- Zoli, én kicsit elfáradtam, pihenjünk!
- Jól van, akkor add ide a gitárt. Én gitározok, te pedig énekelsz.
- Szuper!
- Zoli, én kicsit elfáradtam, pihenjünk!
- Jól van, akkor add ide a gitárt. Én gitározok, te pedig énekelsz.
- Szuper!
Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::
Tovább az EgyensúlyOM portálra.
Van egy biciklim, mostanság azzal járok
Este, edzés után a legjobb mikor már nem látok.
A rakparton tekerek a legtöbbször haza,
A járókelők ugrálnak előlem jobbra-balra.
Fülemben hangosan szól a Belgától az Ovi,
Bepörgök, mit nekem stop tábla vagy egy puli!
Nem tudok leállni, nem tudok leállni
Muszáj az emelkedőn felmászni!
Skandálom magamban, de mindhiába
Visszagurulok az ellenkező irányba.
S ha ez még mind nem lenne elég,
Lehagy egy futó, az az utolsó szemét!
Összeszedem magam és visszaelőzőm
Majdnem elütöm, de nem mentegetőzöm.
Élvezem, hogy suhanok és enyém a Dunapart,
A szemközti fényár szemembe könnyeket csalt!
(2011.09.27 00.03)
Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::
Tovább az EgyensúlyOM portálra.
A stressz lehet jó, vagy rossz dolog egyaránt. Segít, hogy vészhelyzetben gyorsan reagáljunk, vagy éppen jobban teljesítsünk egy versenyen. De ha a stressz folyamatosan jelen van az életünkben, negatívan fog hatni a testünkre.
A futók megtapasztalhatták már, hogy a futás a stressz oldója és kiváltója is lehet egyben.
Hogyan árt a stressz
Nem tesznek eleget a stressz-szintjük kezeléséért, ezt válaszolta a fiatal felnőttek közel fele, akik részt vettek a Stress in America felmérésben. A stressz igen negatív hatású lehet az egészségünkre. A stresszhormonok növelik a koleszterinszintet, gyengítik az immunrendszert, elősegítik a súlygyarapodást, valamint krónikus fejfájáshoz, depresszióhoz és szorongáshoz vezethetnek.
Edzés és a stressz
A szakértők már régóta tudják, hogy a stressz-szint kezelésének egyik legjobb módja a sport. A fizikai aktivitás boldogsághormont, endorfint termel, javítja a hangulatunkat, segít az alvásban, és segít eltávolodni a stresszt kiváltó tényezőktől.
De mi történik, ha az életünk egyik stresszora pont az edzés?
A futás és a többi edzésforma gyakran okozhat stresszt a sportolóknál. És ez nem csak az elit atlétáknál jelentkezik, hanem a hétköznapi futóknál is, akik a saját korlátaikat és az órát próbálják meg legyőzni. Stresszelhetjük magunkat az edzésterv kiválasztásánál, a tempó meghatározásánál, a táplálkozás és frissítés során, vagy éppen a futásra szánt idő megszervezésénél. Ez a stressz ténylegesen ronthatja az alvásunkat és megeshet, hogy az edzést, egy egészséges szokást valami egészségtelenné változtat. A stresszes sportolók nagyobb eséllyel fognak kiégni, megbetegedni, megsérülni.
A sportpszichológusok úgy látják, ahhoz, hogy a sportoló jól teljesítsen, a csúcson legyen, szükség van valamennyi stresszre. Egy verseny előtt normális, hogy magasabb a pulzus, izzad a tenyerünk és gombóc van a gyomrunkban. Fogadjuk el ezt a érzést, de ne hagyjuk, hogy maga alá gyűrjön. Ez pusztán annyit jelent, hogy izgatottak vagyunk és foglalkoztat a futás.
A megfelelő célok felállítása a kulcsa annak, hogy a stressz a teljesítmény rovására menjen. A jól megválasztott célokkal elkerülhetjük a pánikot és a kiégést.
