Sok versenyről írtunk már beszámolót. Ezek elsősorban az élményekről, tapasztalatokról szólnak. Most jöjjön egy, ami néhány belső gondolatot mutat be.

4:15
A fenébe, már megint hamar felébredtem. Nézzük csak, mit is mutat az alvás-elemző program. Az alvás minősége mindössze 68 %, alig három órát aludtam. Előtte viszont négy órán át küzdöttem, hogy elaludjak. Vajon nevetséges, hogy használok ilyen appot? Talán egy kicsit megmosolyogtató, viszont sokat segít az alvás optimalizálásában. Példának okáért az elmúlt 773 éjszaka átlaga 7 óra 55 perc, azaz nagy átlagban rendben van.

4:20
Olvassunk híreket, nézzük csak, mi történt az elmúlt órák alatt. Persze semmi új, péntek éjszaka mindenki alszik, vagy bulizni megy. Szerencsére a hírolvasóban van vagy kétheti elmaradásom, jöhet sorban az összegyűlt négyszáz hír és blogposzt.

5:30
Eszembe jut, hogy tervben van valami futóverseny mára. Tegnap este még 100 %-os volt a motivációm. Mostanra ez egészen pontosan 27 %-ra csökkent. Hideg van és sötét.

5:35
Nincs túl jó kedvem, sőt, kifejezetten borús a hangulatom. Akárcsak a mára beígért jégverés és hidegbetörés. Két, igen közeli családtagom születésnapja volt tegnap és ma. 25. és ha jól számolom, 100. születésnap, szép kerek számok. A közös bennük, hogy egyikük sincs már velünk, ezen a világon. Ez a két nap sajnos minden évben igen sötétre sikerül.

5:50
Nem jó ez így, muszáj kezdeni valamit magammal. Á, végre elkezdtek frissülni a híroldalak, éledezik a világ. Egy kis életet lehelek magamba, hogy sikerüljön felkelni.

6:45
Ancsur is felébredt, neki sem ment túl fényesen az alvás. Jöhet a reggeli. A motivációm lement 24,6 %-ra. Vajon mi történik akkor, ha negatív lesz?

7:55
Ancsur elindul. Késő délutánig edzeni fog, csak el kellene mennem a versenyre, nem sok hangulatom van itthon ülni ezen a borongós napon.

8:15
Végzek a kifogások összegyűjtésével. Tizenötig számolom, utána már csak sorolom. Vajon mi lenne, ha itthon maradnék és azt mondanám, hogy ott voltam? Nem hangzik túl jól, mégis el kellene menni. Télen nem voltak versenyek, ideje újra rajthoz állni. Szeretem a versenyeket, jó hangulat, feltöltődés, ismerősök, szurkolás.

8:30
A küzdés helyett inkább sorozatot nézek. Nemrég fejeztem be a Dr. House-t, múlt héten bepótoltam az NCIS-t, most pedig a Gyilkos elmék következik. Nyomozós, alig-gondolkodós, kikapcsolódós. Szerintem.

10:40
Basszus, késésben vagyok. Ha el akarok menni a versenyre, ideje indulni. Összekaparom magam, elővadászom a szekrényből a futócuccot. Legnagyobb meglepetésemre a rajtszámöv is előkerül néhány másodperc alatt. A kisördög viszont nem alszik, beülök gyorsan a wc-re olvasni, hátha mégis sikerül elkésni.

10:45
Nem jött be a trükk, a futóversenyen kapott női magazinok nem igazán kötnek le. Irány a parkoló. A GPS szerint 19 km. De nagy ez a város.

11:06
Szentimre-Szentlőrinc. Sportpalota. Parkolót is találtam, remek. Neveznék, de elfogyott a rajtszám. Hah, segítő szellemek, hátha mégis megszabadulok! A trükk nem jött be, a mosolygós néni egy másik asztalhoz irányít, ott még van bőven. Kétezer Forint leszurkolása után a mai napon a másik nevem 54. Felküzdöm a rajtszámövre. Most látom csak, hogy a rajtig még közel másfél óra van. Hűvös van, a melegítő pedig a kocsiban maradt.

