A mai nap éppen megfelelő arra
Hogy a hangya Holdra szálljon!
Szánkba cukorkák repüljenek
A varázslat valósággá váljon!

Bár az év végi terveim között már nem szerepelt túra és a sérülés utáni visszatérésbe sem igazán passzolt, mégis elcsábultam. Sokáig nem gondoltam így, de mostanra be kell látnom, hogy túrázni jó. Azaz, hogy pontosabban fogalmazzak, boldoggá tesz, ha szép, erdei környezetbe mehetek kikapcsolódni. Számomra ez elsősorban a lelki töltődésről szól. Az pedig, hogy ennek esetenként sportértéke is van, már csak a bónusz.

Az utóbbi hetek felhőkkel és szürkeséggel teli időszaka után igencsak rám fért a pozitív energia. Túl sokat viszont semmiképpen sem szerettem volna vállalni, mivel a hideg idő kevésbé lelkesítő és a térdemnek is szüksége van még a fokozatosan felépülő terhelésre és a kímélő életmódra. Ancsur talált rá az Együtt a Magyar Családokért! elnevezésű teljesítménytúrára. Ez egy jótékonysági esemény, ahol a Családsegítő Karitatív Egyesület működését támogathatjuk. Nevezési díjat nem kértek, helyette az asztalra kihelyezett adománygyűjtő dobozba dobálhattuk a támogatást. Három táv szerepelt az étlapon, 3,5, 10 és 17,5 km-ből válogathattunk. Nekem most elegendőnek tűnt a 3,5 km. Szívesen mentem volna valamivel többet, de meg kellett húznom a határt és úgy döntöttem, hogy inkább csak óvatosan, ésszel térek vissza az erdei ösvényekre.

A Szépjuhásznétól indultam, a zöld félkört követve a Hárs-hegyi útvonalon. Az elején figyelmetlen voltam és a körtúra vége felé indultam. Amikor ezt néhány perccel később észrevettem, már nem volt kedvem visszafordulni. Ha már így alakult, úgy gondoltam, hadd legyen ma rosszalkodós nap, ezért a menetiránnyal szemben fogom teljesíteni a túrát. Mivel ezen a rövid távon nem volt ellenőrzőpont, belefért, hogy ezúttal renitens legyek.

Gyönyörű útvonalon sétáltam. Nem siettem, próbáltam kihasználni a rövid út minden pillanatát. Csend, nyugalom, madarak, jó illatok, deres levelek. Kész cukormáz. Most pont erre volt szükségem, remekül el tudta feledtetni a felhőtakaró fakó nyomását. Szerencsére nálam volt az ötletfüzetem, többször is megálltam jegyzetelni. Érdekes, hogy míg futás közben szinte mindig hallgatok valamit, túrázás közben kifejezetten zavar, ha szól valami a fejemben. Ilyenkor jókat tudok gondolkozni, szabadjára engedhetem a fantáziámat. A túrák végén rendszerint több oldalnyi új ötlettel a fejemben térek haza. Most viszont sokat segített, hogy ezeket egyből fel is tudtam írni. Kreatív, nyugalmat hozó kikapcsolódás, ez kell nekem!

Jó volt sétálni egyet az erdőben, ismét közelebb kerültem az egyensúlyhoz.

Zoli

Amúgy bármennyire hihetetlen, télen nagyon jó kint a hideg levegőn sportolni! :)

Te miért szereted a telet?

Vanda

Tegnap részt vettem életem első mezítlábas futóedzésén a freerun.hu csapatával. Nagyon tetszett, azt hiszem visszatérő vendég leszek, hiszen a mezítlábas futás nem egy gyorstalpaló tanfolyam, szépen fokozatosan kell hozzászoktatni a testünket, illetve a pozitív hatásai sem egy edzés után fognak megmutatkozni.