Ha úgy érezzük, hogy a futás stresszt okoz, pihenjünk egy kicsit. Csak akkor vegyük fel újra a cipőt, ha már felkészültünk a folytatásra. Az újrakezdés után pedig óra és célok nélkül induljunk el az ajtó felé. Csak tapasztaljuk meg újra a futás szeretetét, majd utána állítsuk össze a reálisan elérhető céljainkat.
Néhány tanács a kevesebb stresszért
A stresszoldás messze nem egyetlen útja a futással való jó kapcsolatunk.
Ti mit gondoltok a futás és a stressz kapcsolatáról? A futás stresszoldó, vagy inkább fokozza a feszültséget?
Jen Matz cikke, forrás.
Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::
Tovább az EgyensúlyOM portálra.
Az utóbbi időben minden eddiginél többen futnak maratont, a felmérések szerint az USA-ban 2010 óta 507 ezerről 550 ezer főre emelkedett az év maratonistáinak száma. A robbanásszerű növekedés nem most indult, már 2000 óta hasonlóak a trendek.
Rengetegen követik a kezdőknek szóló, kanapétól 5 km-ig tartó edzésterveket. Úgy tűnik, hogy a futás szeretete megállíthatatlanul terjed.
És most következzen egy lista, aminek segítségével a kívülállók is egyértelműen felismerhetik a futót, amint természetes élőhelyén fel-felbukkan.
Úgy gondolod, hogy egy vadon élő futót láttál, a természetes élőhelyén? Milyen ismertetőjegyeket hagytunk ki? Bővítsük a listát!
Forrás: Stephen Marcin, Walkjogrun
Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::
Tovább az EgyensúlyOM portálra.
Hétvégén egy fantasztikus esküvőn voltam. Gyönyörű pár, csodás emberek, régi jó barátok, szikrázó napsütés. Mindezt a mesekönybe illő Herceghalmon. Így néz ki a templom:
2008-ban épült, ökumenikus templom. Evangélikus szertartás volt, de a lelkész az elején mindhárom nagy egyház köszöntését elmondta.
Sokfelé járok az országban, számos településre eljutok. Valahogy itt azt éreztem, hogy Herceghalom valamiben bőven az átlag fölött van. A szeretet sugárzott az egészből. Tiszta utcák, rendezett udvarok, jó állapotú épületek, élő tekintetű emberek. Nyilván ehhez hozzájárul Budapest közelsége és az itt lévő nagy cégek. Viszont a pénz közel sem minden, önmagában messze nem lenne elég ehhez a kedves és tisztelettel teli kisugárzáshoz.
Szóval esküvő az év eddigi legmelegebb hétvégéjén. A szép, rövid polgári szertartás után, egy párperces átrendezést követően elkezdődött az egyházi esküvő. Megható pillanatok, égi és földi áldások.
Utána csoportkép, majd csokordobás. És következett a kék harisnyakötő. Persze én kaptam el. A hagyomány szerint ez azt jelenti, hogy nekem lesz a legközelebb esküvőm. Szuper, várom szeretettel!
Utána pedig jött a buli hajnalig. A remek vacsorára valószínűleg leginkább azért volt szükség, hogy mindenki bírja a reggelig tartó csűrdöngölést. Indult a móka, gyerekkorunk zenéi, 80-as, 90-es évek nótái. Azok, amiknek mindenki tudja a szövegét. Tánc, ugrálás, nevetés, nagy mosolyok mindenhol. Természetesen reggelig.
Fél 5-re már viszonylag kevesen maradtunk, egyre többen mentek aludni. Már én is kezdtem fáradni. Az elmúlt néhány nap igen mozgalmas volt, a héten mindössze 2-3-4 órák jutottak alvásra. Na de kutyaharapást szőrével, ugye.