11:15
Elkezdődött az ovisok eredményhirdetése. Érdekes, már-már megható élmény. 4-5 éves gyerekek a pódiumon. 300 méteres táv. Éremeső. Anyukák és apukák seregei tapsolnak. Jönnek a 6-7 évesek. 700 méter. Gyorsabban futják le, mint én. Utána tombola. Gazdára talál a nyelvtanfolyam, a plüsskutya és a műanyag kugli is. A díjazottak kapnak társasjátékot és tollasütőt is.

11:30
Néhány ismerős arc. Összefutok Ferivel is. 45 perc a cél 8 km-en. Számomra felfoghatatlan sebesség. Engem az is boldoggá tesz, ha sikerül egy órán belül beérnem.

12:00
Elkezd beborulni az ég. Ha esni fog, az vajon egy újabb kapaszkodó lehet, hogy hazamenjek? Közben hárman is odajönnek megkérdezni, hogy ugye én vagyok a Zoli az EgyensúlyOM blogról. Nagyon jól esik, gőzerővel tolja a motivációmat.

12:25
Egészen rendben vagyok, de egy esélyt azért csak adok az elkésésnek. 5 perccel rajt előtt wc-re menni, priceless.

12:30
Csak most indult a 3 km, pedig már visszafelé kellene tartaniuk. Ráadásul a cél előtt a rajtkapun is áthaladnak, azaz nem indítják a bringás mezőnyt egészen addig, amíg az utolsó 3 km-es is be nem ér. Végre rajtolnak a kerékpárosok. Mi jövünk

12:48
Egy perc a rajtig. A mezőny elejére beáll egy fekete srác. Olyan az alkata, mint a tv-ben a maratoni futóknak. A combja vékonyabb, mint az alkarom. A lába a nyakáig ér,látszik rajta, hogy futásra termett. Úgy becsülöm, hogy ő már beér, amikor én még az első kanyarban szuszogok.

12:49
Nosza hát. Az első száz méteren rohanok a mezőnnyel. Nem jó ez így, inkább átváltok a saját tempómra. Próbálok átszokni a 180 körüli lábtempóra. Korábban 155-158 volt. A gyorsabb lábtempó segít abban, hogy kisebb terhelés érje a térdeket és a mozgást is optimalizálja és hatékonyabbá teszi. A tempó tartásában jól jön a több mint tíz, zenekari meneteléssel eltöltött év.

12:55
Mellettem fut Kenyér Imre bácsi. Elképesztő. 81 éves idén. Majdnem minden versenyen ott van.

13:05
Túl az első két km-en. 25 % megvolt. 75 % van hátra. Egész jól bírom. 6:44 és 7:08. Bár tavaly nyáron ennél jó fél perccel gyorsabb voltam, a puding tél után ez most teljesen rendben van. Az pedig külön szót érdemel, hogy nem a mezőny végén vagyok. Mostanra legalább 50 méter előnyöm van.

13:18
Máris itt a fele. A kezembe nyomnak egy pohár vizet. Meglepően jól bírom eddig. Jó móka ez.

13:20
Elkezdem előzni azokat, akik az elején elrohantak. Sok versenyen tapasztaltam már, hogy a mezőny elviharzik a rajt után, majd 20 perc után tömött sorokban gyalogolnak.

Még három km és vége. Kezdek fáradni és az erős szél sem segít.

Két km. Várom.

Végre itt az utolsó 1000 m. Az útvonalat biztosító önkéntesek gőzerővel szurkolnak. Jól tud esni az ilyesmi.

13:40
Cél, na végre. A befutónál látom Ferit. Lő egy befutóképet. Örömmel újságolja, hogy a tervezett 45 percből végül 40 perc lett. Brutális. Az rajtnál látott afrikai srác 24 perc alatt ér be, második helyen. Még brutálisabb.
A kezembe nyomnak egy zsírosdeszkát egy pohár víz mellett. A befutóknak járó póló elfogyott. De egy percig sem kell aggódnom emiatt, felírják a címemet és postán elküldik. Ilyet se láttam még, nagyon jó fejek. Az órám 56:49-et mutat. Bőven egy órán belül. Elégedett vagyok.