A mezítlábas futásról megoszlanak a vélemények. És sosem zárkóztam el a témától, ami nem azt jelenti, hogy a következő maratonomat mezítlábasan fogom letalpalni, de úgy gonodlom, hogy az agyonpárnázott futócipő elkényelmesíti a lábat és a túlzott sarokemelés szinte kikényszeríti azt, hogy helytelen technikával, a sarkunkra érkezve fussunk.

Ma már rengeteg úgynevezett minimalista cipő áll rendelkezésre, így a mezítláb futás élménye mellett nem kell lemondani a lábunk védelméről, így nem kell félni, hogy szétvágjuk a talpunkat.

Mik a mezítlábas futás előnyei?

1. A talp izmai, a szalagok és inak megerősödnek.

2. Talpközépre érkezel sarok helyett. A talpközepes a futóstílus sokkal hatékonyabb, ezt az angol tudódok is igazolták.

3. Fejlődik az egyensúlyérzék.

4.Sokkal több visszajelzést kapsz a lábfejed helyzetéről cipő nélkül, megtanulod a lábujjaidat is hatékonyan használni az egyensúlyozáshoz.

És a hátrányok:

1. Belelépsz, megkarcol, felsért, vérzik, aú! Ezért találták fel a minimál cipőket, a nyócker nem arra való, hogy mezítláb fuss.

2. Mivel olyan izmok, inak, szalagok is dolgoznak, amik a puha futócipőben csak pihennek, így könnyen túlterhelheted/meghúzhatod azokat. Ez nyilván elkerülhető, ha fokozatosan szoksz hozzá a minimalista futáshoz.

3. Megfájdulhat a talpad. Főleg az elején.

4. Hülyének néznek, ha cipő nélkül futsz. Egy minimál cipővel ez is elkerülhető.

5. A hárdkór pőrelábbalfutóknak olyan kemény a talpa, hogy a százas szög sem áll bele. Ez hasznos, de nem túl esztétikus.

Tapasztalat: meglepően jó érzés volt cipő nélkül szaladni, futni, kocogni, ugrani. (Rekortánon voltunk, ami egy picit dörzsölte a talpam, de maradandó károkat nem okozott.) Igazi szabadság érzetet ad, hogy mezítláb vagy. Úgy éreztem magam mint egy kisgyerek, jó élmény volt. Sajnos én elég randán futok, kifele csapom a lábam, ami valószínűleg csípőből jön, nem lábfejből, de remélem, hogy a mezítláb futás javítani fog ezen.

(A mai brutál izomláz azért meglepett. Vádli és hátsó combizom. Ezek szerint ezek az izmok valóban pihennek a futócipőben.)

Most pedig elkezdem olvasni a Futni születtünk című művet.

(Fotó: Dáva Iván)

Kövérnek lenni egyszerű.

Hányszor hallottam már ezt másoktól. Leginkább olyanoktól, akik még sosem próbálták ezt az életformát. Nos, meg kell cáfolnom az állítást. Legalábbis az én esetemben. Kövérnek lenni közel sem egyszerű. A dagi általában a társaság középpontja, mindenkit meg tud nevettetni. Kívülről persze nem látszik, de a humorral próbálja leplezni a kínt, hogy csak ő érkezett pár nélkül a buliba. A pufi megy a sor végén és ő ér fel utolsóként a lépcsőn. A dagi izzad és büdös. A pufi sokkal nehezebben válik vonzóvá.

És még van csomó marhaság, ami vagy valós probléma, vagy fejben generáljuk magunknak. Tehát a lelki hátterű kövérségről beszélek most, a többi formájával majd máskor foglalkozunk. A lényeg, hogy a probléma mögött sokszor számos belső szorongás és elfojtás van. Aminek a megnövekedett testsúly lehet az egyik tünete. A problémát tehát nem a zsír okozza. Az elhízás legtöbbször már csak a következmény. Sokan viccelik el a helyzetet azzal, hogy:

De legalább nem vagyok alkoholista, bagós, vagy drogos.