Amikor az alváson kezdtem gondolkozni, gyorsan végigfuttattam magamban az opciókat. Fél 5 van, 10-kor indulunk, az útitársam Angliából jött, délre a repülőtéren kell lennünk. A szobám nagyjából a DJ pult alatt van, a szobába belépve nincs valami nagy csend. A boogie pedig annyira benne volt a lábamban, hogy valószínűleg az ágyban roptam volna tovább.
Ráadásul, mivel autózunk, az egész napi italfogyasztásom mindössze egy whisky volt, még a vacsora előtt. Az elmúlt nyolc órából nagyjából ötöt a táncparketten töltöttem. Néha tánc, néha buli, néha csak úgy a szokásos topogás. A meleg és a lendület is hozzájárult ahhoz, hogy nagyjából három vödörnyit izzadtam, ez a nyári beltéri bulizás már csak így működik.
Azaz: öt órája nem ettem, alkoholt lényegében nem ittam. A nagy bulizást tekinthetjük úgy, hogy a bemelegítés már megvolt. Kint a délutáni 35 fokhoz képest talán még 20 fok sincs, az idő nagyon kellemes. És ha most nem megyek futni, ma már biztosan nem fogok. A hazaút előtt talán belefér még egy jelképes alvás, de utána lesz vagy délután három, mire végzek a napi dolgaimmal. Utána nyilván aludni fogok, azaz ez a hajnali időpont az egyetlen alkalmas lehetőség a mai futáshoz. Mostanában újra egyre többször járok futni, valahogy megjött hozzá a kedvem.
Amikor mondtam, hogy mire készülök, nem igazán látták a logikát a dologban a többiek. Ha már megvan az elszánás, jöjjenek a tettek. Lementem a szobámba, átöltöztem, szerencsére pont a tavalyi futócipőmben érkeztem. A futóórám nincs itt, de nem baj, most a telefon is megteszi. És hajrá, irány az éjszaka!
Kitűnő hőmérséklet, virágillat, felkelő nap, kukorékoló kakas, nyújtózkodó kutyák, csiripelő madarak. A falu kezd ébredezni, egyre világosabb van. A legjobb körülmények, hogy kizökkenjek a bulizásból és tudjak utána pihenni. Elfutottam a vasútig, majd vissza az utca végéig és végül még egy kört ugyanebből.
Visszafelé szembetalálkoztam a lagziból a vonat felé sétáló násznéppel. Igen furán néztek rám, azt láttam az arcokon, hogy nem igazán passzolt össze a két élethelyzet. Fél órája még bent ment a rumba és a mambó, most pedig itt jövök szembe talpig narancssárgában, a domb teteje felé kocogva, hajnali gőzmozdonyként fújtatva. Na de hát hajrá, hajrá sporttársak, ha ilyenkor köszönt be a futóka, menni kell.
3 km lett a vége, nagyon laza, pihenős kocogó tempóban. Nagyon jó volt, jól esett. Ilyet fogok még csinálni, szépen megalapozza a napot, frissítő, üde élmény.
Mive nincs, ezért nem is volt nálam a szelfibotom, hogy elkészítsem a futás után kötelező izzadós szelfit. Ezért fogadjátok el helyette ezt a remekművet, a háttérben a festői szépségű Herceghalommal.
És hogy teljessé váljon ez a zseniális hétvége, ma reggel 8-tól Ágival gitárotunk a Klauzál téren. Megjelent néhány kisiskolás, körénk ültek és kérték, hogy énekeljünk együtt. Mindent a közönségért, ugye. Szóval egy órán át zengett a tér olyan kiváló nótáktól, mint a Kis kece lányom és az Egyszer egy királyfi. De erről majd Ági számol be bővebben.
Sok boldogságot, áldást, békét, egyensúlyt és szeretetet az ifjú párnak!
Zoli
Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::
Tovább az EgyensúlyOM portálra.
A lehető legrosszabb hangulatban ébredtem.