14:00
Irány az autó, nyomás haza, remélhetőleg még a vihar előtt. Hazaérve irány a forró fürdőkád. Ez az, erre vártam egész nap. Príma verseny volt, jövőre is ott leszek. A kedvem is sokkal jobb lett. Termékenyen telt ez a hét. Volt futóverseny, edzeni is többször eljutottam. Elővettem az országúti bringát és holnap egy erdei túra is jön még. A tavasz jó dolog.

Zoli

Mostanában sokan tették fel nekem a kérdést, hogy nekem mindig van kedvem menni és csinálni? Pár hónapja volt már erről egy posztom, tehát a szemfüles olvasó tudja, hogy nem vagyon ufó és mint mindenkinek, nekem is vannak rossz napjaim. Hogyan lendítem át magam a fájahajam státuszon?

Hideg van és sötét. Egész nap melóztam. Nem megyek sehova.

(5 perc Facebook nyomogatás.)

Lehet, jót tenne, ha kiszellőztetném a fejem. Na jó, akkor átöltözök.

Mit vegyek fel? A feketét, a feketét, vagy a feketét? Uncsi, uncsi, uncsi! Áh, nincs egy rongyom sem, nem megyek.

(5 perc depi)

Na jó, majd felveszek az uncsi feketéhez valami színes cipőt. Ez a felső szűkebb, mint emlékeztem. Nem hiszem el. Híztam. Ez hogy lehet? Minek gyötröm itt magam, ha ez az eredmény? Nem megyek!

(5 perc önsajnálat. Jaj, te szerencsétlen dagadék tehén! Téged csak ez zacskó chips ment meg. Jaj-jaj, sose fogok lefogyni. Jaj-jaj-jaj, lőjetek le, de minimum három golyóval, mert egy nem elég a hatalmas testemnek.. )

Na jó, szedd össze magad. Melyik zoknit vegyem fel? Ez rövid. Ez vastag. Ez színes. Ez hosszú. Amúgy is vacsorát kell főznöm. És Kriszti, meg Mari is totál hülyének néz, hogy futkosok, a helyett, hogy habos kakaót iszogatnék velük. Úgy érzem, erre a hülye életmódváltásra rámegy a barátságunk.

(5 perc bután magad elé bámulás.)

Jó, akkor majd megfőzök utána. Marit meg Krisztit pedig legközelebb elhívom magammal. Ha nem értik meg, hogy ez nekem mennyire fontos, akkor nem is igazán a barátaim.De hova tettem a kabátomat?

(5 perc keresés.)

Megvan. Jöhet a cipő. De melyiket vegyem fel?

(Ecc-pecc-kimeheccc...)

Az ajtót résnyire nyitod, és konstatálod, hogy nagyon hideg van.

Rohadt hideg van. Menjen ki az, akinek hat anyja van! Mennyivel jobb lenne a kanapén fetrengve tévézni. Vissza az egész. Nem megyek!

5 perc önigazolás: Kimarad egy edzés, de az nem számít. Megérdemlem, hogy tespedjek kivételesen, csak ma. De tényleg csak ma! Holnap tuti, hogy megyek. Ráadásul egész nap dolgoztam, fáradt vagyok, főzni kellene, és meg kell etetni az aranyhalat. Pisilni is kell. Takarítani kell. Meg kell írni a nagydoktorit. Nem megyek, ezen nem múlik semmi.

De igenis sok múlik rajta! Minden fontos, minden számít. Megérdemlem, hogy NE tespedjek. Szem előtt tartom a célomat, és nem felejtem el, hogy mit kell ahhoz tennem, hogy elérjem. A célomtól semmi nem tántoríthat el. Se Mari, se Kriszti, se a habos kakaó. A friss levegő pedig kimondottan jót fog tenni. Csak az első lépést nehéz megtenni, utána minden megy magától. És a végén igazi istennőnek érezhetem magam, hogy megcsináltam!

És kilépsz az ajtón. Ezzel a nehezén már túl vagy! És végül tényleg bele vigyoroghatsz a tükörbe, mert megcsináltad!