Dehogynem. Egy lelki problémát próbálsz leküzdeni és a küzdelem időközben túlkompenzálássá és meneküléssé lényegült át. Hívjuk magunkat nyugodtan piás, vagy cigis helyett kajafüggőnek, zugevőnek, túlevőnek. Egy gyakorló daginak megvan a tökéletes eszköztára, hogy bárhol, bármilyen helyzetben kajába fojtsa az elborító érzelmeket.

Az új életmódot elkezdeni nekem roppant nehéz volt. Sokáig úgy gondoltam, hogy a túlsúly a probléma, ezt kell kezelni. Összeszedtem két nagy zsákra való csokit, nasit és egyéb vacakot, amit szépen kidobtam a kukába. A folyamatot ezzel szerencsére sikerült elindítani. Az elmúlt négy évet tekintve évente átlagosan 10 kg-tól szabadultam meg. Azonban idővel kezdett nehézzé és megterhelővé válni a súlycsökkentés. Valami elkezdett hiányozni. Talán úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, hogy elvesztettem a régi identitásom egy igen jelentős részt. Az életmód, az önmagamról alkotott kép, a belső értékek, a külsőségek, a baráti társaságom mind-mind megváltozott. Van, amiben sikerült betölteni a keletkezett űrt és van, ahol még igen erősen keresem önmagamat. Úgy érzem, hogy kezd összeállni az új kép. Ám nem elég egymás mellé pakolni a puzzle új darabjait. Nem elég, ha a kirakó darabjainak a formája passzol. Fontos, hogy a kép, ami kialakul, egységes és számunkra optimális legyen, különben csak egy zagyva kuszaság lesz az eredmény. Az pedig nem fenntartható.

Új, a korábbitól gyökeresen eltérő életet építek fel magamban. Mindezt úgy, hogy a régi világomból a lehető legtöbb pozitív dolgot meg tudjam tartani. Olyan érzés, mintha minden egyes nap új arcom lenne. Ezerarcú lettem, de ebből csak egy lesz, amit hosszú távon meg fogok tartani.

Honnan fogom tudni, hogy megtaláltam a megfelelő arcot?

Ki lettem? Ki leszek? Ki legyek?

Sportoló? Futó? Kerékpáros? Gyalogló? Ex-dagi? Vékony? Jó pasi? Tökös? Töketlen? Ősember? Úriember? Kedves? Határozott? Bunkó? Modoros? Ideális? Optimális?

Bízom benne, hogy mihelyt sikerült összerakni a megfelelő arányokat, a hosszú önismereti útkeresés eredményeként végül összeáll az izgalmas és érdekes kaleidoszkóp képe. Akkor majd elmondhatom, hogy megtaláltam az egyensúlyt.

Zoli

Kedves Olvasóink!

Marik Balázs és Koór Béci posztjait mostantól a peterkropko.com oldalon olvashatjátok.

Sok sikert kívánunk nekik.

Vanda, Ancsur, Zoli

Cselekvésre késztető tényező, amely növeli a személy hajlandóságát és ésszerű ok lesz neki arra, hogy megtegyen egy elvárt cselekvést vagy engedelmeskedjen egy utasításnak. Ez a hajlandóságot kiváltó tényező egymást követő lépcsőfokokként helyezkedik el egy skálán. (wiki)

Hogyan lehet elindulni a mozgás, fogyás, életmódváltás, stb. útján? Honnan jön a motiváció? Mit kell tennünk, hogy motiváltak legyünk minden nap? Hogyan tarthatjuk fent a motivációnkat hosszú időn keresztül?
Sajnos nem tudok ezekre a kérdésekre egyöntetűen és általánosan válaszolni. Mindenkinek magában kell megtalálnia azt, hogy honnan tudja megszerezni azt a pluszt, azt az energiát, ami továbblendíti a mindennapokon, eljuttatja a céljához!

Ezekre a kérdésekre későbbi blogposztokban megpróbálok válaszolni, valamint szívesen veszem a TI válaszaitokat is!