Egy hánykolódással és forgolódással töltött éjszaka után mogorván, komoran, nevetségesen depressziósan és lehangoltan keltem. Optimista és élénk vagyok, legalábbis általában. A legtöbb napom nem így indul. Jellemzően a ragyogó életem csodáinak tudatában ébredek. Hálás vagyok az otthonomért, az ételért, amit megeszek, a ruhákért, amiket viselek. De a mai nem olyan volt, mint a többi napom. Rettenetes a hangulatom. Ez brutális.
A negatív hangulat szemellenzőjével keltem. Minden lehetetlennek tűnt. Egy egyszerű sms a barátomtól elég volt ahhoz, hogy elkezdjem a komor monológomat. Hogy milyen rossz minden az életben, mennyi bajom van magammal, sőt, vele is.
Katasztrofális. Nevetséges voltam. Kéretlenül is azzá a kiállhatatlan valakivé váltam, aki úgy szúr, mint amikor bedugod a kezed a darázsfészekbe.
El kell ismernem, mások helyében igen kellemetlenül reagáltam volna a saját szavaimra. A párom nyugodtan hozzám vághatta volna, hogy szedjem már össze magamat és verjem ki ezeket a fejemből. Egyáltalán nem téved, ha azt mondja, hogy önző, öntelt és bunkó vagyok. Teljesen jogosan váltott volna támadó, vagy védekező módba. Az igazat megvallva, talán pont arra vágytam, hogy partner legyen a vagdalkozásban.
Azonban ő nem így tett. Az egyszerű válasza megváltoztatta a napomat.
Helyrebillentette a nézőpontomat.
Kimerült vagy, mondta. Csukd be a szemed egy pillanatra. Egy percig most csak magaddal foglalkozz. A világ nélküled is tovább fog haladni.
Megálltam, méreggel és a világ utálatával telve, és úgy tettem, ahogy kérte. Nem volt időm lefeküdni, ezért csak behunytam a szemem és lélegeztem. A szívem megnyugodott, a haragom eltűnt és rájöttem, ahogy ő is mondta, egyszerűen csak kimerült a testem és a lelkem. Ez a felismerés hozzásegített ahhoz, hogy elinduljon a napom. A rossz hangulatot kedvesség váltotta fel. Valószínűleg továbbra sem a legjobb önmagamat nyújtottam, de legalább nem akartam belekötni az egész világba.
Néha nem látjuk azt magunkban, ami mások számára nyilvánvaló, a saját fizikai, vagy érzelmi kifáradásunkat. És most emlékeztettek rá, hogy amikor elönt az elkeseredés, vagy a kétségbeesés, lehet, hogy egyszerűen csak kimerült vagyok. Mikor is ittam vizet, vagy ettem utoljára?
Nagyon jól tudom, hogy a napom egészen máshogyan is folytatódhatott volna. Viták, küzdelmek, haragos hangnem, ajtócsapkodás. Helyette kaptam egy kis együttérzést, ami mindent megfordított.
Bízom benne, hogy átadhatom neked ezt a csipetnyi kedvességet és figyelmességet.
Neked, talán pont ma.
Érezd jól magad.
Törődj magaddal, gondolj a teljességedre.
Legyél kedves magadhoz.
Forrás: Keely Milne, Elephant Journal
Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::
Tovább az EgyensúlyOM portálra.
Az interjú első fele a Mélyülés 3. adásában:
Itt hallgathatod meg:
Letölteni pedig innen tudod.
Továbbá az iTunes-ban is elérhető az
Egyensúly rádió (RSS), és a Mélyülés (RSS).
Megtaláltok minket az EgyensulyOM.hu címen, és a Facebookon.
Az interjú második fele, a tudatosság és a sport területével az Egyensúly Rádió 75. adásában:
Itt hallgathatod meg:
Letölteni pedig innen tudod.
Továbbá az iTunes-ban is elérhető az Egyensúly rádió, és a Mélyülés.
Megtaláltok minket az EgyensulyOM.hu címen, és a Facebookon.
