenyeret tolnál az orcádba bele, érdemes megnézni a csomagoláson, hogy mennyi az annyi, megdöbbentő. Ha csoki, akkor kizárólag 85%-os, sőt egyszer vettünk 99%-os étcsokit, na az A CSOKI.

Egyesek szerint viszont nem kell parázni, mert:

A sütikben az a jó, hogy kis odafigyeléssel egészségessé lehet őket tenni. Tehát azoknak sem kell lemondani minden élvezetről, akik fogyóznak. Én már évek óta tudatosan élek ebből a szempontból, kerülöm a fehér lisztet és a cukrot, a tejszínt, meg a mindenféle színes-szagos, E-kkel dúsított cukrászati csodákat.

Ma túrós sütit csináltunk. Ebben a sütiben az a jó, hogy nincs tésztája, vagyis magát a tölteléket kell kisütni, ami szerintem a sütinek a lényege. Nem kell a tészta közül kikanalazni a legjavát. Mert az egész süti a legjava :)

Az elkészítése pedig hihetetlenül egyszerű.

Hozzávalók:

• 5 tojás
• 1/2 kg túró
• 2 kis pohár tejföl
• 3 ek nyírfacukor 
• 5 ek teljes kiőrlésű liszt
• 1/2 cs sütőpor
• 1 citrom reszelt héja
• fahéj

1. A tojásokat szétválasztjuk, a tojássárgáját a nyírfacukorral jól kikeverjük.
2. Hozzáadjuk a túrót, tejfölt és a citromhéját, simára keverjük. Majd hozzákeverjük a sütőporral elkevert lisztet.
3. A tojásfehérjéből kemény habot verünk, és a túrós krémhez keverjük.
4. Lisztes tepsibe öntjük. 
5. 180-200 fokon kb. 45 perc sütés kell neki, előmelegített sütőben.

Ez az alap, amit jól meg lehet bolondítani mind félével, mehet bele mazsola, gyümölcs, akár magvak is. Mi most a sima fahéjasat csináltuk, szigorúan mazsola nélkül.

Nagyon finom és könnyű, próbáljátok ki. 

Van egy tuti jó egészséges süti recepted? Oszd meg velünk!

A miénket Sütiszörny is ajánlja :)

Úgy érzem, ezt az eseménytípust kerestem. Az elmúlt hetekben több kerékpáros teljesítménytúrán is részt vettünk. Az eddigi tapasztalataim alapján minden kritériumnak megfeleltek, amit eddig nehezen találtam:

• - Kerékpáros esemény
• - Szép tájakon halad az útvonal
• - Ízlés szerint több táv, a rövidtől az egészen hosszúig
• - Rajtszám, vagy oklevél, kitűző, esetleg érem
• - Normális árazás, általában 1000 Ft, vagy alatta
• - Normális közösség, teljesítménykényszeresek nélkül

Azaz: kellemes, jó hangulatú események, szép környezetben, tele vidám emberekkel.

Képpel szemléltetve:

 helyett

Így indultunk az Ipolymente teljesítménytúrán. 95 és 75 km-es távokból választhattunk, végül a hosszabb útvonalon indultunk. Az Ipoly mellett haladtunk végig, odafelé a magyar, visszafelé pedig a szlovák oldalon. Néhány kisebb emelkedőt kivéve nem voltak nagy szintek. Szép, változatos tájakon tekertünk végig.

Odafelé lendületesen tudtunk haladni, a visszafordító után viszont váratlanul elég erős szembeszelet kaptunk, közel egy órán át kellett küzdeni vele. Szerencsére egy nagyobb kanyar után oldalszél lett belőle, ami egyszerűbbé tette a haladást. 60 km-nél egy gyorsabb szakaszon kb 45 km/h-val sikerült belemenni egy kátyúba, ami szép nagy szálszakadást okozott a hátsó gumiban. Nagyon ütött, majd amikor megálltam, egy diónyi gumibuborék dudorodott ki a kerékből. Ahogy hozzáértem, ki is durrant, alatta pedig már csak egy nagyon vékony réteg védte a belsőt. Eddig nagyjából azonos tempóban mentünk Ancsurral, innen viszont jóval lassabban és óvatosabban haladtam. A határ túloldalán, 10 km-re a legkisebb falutól kellemetlen lett volna egy defekt. Bár volt nálam defektspray, jobb a békesség. Az utolsó 35 km emiatt valamivel tovább tartott a vártnál, de megérte, mert sikerült épségben elérni a túra végéig. Leszálltam, lepecsételtettem az ellenőrzőlapot és mire visszaértem a bringához, le is eresztett. Közel egy centis rés lett az apró szakadásból, ahol már kitüremkedett a belső.