Vanda

A Velencei-tó kör kihagyhatatlan futóbuli. Tavasszal, ősszel is voltunk Vandával, így a téli, Mikulásos akció sem maradhatott ki. Az őszi etapot kicsit ki kellett bővíteni, mert aznapra 35 kili hosszú futás volt az edzéstervben, de így is, a három közül az lett a leggyorsabb 3:4valamennyivel. Egyébként eddig mindig 3 órán belül futottuk körbe, ez most sem volt másképp.

A kocsiban remek bulihangulat, Iramszarvas és Pannonfunk szórakoztatta az utazóközönséget. Érkezés után üdvözöltük Rrrókát, aki ez úttal Lemúr Miki nélkül, de az évszaknak megfelelő csodálatos Mikulásos fülmelegítő muffban parádézott, irigyeltem is tőle, hiszen az én tavalyi Miku sapim öt csillagából már csak kettő villogott haloványan.

Megállapítottuk, hogy nem baj, hogy Pannonfunk otthon hagyta a csilli-villi Nike futós sapiját, a Vanda világos türkiz csősálja is remekül áll neki.

Elrajtoltunk, remek volt a hangulat, a frissítőpontokon szokás szerint terülj-terülj asztalkám és végtelenül kedves segítők. Ez úton is köszönjük Janóéknak a szervezést, ismét remek volt.

Én ugye végig PK-val futottam, egy darabig jött velünk Pannonfunk, aztán ketten maradtunk Vandával, amíg ő bokor után kutatott és kocogtam kényelmesen. Szépen tartottam a 6:10 körüli tempót 150 körüli pulzussal, amikor is 4 kilivel a vége előtt a pulzusom elkezdett őrületesen emelkedni. De tartottam magam a zónához, így volt, hogy 7 percre vissza kellett lassulnom, de ez csak egy kicsit zavart. ez nem verseny, ez egy közösségi futás, amit jó hangulatú hosszú edzésként fogtam fel.

Köszönjük Auer Lacinak, hogy megörökítette a jól megérdemelt zabálás pillanatait a befutó után.

2:56 lett a vége, jól esett, de ezzel bizonyított tény, hogy valóban sok lassút kell futni ahhoz, hogy ne kezdjen el a pulzusom emelkedni huszoniksz kilométer után.

Ancsur

Néhány hete bukkantam rá a MikuLÁSS verseny kiírására. Ez egy jótékonysági futás, ahol részvételünkkel a LÁSS, azaz a Látássérültek Szabadidős Sportegyesületének munkásságát támogathatjuk. Szimpatikus egyesület, több eseményen is találkoztam már velük és mindig a szerénység és az alázat sugárzott róluk. Rajtuk látszik, hogy nem azért foglalkoznak ezzel, hogy a külvilág felé mutassák, milyen jó emberek is ők. Sajnos több, magát jótékonynak beállító szervezetnél voltak negatív tapasztalataim, a LÁSS viszont a szememben teljesen hiteles.

A rendezvény a Margitszigeten volt. Több távból is csemegézhettünk, 400 m, illetve 1 és 2 szigetkör volt az étlapon. A középső távot választottam, ami 6,1 km-t jelentett. Az utóbbi időben a lustaságom, majd egy sérülést követően szinte alig futottam. Amikor pedig elindultam, általában gyaloglással megszakított, alacsony pulzusú edzéseim voltak. Akárhogy is nézem, az októberi Nato futás óta nem futottam egyben ennyit, gyaloglás nélkül.

A rajt után az egyik nagyon korai szigetkörömön kezdtem gondolkozni. 2009-ben járunk, valamikor január közepén. 140 kiló vagyok, fent a télikabát alatt 4-5 réteg meleg felső, lent pedig egy vékony nadrág. Ehhez pedig egy pár kínai tornacipő társult, mindkét talpán diónyi lyukkal. Szinte éreztem, ahogyan a zoknim minden lépésnél a talajhoz fagyott. Mint látható, kitűnő felkészültséggel és professzionális felszereléssel vágtam neki a távnak. Az időt nem mértem, de biztosan nagyon sokáig tartott, 50-55 perc környékére tippelném. Ráadásul, mivel eszetlenül csináltam, utána hetekig fájt a térdem. Viszont nagyon rock&roll érzés volt. Bömbölt a Nickelback, azt éreztem végig, hogy most hatalmas teljesítményt hajtok végre. Én voltam a SZTÁR.