A jubileumi 75. adásunkban vendégünk Kereszty András, A Tudatosság Iskolája vezetője. Most jelenik meg András első könyve, A Tudatosság Iskolája címmel, ennek kapcsán ültünk le beszélgetni a festői szépségű budai hegyekben.
Sport és tudatosság. Ahova irányítjuk az energiáinkat, arrafelé haladunk. Bringás múlt, kalandok a Magas-Tátrában.
Rezgések és energiák a futásban, kerékpáron. Fizikai és lelki rezgés. Ép testben ép lélek, az egész szervezetünk egy csodálatos rendszer.
Aki szereti magát, örömmel sportol, benne van a tevékenységben, szereti csinálni, sokkal többet ad hozzá, sokkal magasabb szinten rezeg az energiarendszere. A test, lélek és szellem igazából egy egység, mindhárom egészsége nagyon fontos.
Fehérje, szénhidrát, vegetáriánus olimpikonok. Hús, vagy nem hús? Mit is kívánunk? Energia és információ az ételekben. Vega grillcsirke. Jó és rossz ételtársítások. A jelenben élni. Amikor sport közben csak abban az egy momentumban vagyunk benne. Carpe diem.
Gyertek, várunk benneteket András könyvbemutatóján, június 21-én, 17 órakor!
A könyvbemutató részleteit itt találjátok.
Az esemény díjmentes, de a nagy érdeklődés miatt regisztrációhoz kötött. Itt regisztráljatok.
Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::
Tovább az EgyensúlyOM portálra.
Az interjú első fele a Mélyülésben:
Itt hallgathatod meg:
Az epizódot innen tudod letölteni.Az iTunes-ban is elérhető az Egyensúly rádió (RSS), és a Mélyülés (RSS).
Megtaláltok minket az EgyensulyOM.hu címen, és a Facebookon.
A Mélyülés új adásában vendégünk Kereszty András, A Tudatosság Iskolája vezetője. 1000-nél több előadás, sok évnyi tanítás után most jelenik meg András első könyve, A Tudatosság Iskolája címmel.
Test, lélek, szellem. Egészség, energiák, anyagi kérdések. Értelem, érzelem, akarat és ego. A szellem területén pedig intuíció, meditáció, sorsfeladat. Csupa olyan fejezet, amik segítenek megérteni az életünk folyamatait, hozzásegítenek a tudatosabb mindennapokhoz. Tudatosság, boldogság, szeretet.
A könyv egyik alaptétele: az igazság mindig egyszerű.
Gyertek, várunk benneteket június 21-én, 17 órakor!
A könyvbemutató részleteit itt találjátok.
Az esemény díjmentes, de a nagy érdeklődés miatt regisztrációhoz kötött. Itt regisztráljatok.
Az interjú második fele, a tudatosság és a sport területével az Egyensúly Rádió 75. adásában:
Itt hallgathatod meg:
Letölteni pedig innen tudod.
Továbbá az iTunes-ban is elérhető az Egyensúly rádió, és a Mélyülés.
Megtaláltok minket az EgyensulyOM.hu címen, és a Facebookon.
Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::
Tovább az EgyensúlyOM portálra.
Évek óta piacon vásárolok. Tapasztalataim szerint szinte minden jóval olcsóbb és frissebb, mint az áruházakban. A gazdasági megfontoláson felül igen erős pozitívuma a folyamat humán és rituális aspektusa. Na ezt gyönyörűen megfogalmaztam. Szóval megvan annak a bája, hogy a néni kínálja a cuccot, és szabadon válogathatok a millió árus portékájából. Persze, a legtöbben ugyanazt a nagybani piaci zöldséget árulják, de valahogy mégis más lesz az egész élmény, ha piaci környezetben vásárolok. Van néhány kofa, aki pedig tényleg a saját terményeit árulja, azok szoktak a legjobbak lenni.