A teljesítménytúra összességében nagyon jól sikerült. Jó hangulat, jó idő, jó társaság, szép tájak. Nekem ennyi bőven elég. Lassan véget ér az idei kerékpáros szezon, de már nagyon várom a jövő évi túranaptár részleteit.

Miért is?

Egyrészt minden évben fontosnak tartom, hogy lássa a futóműveimet a doki, másrészt, mert alig bírtam ráállni, és ez eléggé aggasztott így maraton előtt. 

Nemrég váltottam futócipőt, eddig neutrális cipőt koptattam, most (talpvizsgálat után,) egy belső támasszal ellátott gyönyörű cipőt használok. Hosszabb futások után egy enyhe fájdalmat éreztem a jobb lábam alsó ugróízületében. Egy huppogós, tombolós Ocho Macho koncert után kellemetlenre váltott a fájdalom. Úgy döntöttem, hogy előveszem a csodafegyveremet, a Ben Gayt.

Hát nem kellett volna...

Az amúgy is gyulladásban lévő területre rákentem egy vérbőséget okozó krémet, azáltal olyannyira begyulladt, hogy alig bírtam ráállni. Reggel, kinesio tappel a lábamon elsántikáltam a munkahelyemre, ahol az ortopédiai rendelést szervező Ica egy vizsgálatot javasolt... de gyorsan. Elintézte nekem, hogy helyben fogadjon Szőke doki (Köszönöm Ica!)
A diagnózis szerint Posterior Tibial Tendon gyulladásom van/volt.

Javasolta a gyulladáscsökkentő krémes dunsztkötést, és a 10 nap pihenőt... Mivan?!?! Az lehetetlen másfél hónappal az év egyik legnagyobb versenye előtt.
A vége a történetnek az, hogy bringáztam,  és a terhelésből visszavettem... sokat! Ma már köszönöm jól van a lábam (kop-kop).

Bármilyen fájdalom jelentkezik, kérlek vegyétek komolyan! Nehogy egy célotok hiúsuljon meg!

Most, jó nekem... ;)

Bizony, sajnos itt az ősz, a hűvös, esős idő, aztán meg a zord, fagyos tél, brrr. De mi ugye kemények vagyunk, mint a fagyott csirkeláb, tehát a hideg idő nem rettent minket el attól, hogy a szabadban mozogjunk.

Mire figyeljünk, illetve mik azok a gyakori hibák, amit a kezdő téli futók elkövetnek? (Saját tapasztalat :)

0. Az egyik legfontosabb alap igazság: akkor vagy jól öltözve, ha a futás/mozgás kezdetekor egy kicsit fázol. Ha már az elején pont jó, akkor túlöltöztél és később meleged lesz.

1. A 0. pont folyománya: ne parázz rá túlságosan. Futás közben meleged lesz, még akkor is, ha kint röpködnek a mínuszok.

2. Öltözz rétegesen, de ne a Michelin style-ra gyúrj. Öt réteg ruhában elég nehézkes a mozgás és két perc múlva meleged lesz. Szóval ne öltözz túl!

3. Felejtsd el a pamutot! Ha az egyszer megszívja magát nedvességgel (mert télen is izzadunk), azt a futóatyaúristen sem szárítja meg, tehát egy jeges-nedves-hideg öltözékben fogsz szenvedni; tüdőgyuszi, idegösszeropi borítékolható.

4. A technikai anyag a barátunk. Nem kell megijedni az anyagi csődtől sem, mert szerintem teljesen felesleges a több 10 ezer forintos márkás csillivilli-übercuki-hipertrendi cuccokra költeni. Persze aki megteheti, az tegye meg. Nyitott szemmel kell járni, mert pár ezer forintért remek minőségű és olcsó téli (és nyári) futó- és bringás cuccokat lehet beszerezni a lidli-aldi-tízpróba háromszögben. (Tudom, hogy sokan fikázzák ezeket a termékeket, de én az idei távjaimat, több mint 3500k bringa és több mint 1500k futás, szinte csak ilyen "olcsó", "alsó kategóriás", "mit vársz ennyi pénzért?" ruhákban teljesítettem és tökéletesnek bizonyultak.)

5. Cseresznyét szedni csak sapkában! A fejünkön át rengeteg hőt veszítünk, így a sapi kötelező. A sapi lehetőleg ne vastag kötött legyen, a legjobb egy vékony csősál vagy egy vékony polár.