Most ismét hasonló időjárási körülmények között indultam el a körre. Azóta viszont rengeteg minden megváltozott. Sokat fogytam, 50 kiló helyett már csak 10 kiló a túlsúlyom. A harmadik futócipőmet koptatom, van jó felszerelésem és futáshoz kitalált órám is. Ráadásul a sérülésem utáni újrakezdés kímélő szakaszában is közel 15 perccel gyorsabban tettem meg a kört, mint 4-5 éve. Anno az 50 perc eszement teljesítménynek tűnt, most pedig magamhoz képest lassan futottam. A pulzusom a kimaradt időszak miatt természetesen magas volt, illetve a végén a térdemnek is kezdett sok lenni. Ettől függetlenül maximálisan elégedett vagyok az eredménnyel. Sőt, mondhatom úgy is, hogy büszke vagyok magamra. Hiszen egy közel egy hónap kihagyással járó sérülés után képes vagyok rá, hogy a sportosabb életmód felé kezdjek el újra visszatérni, ahelyett, hogy a hízókúrát választanám. Jó volt, jól esett, ráadásul a motivációmhoz is hozzáadott néhány százalékot.

Az pedig külön öröm volt, hogy ez elsősorban jótékonysági futás, nem pedig verseny. Azaz a legtöbb futóversennyel ellentétben itt nem szinte csak zergékből állt a mezőny, hanem hozzám hasonló hobbisták is voltak szép számmal. Ahelyett, hogy a mezőny végén, egyedül kullogtam volna be, most úgy értem be a célba, hogy még utánam is jöttek szép számmal az ezen a távon indulók.

Jó móka volt, jó célra megy a támogatás, jó hangulatú eseményt szerveztek. Ott a helyem jövőre is.

Az előző bejegyzésemben arról írtam, hogy úgy érzem, nehezen sikerül megtalálnom az egyensúlyt az edzés-munka-magánélet háromszögben. Mondjuk a munka kicsit kilóg a sorból, mert ledogozom a napi 8 órát, igaz, néha kicsit fáradtan, de ez a rész rendben van. A magánélet terén nem ilyen jó a helyzet.

1. Keddenként suliba járok, du. 4-től 8-ig ott vagyok (Néha tovább.) Kilenc, fél 9 körül érek haza és néha még enni sincs energiám. Így a kedd a "pihenőnap", ami annyit jelent, hogy nincs edzés, de ha azt nézem, hogy reggel 8-kor elmegyek otthonról és este 9-kor érek haza, akkor ezt csak nagyon nagy jóindulattal nevezhetem pihenőnapnak.

2. Van egy háztartás, amit rendben kell(ene) tartani. Mosás-főzés-takarítás-főzés. Zoli rengeteget segít, de jogosan jegyezte meg valamelyik nap, hogy úgy érzi, hogy ő a háziasszony, mert legtöbbször ő főz, ő vásárol be. Ez pedig tarthatatlan. A házimunkát egyenlő mértékben kell elosztani, még akkor is ha párod van olyan jó fej, hogy ha te nem csinálod (mert éppen futsz vagy bringázol vagy suliban vagy), akkor megcsinálja helyetted. 

3. Szeretnék néha kikapcsolódni. Meginni egy forralt bort, elmenni moziba, vagy színházba, olvasni, hazamenni Egerbe, találkozni a barátaimmal, szóval olyasmit csinálni, aminek semmi, de semmi köze nincs az edzéshez, tehát valódi pihenés.