Mindegy, hogy mi a célod. Maraton, 5 kilométer, 5 kiló, 50 kiló. A lényeg, hogy te is meg tudod csinálni!

És ebben egyformák vagyunk!

(Egyébként pedig itt a tavasz! Egy kifogással kevesebb :) Arra azért figyeljünk, hogy ne essünk át a ló túloldalára, ha valami miatt kimarad egy edzés (pl betegség) az azért nem tragédia. Keressük meg az egyensúlyt.)

 Ancsur

Taky csapattársunk néhány gondolata arról, hogy mit és miért tekintünk sportnak. Érdekes lenne egyszer mélyebben is megnézni, hogy milyen kategóriái vannak a sportnak és melyik milyen célt szolgál. Úgy gondolom, hogy hagyományosan a testedzéshez, mozgáshoz kötődő aktivitásokat soroltuk ide, az évszázadok során viszont több más, szellemi és technikai ág is idekerült. Nézzük tehát Taky gondolatait, néhány igen elgondolkodtató felvetéssel.

A wikipédián ez a magyarázat áll: "A sport meghatározott célú mindennapos tevékenység, a mindennapoktól különböző környezetben; célja a testedzés, versenyzés, a szórakozás, eredmény elérése, a képességek fejlesztése vagy ezeknek kombinációja."

 

Az angol wikipédián kicsit jobban kiemelik a sport fizikai jellegét. Hisz bárki, ami hallotta már néhányszor ezt a kifejezést, biztos benne, hogy a futás például sport. A foci is sport, és a triatlon is sport. Ha csak a fizikai erönlétnek kell megfelelni, akkor a testépítés is sport. Hisz ezek dolgok edzenek, megizzasztanak, fogyni lehet tőlük, és erősödni. Amiből olimpia van, az sport.. (még a curling is?)

 

No és a sportlövészet vagy az versenyautó vezetése? Azok ugye helyből ügyességi sportok. Azokat már jóval nehezebb elismerni. Persze itt jön be a presztizs kérdése. Ahogy egy futó is kissé ferde szemmel néz egy testépítőre, így egy sportlövész sem igazán tud elismeni egy ügyes csocsójátékost... A presztizs kialakulása pedig nem is annyira a sportot, mint az azt űzőket/rajongókat jellemzi. A sportlövészekkel ellentétben a csocsót olykor ittas emberek játsszák. Egy fokkal magasabb ranglétrán, de még mindig eléggé alul találhatók meg a darts vagy a billiárd. És hát lássuk be, magam is más témákról beszélgetek egy futóklubban, mint egy edzőteremben vagy egy focimeccsen.

 

És itt jön a harmadik kategória. A szellemi sportok. Nekik aztán igen kevés presztizsük van. Általában a "társasjáték" kategóriába vannak besorolva. De a sakk az sport. Ebben valahogy minden a témáról megkérdezett alanyom 100%-ig egyetértett. Igazából ez ihlette a cikket. Miért sport a sakk, ha a csocsó nem? Mert a sakkozók okosak. Mert már csak presztizskérdésből sem fogja/meri senki elítélni ezt a műfajt, hisz akkor "hülyének néznék". Pedig a megkérdezett emberek egyike sem sakkozik rendszeresen... sőt, volt aki egyáltalán nem.
A másik szerencsés még a poker. Mert annak megépítették a karrierjét. Sok gazdag ember kövezte ki az útját. Pedig az ulti sem egyszerűbb egy fokkal sem. De az ulti az nem sport. Az "csak" szerencsejáték.