6. "Magas" sál a száj elé, de ez csak nagyon hidegben kell, hogy ne a jeges levegőt szívd be, bár ugye elvileg orron át kell belélegezni, bár állítólag nem is megalapozott tény az orron-be-szájon ki.

7. Amire feltétlenül szükséged lesz (zárójelben, hogy nekem mi van és menyiért vettem):

• meleg felső aláöltözet (10próba áruház, síelős: 1500 ft),
• hosszú ujjú technikai póló (Lidl, 2000 ft)
• hosszú nadrág (cupi, nem susi, nem bő, mert befúj alá a szél és az brrr) (turi: Under Armour (!!!) gatya 1500 ft-ért)
• széldzseki (10próba áruház: 3000 ft, meg van egy "márkás", ami 5000 ft volt),
• vízhatlan, vastagabb dzseki (nekem softshell van thermo béléssel), lehetőleg kapucnival (há und em, tizen valahányezer).
• vastag futózokni (sok van, de mind 1000 ft alatt volt)
• csősál

• kesztyű

8. Téli futócipőm nincs. És nem is lesz. Shield-es meg mittoménmilyen, na nem... :) Két zoknit veszek fel és kész.

9. Kimaradt valami? Oszd meg kommentben!

Hétvégén a Keviczky József kerékpáros teljesítménytúrájának 70 kilométeres távját teljesítettem Ancsurral. Zoli a 36 km-es, Baloo a 120 km-es szakaszt vállalta. A szombati rossz idő ellenére, vasárnapra csodálatos bringás idő lett. 

Előre leszögezem nem tévedtem el. :) A túrával minden rendben volt. A szervezés jó volt. A szervezők felhívták a figyelmet arra, hogy Szentendrénél tartsuk be a KRESZ-t, nehogy drága verseny legyen a végére! Ezt elkerülve, becsülettel a kijelölt úton mentem végig, azaz a kétsávos bringaúton, országútival... Néhány dolog azonban meglepett, sok kérdés vetődött fel bennem, a miértekre kerestem a választ. Kérlek segítsetek megtalálni őket!

1. Az emberek egy része nem tud megfelelően kerékpárral közlekedni. A két sávos bringaúton miért kell egymás mellett tekerni? Tudomást nem véve a szembe jövőkről?

2. Kedves Szülők! Nagy örömmel tölt el, hogy gyerekeiteket a sport szeretetére nevelitek, és aktívan, együtt töltitek el a hétvégét. Kérlek mutassatok nekik példát azzal, hogy ti IS viselitek a sisakot! A gyerekekre meg feltétlenül adjatok! Amúgy miért gondoljátok, hogy nem szükséges a sisak? (Sajnos rengeteg gyereken nem volt... Pedig nem egy olyan nagy összeg a sisak a bringa mellett...)

3. Volt egy iskolai csoport... Elég bevállalósak voltak a tanárok, mert sikerült a 20 legfigyelmetlenebb gyereket összeszedniük. Amikor találkoztam velük pont szembe jöttek. A tanár hátrakiabált, hogy figyeljenek, illetve húzodjanak le. Emellett én csengettem, hogy kapjanak észbe, mert érkezem szemből. A reakcióidőt elnézve, van még hova fejlődniük... Sikerült bokáig a sárba gázolnom, vele együtt majdnem a bokorba, hogy elkerüljem a frontális ütközést! Természetesen még én voltam a hibás...

4. Kedves Réka fanok! Ha mindenben követitek Rékát és Norbit, akkor kérlek Benneteket, hogy tényleg mindenben kövessétek! Ha együtt mentek futni, és a Fitness-Lady felhívja a figyelmeteket arra, hogy húzódjatok le, mert más is szeretne sportolni, sporttal eltölteni a szabadidejét pont ott, ahol ti vagytok, akkor légyszi tegyétek meg! Elkerülhető lenne az, hogy ne félig a korlátra felcsavarodva kerüljelek ki Benneteket...Persze ez is az én hibám, hogy miért a bringautat használom outizásnál...

Gondolkodjunk együtt! Az első két kérdés csak bennem vetődnek/vetődtek fel?

Tegnap rá kellett döbbennem, hogy nem vagyok Superwoman; nincs DDD-s mellem és ha megkínoznak se vagyok hajlandó egy kis kék bugyiban flangálni. Repülni meg pláne nem. Egyetlen szuper képességem az, hogy egy hosszabb versenyen/edzésen is simán végig megyek "saját zsíron", vagyis minimális kalória ill. kaja bevitellel. Ez azért is jó, mert eléggé gyomorbajos vagyok, így ha edzés közben sokat (legalább is a jelenleginél többet) kéne ennem akkor én tuti lennék Toi Toi Princess. Pedig ugye Superwonam sokkal menőbb, de mindegy.