Már csak az a kérdés, hogy hogyan lesz mindenre időm? Napi 8 óra munka, hét közben minimum egy-másfél óra edzés, hétvégén kicsit több, suli, de legyen meg a 8 óra alvás, különben használhatatlan vagyok, némi kikapcsolódás, sötöbösötöbö.

Rájöttem, hogy van egy olyan dolog, ami rengeteg időt elvesz. A hülye faszbuk. Ezt kell leredukálni. Azt fogom csinálni, hogy otthon maximum 30 percet engedélyezek magamnak. Melóból hazaérve simán eltökölök egy, másfél órát a gép előtt. 

Mostantól az lesz, hogy amint hazaérek átöltözök és EGYBŐL elhúzok futni. Nem tökölök. Nem sajnálom magam. Így előbb érek haza és több minőségi időt tudok együtt tölteni Zolival és saját magammal. És még a főzőcske is beleférhet. De azért nem minden este :P

Ancsur

Van-e olyan hogy elveszik az egyensúly?
Van.

Elveszhet-e az egyensúly?
El.

Mi az az egyensúly?
Az egyensúly a magánélet, a munka, és a szabadidő hármasságából épül fel. Mindenki a habitusának, az életkorának, a családi állapotának, és az érdeklődési körének megfelelően tudja kialakítani. 

Mikor veszik el az egyensúly?
Ha azt veszed észre, hogy a háromszögben nem tudod megteremteni a megfelelő arányt, akkor ott baj van. 

Mik lehetnek az árulkodó jelek?
Ha a munkahelyeden szinte gépiesen működsz, csak pörögnek melletted az események. Ha több időt töltesz a munkahelyeden, mint a otthon. Ha hazaérve is ülsz a géped előtt és dolgozol, vagy csak úgy teszel. Ha már több órája papírmunkát csinálsz, de még mindig nem írtál 3 sornál többet, de tudod, hogy ki hol volt, és ki kivel jött össze, ki, mit posztolt a facebookon. Ha az estéid nagy részét a facebookot bámulva töltöd. Ha csak eszel, de nem tudod, hogy mit. Ha csak azt veszed észre, hogy már megint a hűtőt/édességes szekrényt nyitogatod, és mindig veszel ki belőle valamit. Ha csak egy kocka csokit tervezel megenni, de akkor kapsz észbe amikor már a fél tábla elfogyott, de nem érted, hogy hogyan. Ha egész nap zabálsz, de nem is vagy éhes. Ha a családoddal csak annyit beszélsz, hogy jóreggelt, és sziaelmentem. Ha az aznapi edzést nem csinálod meg mert fáj a hajad. Ha nyavajogsz, mert több porcikád fáj, mint amennyi van. Ha egy hét elteltével döbbensz arra rá, hogy nem is emlékszel már arra, hogy mikor volt rajtad utoljára futócipő. Ha nem élvezed azt, ha sportolhaszt, és egész végig csak nyekeregsz.

Mit tehetünk a kialakult állapot ellen? Ki oldhatja meg a "problémát"?
Az a helyzet, hogy csak TE tehetsz valamit magadért. Az első és a legfontosabb, hogy leülj magaddal beszélgetni. Mi vezetett eddig a kialakult állapotig. Ha megtaláltad a kiváltó okot, csak az a lényeg, hogy állj fel, és tegyél valamit!  Ha te egyedül nem is, de összefogással át tudsz lendülni a holtponton. Beszélj családoddal/barátaiddal, nyílj meg előttük!

Hogy állhat vissza az egyensúly?
Miután leültél magaddal beszélni, tűzz ki kisebb célokat, valamint döntsd el min változtatsz még MA, min holnap, és min holnapután. És ne feledd step by step. Ne úgy állj oda, hogy ide nekem egyből az oroszlánt! :) Az egyensúly sem egy nap alatt veszett el! 

A legfontosabb, hogy amit az egyik oldalon adsz, azt a másik oldalon visszakapod! 

Vanda