Ma a Hunyadi téren jártam, felírtam néhány árat:
Itt a nyár, egyre több minden terem, terem, az árak napról-napra lejjebb mennek. Többször vásároltam már úgy, hogy kifejezetten az azokban a hetekben termő zöldségeket és gyümölcsöket kerestem. Általában ezek a legolcsóbbak és legfrissebbek. És van egy olyan gondolatom is, hogy az egyszerre érő alapanyagok jól összepasszolnak. Ezt nem teszteltem komolyabban, de eddig mindig bejött.
A javaslatom: fogj egy szatyrot, menj el a piacra és 1500 Ft-ból vegyél 5-6 kiló zöldséget és gyümölcsöt. Illatos, színes, izgalmas dolgokat gyárthatsz belőle. Könnyű, egyszerűen elkészíthető receptekkel tele van az internet. Nyugodtan engedd szabadon a kreativitásodat, némi fűszerrel a variációk száma végtelen.
Jó piacolást, jó étvágyat!
Zoli
Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::
Tovább az EgyensúlyOM portálra.
Figyelem: durva fogalmazás. Tényleg.
Forrás: Jamie Poole / Cat Beekmans / Elephant Journal
Így születtem.
Talán már előre tudtad, hogy ezt fogom mondani. "Jó gének", a celebek interjúiban ez egy igen tipikus válasz.
De van valami, amit nem biztos, hogy tudsz. Az igazság az, hogy te is kibaszott jó testtel születtél.
Mielőtt rákos lettem, rendszeresen edzettem, mert amikor nem voltam elégedett magammal, tényleg nem szerettem magamat. Gondolatban meghatároztam néhány számot. Amikor ennél nehezebb voltam, igazán gyűlöltem a testemet. Szóval elkezdtem futni, mert a futás minden más edzésformánál jobban fogyasztotta a zsíromat.
De gyűlöltem futni. Borzasztóan rossz voltam benne.
Az elején túl gyorsan futottam, már öt perc után úgy éreztem, hogy hányni fogok. Ha nagyon megnyomtam és kibírtam tíz percig, félre kellett állnom, nehogy összeessek.
Minden perc büntetés volt. Már a cipő felvételének pillanatától kezdve. Kimenni a hőségbe, pattogni az aszfalton, mindezt azért, mert valami szörnyűt tettem. Túl sokat ettem. Hagytam, hogy az étel elvegye tőlem azt, ami jó. Sosem voltam elég jó. Dagadt voltam. És legfőképpen: nem voltam érdemes a szeretetre. A 40-50 perces futás végig arról szólt, hogy tele vagyok rossz érzésekkel, és folyamatosan átkozom magamat a hibáimért.
És akkor rákos lettem.
Már a diagnózis előtt hónapokkal problémáim voltak a légzéssel és a nyeléssel. Folyamatos, irritáló, száraz köhögés, állandó fáradtság. Nem nagyon edzettem, mégis gyorsan fogytam. És volt egy csomó a nyakamon.
"Azt hiszem, rákos vagyok." Mondtam egy barátomnak, miután újra három kilót fogytam egy hét alatt.
"Biztosan az van, mert soha nem fogytam így. Állandóan küzdenem kell a kilókkal és most pedig csak úgy lepotyognak rólam."
"Legyél boldog, én is szeretnék három kilót fogyni." - mondta ő.
A 175 centis magasságomhoz 68 kilóról 58 kilóra fogytam két hónap alatt. Több bókot kaptam, mint bármikor. "Ez igen, fogytál, csodásan nézel ki!". "Köszönöm, rákos vagyok." És utána kínos csend következett.
Egyáltalán nem számított, hogy a bőröm lóg, sötét körök vannak a szemem körül, a hajam olyan, mint egy németjuhász bundája, a testemet elborító foltokat pedig korrektorral takarom el. Az emberek folyamatosan azt mondták, hogy milyen jól nézek ki.