 

És a végére következzen a hierarchia rothadó pincéje. Annal ellenére, hogy egyszerre szellemi és ügyességi is, mégis sárba van tiporva a becsülete: az eSport.
Mert abban valahogy minden kedves futó, sakkozó, vagy akár csocsózó ismerős is egyetértett, hogy az Unreal Tournament, a Call of Duty, sőt, még a StarCraft SEM sport. Semmilyen körülmények között. Még akkor sem, ha egyes országokban(igen.. Dél-Korea), egy professzionális Starcraft játékos többet keres, mint bármilyen más sportoló. Konkrétan szupersztárok. Imádják őket a lányok, és emberek milliói nézik a bajnokságok döntőit élő közvetítésben a TV-ben. Arról nem is beszélve, hogy a reklámokban mennyi pénz van. Alakultak csapatok, és a világ országaiból "szerződtetik le" a legjobb játékosokat. A különböző stratégiákról pedig lassan több könyv jelent meg pár év alatt, mint a sakkról ezeréves történelme alatt. Az IeSF még eSport világbajnokságot is tart minden évben.
De persze lefogyni azt nem lehet tőle... meg izmosodni sem nagyon. Persze a sakktól sem. De az sport.

 

PS: Nem kívánom elvitatni egy sakkbajnok becsületét, és természetesen tisztában vagyok vele, hogy amit a futás, vagy a biciklizés ad, azt a csocsó és a Fifa sosem fogja visszaadni. Ez csak fogalmi kérdés a "sport" szó jelentéséről. Remélhetőleg vitaindító.

 

Taky

Gélek, tabletták, energiaszeletek, kenőcsök, italok. Az edzés és verseny közben fogyasztható táplálékkiegészítők tárháza végtelen.

Hogy ezekből mire van szükségünk?

Jó eséllyel semmire.

Sokszor látom edzésen, versenyen, hogy 5-10 km-es távokon is tömik magukba a futók a géleket, szeleteket. Gyorsan lecsúszik akár 4-5000 Ft is a torkukon. Csak éppen azt nem értem, hogy mégis mire jó ez.

A mi szintünkön 30-60 perc futás szerintem nem jelent akkor megterhelést, ahol ez indokolt lenne. Szerintem sokkal inkább pszichológiai kapaszkodó. Azzal is bizonyítom magamnak, hogy milyen profi vagyok, hogy ezeket a vacakokat tömöm magamba. Sőt, ha ezt megeszem, mindenre képes vagyok. Ez az energiaszelet megadja azt az önbizalmat, amivel képes vagyok végrehajtani a feladatot.

Már Bud Spencer is megmondta:

Csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot.

Keressünk inkább más támaszt. A fokozatos felkészülés idővel megadja ezt a belső erőt. Ha mégis mindenképpen ragaszkodnánk valami hasonló segédlethez, vigyünk magunkkal valami apróságot. Pici kabala a zsebünkben. Plüssmaci a nyakunkban. Léggömb a fejünk fölött. "Ki a fasza gyerek" felirat a pólónkon. Persze ezek túlzások, nem is erre gondoltam. Lehet ez akár egy olyan gondolat, vagy elképzelt helyzet, kép, ami átlendít a nehéz pontokon.

A verseny közben elhelyezett frissítőpontokon általában mindent megtalálunk, amire szükségünk van. Egy pohár víz, egy szelet banán, esetleg isoital. Másra itt még nincs szükség. Itt jegyezném meg, hogy a szőlőcukor sem feltétlenül szerencsés választás. Gyors energialöketet ad. Majd ugyanilyen gyorsan le is ejt, sokszor még mélyebbre, mint ahol voltunk.

Szóval hagyjuk meg a géleket és egyéb csodakenőcsöket a hosszabb futásainkhoz. Ha már olyan távlatokban gondolkozunk, ahol előkerül a félmaraton, vagy a maraton, már érdemes lesz ezeket is a zsebünkben vinni. De akkor sem kell majd sorozatosan magunkba tömni. Megvan ennek a tudománya, hogy mit, mikor, mennyit és miért fogyasszunk.

Azonban az ennél rövidebb távokon bőven elegendő a mindennapi helyes táplálkozás. Ha a futás közben szembejön egy kút, igyunk. Ha a kezünkbe nyomnak egy banánt, együk meg. Köszönjük meg és fussunk tovább a cél felé. És legyünk nagyon büszkék magunkra, hogy teljesítettük a kitűzött célt. Nem az számít, hogy ez 500 m, vagy 5 km. A lényeg, hogy képesek voltunk rá.