Tegnap rájöttem, hogy ennek a szuper képességnek van egy feltétele.

Egyél előtte rendesen! 

Teljesen logikus, hogy egy hosszabb terhelés előtt a testünket fel kell tölteni, hogy bírjuk, illetve hogy tovább bírjuk saját zsíron. (Bár a szakirodalomban rengeteget lehet olvasni pro és kontra Ch feltöltés témában, ezt meghagyom a brit tudósoknak.)

Eddig én is így tettem, verseny előtt mindig rendesen (értsd: a szokásosnál nagyobb adagot) ettem, teljes kiőrlésű tésztát, barna rizst, csupa olyan kaját, ami sok jó, vagyis lassan felszívódó CH-t tartalmaz.

Tegnapra 35 kili futást írt az edzésterv, ez volt a maraton előtti utolsó előtti hosszú. Az volt a terv, hogy elmegyünk egy terepfutó versenyre Dunakeszire, onnan pedig haza futok, így meg lesz a táv. Viszont egész délelőtt szakadt az eső, így borult a program, a futás délutánra maradt. Úgy indultam el, hogy nem igazán ettem előtte semmi normálisat. (Pro: 1. Későn értünk haza, így a kaja nem volt még kész 2. Ha eszek, akkor várni kell legalább másfél órát és akkor este 11-re se végzek.) Sőt, előző nap sem vittem túlzásba a zabálást, valami minimál ebéd, este egy kis grillcsirke volt paradicsommal és kész.

Kb. a 26. kilométerig minden rendben volt. (Bár megjegyzem, hogy hülye fejjel a 20. kilit meghúztam, hogy meglegyen a 2 óra körüli FM idő, na ez szépen kizökkentett az addigi kellemes, kicsivel 6 perc alatti tempóból, utólag nem is értem, miért csináltam, ez egy edzés, nem verseny.)

Aztán 27 környékén elkapott a hányinger, lassultam, többször meg kellett állnom, szédelegtem, szóval szarul lettem. Még sosem voltam ilyen ramatyul futás közben. Gizi jótékonyan leállította magát, amikor az út szélén agonizáltam, tehát a látszat csal, ennél a végén sokkal lassabb voltam. Aztán 32k után egy kicsivel úgy döntöttem, hogy game over, mert edzésértéke a dolognak már nem sok volt.

A csodálatos edzésemben itt lehet gyönyörködni. A pulzust még véletlenül se nézzétek, mert a pántom végleg tönkre ment. Vagy ufó lettem.

Végül még egy kellemes két és fél kilis séta hazáig, ahol Zoli láthatóan megijedt tőlem, mert olyan szép zöld voltam. Vagy sárga. 

Update:

Sajnos még ma reggel sem voltam a toppon, így le kellett mondanom a mai bringatúra leghosszabb (113k ) távjáról és be kellett érnem a 65 kilométeres etappal. Utólag nem is bántam meg, mert elég volt.

Mi ebből a tanulság?

Mondjátok meg ti :)

Maratont futni sok felkészülést igényel. Rengeteg kemény és hosszú edzést.

Szerencsére nem nekem.

Ancsur októberben futja a harmadik maratonját és már gőzerővel készül rá. Nagy teljesítmény, igyekszem támogatni, amiben tudom. Ez egyben azt is jelenti, hogy általában nekem marad a konyhatündér szerepe. Ezúttal zöldségfasírt volt a terv. A receptre rákeresve kiderült, hogy nem nagy trükk, csak össze kell keverni mindenféle zöldséget és gazt egy kis tojással és liszttel és már indulhat is a sütés.

• - 2 répa
• - 2 cukkini
• - 20 dkg mirelit kukorica
• - 10 dkg mirelit vegyeszöldség
• - 1 paradicsom
• - 1 lilahagyma
• - 3 gerezd fokhagyma
• - 2 tojás
• - 15 dkg mirelit spenót
• - 10 dkg csicseriborsó-liszt
• - 10 dkg kölesliszt
• - só, bors

A reszelős dolgokat lereszeltem, majd összekevertem az egészet. Gombócokat gyúrtam belőle és ment is a grillre. Az első adag egy picit lesült, majd Ancsur ötlete alapján tettünk alá néhány csepp olajat, utána már egyszerűbb volt sütni.

Az eredmény:

Nagyon finom, bár nekem azért egy kis hús csak hiányzik belőle.

A végére egy professzionális tipp:

A tojás törékeny.