Néhány héttel a műtétem után Spanyolországba mentem. Az idegenek megállítottak és azt mondták, hogy gyönyörű vagyok. Ez egyáltalán nem ritka Madridban, önmagában nem is lenne nagy újdonság. Kivéve, hogy egy csapat srác megkért minket a haverommal, hogy csináljunk róluk egy fotót. Amikor elvettem a kamerát, hallottam, hogy a fiúk a szépségemmel viccelődnek. "És még egy tetkója is van! Láttad a tetkóját?" Ez a megjegyzés egyszerre volt szomorú és lázító.
Legszívesebben ezt válaszoltam volna: "Tudod, hogy miért látod a tetoválást a csípőmön? Leesik rólam a gatya, mert ráos vagyok." Nyolcas helyett négyes lett a méretem. Gyűlöltem. Egyáltalán nem tartottam szexinek magamat, bár mindenki ezt mondta.
Betegnek éreztem magam.
A tükörbe néztem és nem tetszettek a gödrök az arcomon, vagy a lógó melleim.
Alapvetően atletikus alkatom van. Gömbölyű a fenekem és formás a combom. Mindez elveszett, amikorra négyes lett a méretem. Nincsenek ívek, nincs erőm. Ennek egyáltalán nem kellene "szexinek" lennie.
Mi a baj a társadalommal? Miért néz ki jól a betegség?
A műtétem után az orvos azt mondta, hogy pihenjek. Nem futhattam. Amit gyűlöltem, amikor akkor csináltam, amikor telezabáltam magam és büntettem a testemet, azzá vált, ami a leginkább hiányzik. Elszomorított, amikor láttam az ablakból az utcán futókat. Megfogadtam, hogy mihelyt jobban érzem magam és lesz elég erőm kimozdulni, újra futni fogok.
Ezúttal jutalom lesz, nem büntetés.
És ahogy futottam, köszönetet mondtam a lábaimnak. Azoknak a virgácsoknak, amiket gyerekként gyűlöltem, mert túl nagyok voltak. Most ezek a nagy lábak kibaszottul jó lábakká váltak. Pont azért, mert nagyok és bátrak.
Szóval így lett fantasztikus az én testem. Ezzel születtem. Csak éppen nem tudtam róla. Nem értékeltem. Most minden napom azzal telik, hogy kifejezem a szeretetemet és a hálámat a lábamnak, a combomnak, a fenekemnek, a csillogó szemeimnek és az elmémnek.
Szeretlek, fantasztikus vagy.
Kibaszottul jó testem van. És neked is!
És nem a fenekem méretétől vagy formájától függ
Nem is attól, hogy a rúdon riszálom
Vagy csak úgy rázom.
Tudom, hogy az értékem nem a mellem méretétől függ
És nem is attól, hogy mire gondolsz, mit tennél a testemmel
Ha hagynám neked.
Azonban a melleim és a fenekem mind csodálat tárgya,
Festményekre kellene festeni, vagy szoborrá alkotni, tisztelni és imádni,
De nem határoznak meg engem.
Gyönyörű vagyok
Szexi vagyok
A fenekem gömbölyű
És feszes
És erős
És kemény
És van két erős lábam, amin állok.
És egy hátam, ami sokkal többet tart.
És két kezem, ami szíveket tartott a kezében
És alvó gyerekeket vitt az ágyba.
Van egy testem a melleim mögött
Ami nemzeteknél is nagyobb szívet tart
Ami sokakat szeretett
A csendes szerető érzékiségével.
Az ajkaim a vigasz szavait suttogják
A szemeim a fájdalmon át is csillognak
A füleim az előtt meghallják a gondolataidat, hogy megszólalnál
Az elmém pedig, tele ötlettel és vággyal
Ami mindig éberen és élénken gondol arra, ami én és te és
Mi
És mások.
Ez vagyok, darabokból egésszé
Magában egyik sem határoz meg.
Nem a méret, a forma, vagy a láb íve vagyok
A magamé vagyok.
Én döntöm el az értékemet.
Egy kattintás és értesülhetsz a friss írásokról::
Tovább az EgyensúlyOM portálra.