Máris elérkeztünk a 10. adáshoz, amit egy csapatépítő nappal ünnepeltünk meg. Egy kis főzőcskét követően beszélgettünk egy jót. A felvétel során olyan témák és kérdések kerültek elő, amik kifejezetten azoknak szólnak, akik már eldöntötték, hogy szeretnének változtatni az életükön és az irányvonalat keresik.

• - Merre induljunk?
• - Mi legyen az első lépés?
• - Milyen közösséget keressünk?
• - Mit ajánlunk azoknak, akik nem mernek lejönni a közös edzésre?
• - Mi változott az elmúlt tíz hét során?
• - Milyen új céljaink vannak?
• - Milyen változást hozhat az életünkben a sport és az új életmód?
• - Kinek mit szóltak be, vagy éppen milyen az, ha a félelmekkel ellentétben senki sem bánt.

Kifogás rovatunkban ezúttal a "tanulás sokkal fontosabb, minden időmet erre szentelem" került elő.

Fura kérdésünk pedig az "ugye ma már nem mész többet?"

A gasztro rovatban a zöldségchipsről beszélgettünk.

Itt hallgathatod meg:

Letölteni pedig innen tudod.

Mostanában nagyon rá vagyok kattanva a spenótra. Legalább heti kétszer az van a menüben. Régóta ki szeretném próbálni a spenótot rizzsel. Az eredményt ízlelve, nem most volt utoljára.

Hozzávalók: barna rizs, spenót, fokhagyma, kókuszzsír, só, víz.

Ahogyan én csinálom:

Kókuszzsíron megpirítom egy kicsit a fokhagymát. Óvatosan, mert megkeseredhet! Hozzáadom a fokhagymához a spenótlevélkéket. Kicsit megfonnyasztom, majd érzéssel került a lábosba még rizs, víz, és só. Ezt az egészet addig főztem, míg a rizs meg nem puhult. 

Paradicsommal (vagy más zöldséggel), csirkével, sajttal, vagy akár magában is kiváló étel!

Ti hogy álltok a spenóttal?

Vanda

Vasárnap megvolt az év első triatlon versenye. A Zöld Gömb Sportklub szervezte meg Vácott a Duna menti Zöldsport Fesztivált. Szakaszos triatlon, aquatlon, teljesítménytúra, bringatúra, futóversenyek rövid és hosszabb távokon, szóval választék az volt, mindenki találhatott magának kihívást. A szervezés pedig mind ezek mellé csillagos ötös volt, köszönjük.

A szakaszos triatlon azt jelenti, hogy a versenyszámok fel vannak cserélve, vagyis itt bringa-futás-úszás a sorrend és mivel minden számra egyszerre indul el a mezőny, ezért nincs depózás sem. Nem is bántam, hogy nem kellett vizesen bringára pattanni, mert azért annyira még nincs meleg, szóval ez a szakaszos dolog éppen az évszaknak megfelelő.

A táv sprint: 20 kilométer bringa, 5k futás és végül 750 méter úszás.

Nekem nem csak azért volt különleges ez az esemény, mert ez volt az idei első triatlonom, hanem azért is, mert most voltam először a Polythlon csapatával versenyen. Eddig is sejtettem, de most már 100%-ig biztos vagyok abban, hogy a lehető legjobb helyre kerültem!

Már az elején eldöntöttem, hogy mivel ezek rövid távok, meg fogom tolni, ami a csövön kifér. Edzésen szigorúan pulzuskontrollozok, akkor nem lehet durvulni, viszont azt mondják az okosok, hogy nem árt, ha néha beiktatunk úgynevezett laktát-tóló edzést, amikor oda lehet lépni. Hát, én most kicsit odaléptem.

A bringapálya olyan volt, mintegy hullámvasút, volt benne emelkedő bőven, de elég jól pörgött a lábam és sokakat előztem meg hegymenetben. A táv 20 helyett 22 kilométer volt, amit 47:05 alatt tekertem le (28,3 km/h átlagsebesség).

Ez után visszagurultunk a versenyközpontba és egy pisi-átöltözés-evés-ivás kombót követően már indultunk is futni. Gittával megbeszéltük, hogy 5:10 körüli ezreket fogunk menni. (Gitta egyébként Polythlonnál edző és iron(wo)man is, és amikor kiderült, hogy neki sincs egyetlen egy darab magassarkúja sem, egyből barátnők lettünk :)) 

Ehhez képest az első kilométer 4:35 lett. A második 4:40. Nem szoktam ilyen tempóban futni, tehát a fordítónál már éreztem, hogy túl gyors lesz, Gitta viszont tolta tovább, én meg egy kicsit lemaradtam. Az utolsó pár száz méter macskaköves emelkedőjét nagyon nem szerettem, viszont pont ott szurkolt Márió, ami nagyon jókor jött, mert éreztem, hogy kezdek nagyon besavasodni és az egész vádlim egy darab görcs. A táv pontosan 5 kili volt, amit 24:37 perc alatt futottam le (4:56-os átlag).

Amikor a célban magamhoz tértem, az volt az első kérdésem, hogy hogyan képesek emberek (?) ilyen, sőt ennél gyorsabb tempóban maratont futni?

Nyújtás-kaja-pia, aztán már sétáltunk is át az usziba, ahol 33-as medencében kellett 23 hosszt úszni (760m). Az első futamban indultam és a jéghideg víz nem esett jól, meg az sem, hogy a hossz-számoló srác elszámolta magát, mert én megálltam amikor végeztem, illetve a mögöttem úszó lány is, a srác meg szólt, hogy még nincs vége. Mint utóbb kiderült, mi számoltunk jól, így az úszást 14:04-es idővel zártam.

Az uszi előterében üldögélve megbeszéltük, hogy kellemesen elfáradtunk. Érdekes, hogy összesen nem mozogtam másfél órát sem, de a magas intenzitás, és az ezzel járó magas pulzus miatt úgy éreztem, mintha futottam volna egy 30 kilométer feletti hosszút.

Már az elején számolgattam, hogy hányan vagyunk lányok. Nem sokan voltunk, így felmerült bennem, hogy esetleg dobogós is lehetek, ez pedig rengeteg plusz motivációt jelentett.

Az össz időm végül 1:25:46 lett, ami a összetettben a dobogó második fokára volt elég, a korcsoportomat pedig megnyertem.

Hatalmas élmény dobogón állni, érmet kapni, teljesen oda voltam. Meg vissza.

A Elte-Polythlon 7 fős csapata összesen 6 érmet hozott el, ami nagyon szép teljesítmény. Az pedig, hogy ebben az én ezüstöm is benne van, bearanyozta a napomat. 

Ennél aranyosabbat pedig nem tudok már írni, tehát szép volt fiúk-lányok, és ezzel átadom a szót Gusztinak.

Ancsur

Ezen a héten négy eseményre hívunk benneteket:

A szokásos heti edzésünk, egy kör a Margitszigeten, gyalog, kocogva, futva, ki hogyan szeretné:
11. EgyensúlyOM edzés a Margitszigeten
Időpont: csütörtök, március 13, 18:00
Helyszín: Margitsziget, Margitszigeti Atlétikai Centrum bejárata

Szezonnyitó futóverseny, rövidebb távokkal, első versenynek is tökéletes lehet:
Imre-Lőrinc Futóverseny
Időpont: szombat, március 15, 12:00
Helyszín: Pestszentimrei Sportkastély, XVIII. Kisfaludy utc 33/C
Távok: 3 km és 8 km
Nevezési díj: 2000 Ft

Kellemes séta az erdőben vasárnap. A Masni egy első alkalommal megrendezésre kerülő túra, baráti távokkal, szép környéken:
Masni 14/7 teljesítménytúra
Időpont: vasárnap, március 16, 9:00
Helyszín: Csillebérc
Távok: 7,3 és 14,6 km
Nevezési díj: 500 Ft

Aki pedig a nehezebb kihívásokat szereti, annak ajánljuk a Pilis-vörös-vár terepfutást:
Pilis-vörös-vár 40
Időpont: vasárnap, március 16, 8:00
Helyszín: Pilisvörösvár, városi sportpálya
Táv: 38,7 km
Szintemelkedés: 1212 m
Rajt: 8:00
Nevezési díj: túra 2000 Ft, terepfutás 5000 Ft

Amióta rátaláltam a medvehagymára, minden évben türelmetlenül várom a tavaszt. Egyszerű, jópofa idényjellegű növény, amiből sok egészséges és finom ételt készíthetünk. Mivel csak néhány hétig kapható, érdemes jól bevásárolni belőle és hamar végigzongorázni a kedvenc recepteket.

A hazai erdők aljnövényzetében tömegesen nő. Ha a tavaszi túrákon erős fokhagymaillat terjeng, biztosan jó helyen járunk. Nevét arról kapta, hogy a medve, sőt a vaddisznó is előszeretettel fogyasztja. Míg nálunk igen elterjedt, sok országban egzotikus csemegeként, vagyonokért lehet csak hozzájutni.

Ha szeretnénk szedni, nagyon figyeljünk oda az illatára! Hasonlóan néz ki a gyöngyvirág levele is, ami erősen mérgező. Ha egy letépett levelet összemorzsolunk és erős fokhagymaillatot érzünk, nyugodtan szedhetjük.

A medvehagymát sorolhatjuk akár a ma divatos superfood kategóriába is, hiszen számos jótékony hatással bír. Jót tesz a koleszterinszintnek, a vérnyomásnak és az emésztőrendszernek is. Segíti a méregtelenítést, tisztítja a májat, az ereket, javítja a keringést. Bélfertőtlenítő tulajdonsága miatt emésztési panaszoknál is használhatjuk.

Frissen és nyersen a legjobb, ezért érdemes hamar felhasználni. Kitűnő kiegészítője a salátáknak, szendvicseknek, önteteknek. De nagyon finom levest, főzeléket, vagy krémet is készíthetünk belőle.

Egyik kedvencem a medvehagymából készített krémleves:

• - 1 marék medvehagyma
• - 1 kisebb vöröshagyma
• - 3-4 gerezd fokhagyma
• - 3 evőkanál olaj
• - 2-3 kisebb krumpli
• - 1 l alaplé, vagy zöldségleves
• - tejszín, vagy tejföl
• - só
• - bors

Az alaplében megfőzöm az apróra vágott krumplit. Amikor már megpuhult, hozzáadom a medvehagymát. Néhány perc főzés után összeturmixolom, majd a tejföllel, vagy tejszínnel összefőzöm. Néhány perc alatt kész és nagyon finom!

Zoli

Vasárnap reggel újabb túrára ébredt az EgyensúlyOM csapata. 11 és 21 kilométer között lehetett válogatni. A csapat többsége a rövidebb távra nevezett, míg én a hosszabbra. Nevezés előtt többen megkérdezték, hogy biztos vagyok-e a döntésemben, a múlt heti Normafás túrából kiindulva. Megingathatatlan voltam. :)

Azt kell, hogy mondjam, a túra eseménymentesen telt. Nem volt eltévedés, kétségbeesés, és segélykérő telefon sem. 

Gyönyörű napsütésben indultam. Már érezni lehetett azt, ahogyan a nap kezdi melegíteni a csontjaimat. Csodálatos.  Már ismerősként értem oda Makkosmáriához, a Fazekas-hegyhez, az Anna-réthez.

A csapatot a táv végén, a Tündérszikla után, a Libegő alatt értem be. Nagy üdvrivalgással fogadtak. Nem értették, hogy miért csak akkor értem be őket. Az ok nagyon egyszerű volt. A plusz 10-es kanyar Makkosmária után volt. Tehát, amikor találkoztunk ők a túra 9. km-énél, én pedig a 19.-nél tartottam. 

Mindig nagy megdöbbenéssel tapasztalom azt, hogy a végére hogyan marad még annyi energiám, hogy a szintemelkedések ellenére is mosolygósan, futva érjek be. Azt hiszem a jó levegő, és a meseszép erdő az oka. :)

Nagyon jó volt a túra. Szerintem megérdemlek egy hatalmas piros pontot! :)

Túrázni jó. Gyertek máskor Ti is!

Vanda